Vannak olyan effektusok, technikai fogások, amelyeket lényegében bármilyen szoftverrel meg lehet valósítani. Nagyjából ugyanazokat a műveleteket, ugyanabban a sorrendben kell elvégezni, függetlenül attól, hogy GIMP-et vagy mondjuk Photoshopot használ-e az ember. Ezekből az alapfogásokból két felvételi szűrő digitális utánzását mutattuk be legutóbb. Sokféle szűrőt, előtétet lehet felszerelni a profi fényképezőgépek objektívjének elejére. Ilyen a lágyító előtét is, amely nagyon kellemes hatású például aktoknál, esetenként portréfelvételeknél. Lágyítással különlegesen bensőséges hangulatúvá varázsolhatjuk karácsonyi képeinket is.
Lágy vagy életlen?
A felületes, hozzá nem értő szemlélő akár azt is mondhatja egy lágyított képre, hogy „homályos”, különösen ha túlzott a lágyítás. Nos, egy kép vagy éles, vagy életlen. Ha életlen, akkor hibás, selejt. Persze a képen nem kell mindennek tűélesnek lennie, sőt épp ellenkezőleg. De kell valami éles részlet, amely megfogja a tekintetet. Egy életlen képen a néző hiába keresi ezt a pontot, amitől bizonytalanságérzés és egyre fokozódó fáradtság lesz úrrá rajta.
A lágy képeken megvan a szükséges élesség! Amiben eltérnek a „szokásostól”, az a puha rajzolat. A fények lágyan futnak ki az élek mentén, finom derengés veszi körül a kontúrokat. Úgy is felfoghatjuk, hogy a lágy rajzolatú kép egy tűéles, kemény rajzolatú kép és egy életlen kép összege. Az éles képmag adja a biztos pontot a nézőnek, az életlen rész pedig a kép különös hangulatát.
A fényképezőgép-objektívek különleges csoportját alkotják a lágy rajzolatú (soft focus) objektívek. Jó néhány 80–135 milliméteres portréobjektív rendelkezik állítható soft focusszal. Ezeknél egy extra lencsecsoport mozgatásával az objektív rajzolata változtatható. A szokásos objektívek rajzolata is lággyá tehető az objektívre szerelt lágyítószűrővel vagy előtéttel. Ezekből sokféle kapható, de az elvük lényegében azonos. Egy üveglemez felületén prizmaként vagy lencseként viselkedő apró karcok, gödröcskék vagy domborulatok vannak, amelyek a fénysugarak egy részét eltérítik, ily módon az éles kép mellett egy másodlagos, elmosódott képet hoznak létre. Ilyen a Dulovits Jenő és Tóth Miklós által a 30-as évek elején tervezett DUTO-előtét is. Népszerűségét jellemzi, hogy még manapság is kaphatók például Hoya, B+W, vagy Helioplan DUTO előtétek.
No, de nem feltétlenül van szükség gyári szűrőre! A barkácsoló kedvű fotósok mindig találtak alternatív megoldásokat. Ilyen az objektív elejére feszített nejlonharisnya vagy a bezsírozott UV-szűrő. Utóbbit feltétlenül érdemes kipróbálni, már csak a játék kedvéért is. Akár egy képkeretből kivett sima üveglap is megteszi. Ujjunkkal rajzoljunk rá különféle egyszerű vonalas vagy körkörös mintákat. A bőr saját zsírossága elegendő, esetleg egy kevés szilikonzsírral, kézkrémmel vagy más zsiradékkal lehet erősíteni. A bemaszatolt üveget tartsuk közvetlenül az objektív elé, és rajta keresztül fényképezzünk. Érdemes megfigyelni a fényeket, és különböző mintákat kipróbálni.
A cikk még folytatódik!
Digitálisan könnyebb!
Az egyszerű, sima lágyítást nagyon könnyű digitálisan összehozni. A szoftveres megoldás előnye, hogy a lágyítás mértéke jól szabályozható, különféle variációkat lehet kipróbálni. A lágyítást szelektíven, a kép kiválasztott részeire lehet alkalmazni. Hátránya, hogy az effektus picit sablonos. Le kell mondani a lágyító előtétek rajzolatbeli finomságairól, azokról a „felhangokról”, amelyeket csak az értő szem vesz észre.
1. Első lépésként készítsünk egy rétegmásolatot
Kiindulásként egy éles, kemény rajzolatú képet kell készíteni, amelyet megnyitunk a GIMP-pel. Első lépésként a Háttér réteget megkettőzzük a Réteg –› Réteg kétszerezése funkcióval. A másolatból lesz a kép életlen része úgy, hogy a Szűrők –› Elmosás –› Gauss-elmosás szűrőt alkalmazzuk rá. Az elmosás erőteljes legyen. Egy 6–8 megapixeles képhez bátran válasszunk 50–150 px-es (pixeles) sugarat . Harmadik lépésben a Rétegek panelen a felső, elmosott réteg átlátszatlanságát csökkentsük körülbelül 20-50 százalékra. Minél kisebb átlátszatlanságot választunk, annál jobban dominál a kemény rajzolatú kép. A Rétegek panelen e réteg összhatásmódját Normál állásban is hagyhatjuk, de egy kicsit talán szebb lesz az eredmény, ha Kivetítés (Screen) módra váltunk. Így a fények szebben ragyognak majd a képen. Ennyi az egész, lényegében készen is vagyunk. A következő lépések már csak finomítanak művünkön.
Három trükk
Az egyik finomság az, hogy az igazi lágyító előtétek a fényes részeket jobban elmossák, ami sajátos ragyogást kelt a képen. Efféle hatást úgy lehet elérni, hogy még egy rétegmásolatot készítünk, de most az elmosott réteget másoljuk le. E réteg összhatásmódját állítsuk Csak világosításra, míg az előző másolatot Csak sötétítésre. Ezzel a fogással azt érjük el, hogy külön állíthatjuk az effektus erősségét a sötétebb kontúroknál és a fényes részeknél. A második másolat átlátszatlanságát fogjuk nagyobbra állítani, mint az elsőét, aminek eredményeképp a fények ragyogása erőteljesebb lesz.
2. A másolatot mossuk el
A második trükk a szelektív lágyítás. Az emberi bőr megjelenésének általában használ a lágyítás, de egy portrénak vannak olyan részei, ahol kevésbé előnyös ennek alkalmazása. Feltétlenül ilyen a szemek vagy az ajkak területe, de a haj lágyítását is gyengébbre lehet venni, mint az arcbőrét. Ennek az legjobb módja, hogy egy rétegmaszkot adunk az elmosott képhez a Réteg –› Maszk –› Rétegmaszk hozzáadása menüponttal. A megjelenő párbeszédpanelen válasszuk a Fehér (teljesen átlátszatlan) rétegmaszk-beállítást. Ezután nagyítsunk bele a képbe. Fekete festőszínnel és egy lágy peremű, kellően nagy átmérőjű ecsettel fessük vissza az éles képet a szemek és a száj környékén, a haj egyes részein. Finomabban tudunk dolgozni, ha az ecset átlátszatlanságát 30–70 százalék közötti értékre állítjuk. Rövid, határozott ecsetvonásokkal fessünk, ügyelve arra, hogy ne alakuljon ki lyukszerű hatás. Nem kell a lágyítást teljesen eltüntetni, maradhat belőle egy kevés.
3. Finomabban hangolható az effektus, ha két másolattal dolgozunk
Ha az előbbi tipp szerint két lágyítóréteggel dolgozunk, akkor a maszkot az egyik rétegnél készítsük el, majd vigyük át a másikra is. Ezt egyszerűen meg lehet tenni úgy, hogy a Réteg –› Maszk –› Maszk kijelöléssé alakítása menüponttal egy kijelölést készítünk belőle. Azután a másik rétegnél a Rétegmaszk hozzáadása párbeszédpanelen a Kijelölés opciót választjuk. A maszk létrehozása után a feleslegessé vált kijelölést a ‹Shift›+‹Ctrl›+‹A› gombkombinációval töröljük.
4. A szemek környékén visszaveszünk a lágyításból
A harmadik trükkel a kép tónusait és színeit javíthatjuk fel egy kicsit. Válasszuk ki a Háttér réteget, amelyen az eredeti kép található. Az Eszközök –› Színeszközök menüpont alól válasszuk ki a Szintek eszközt. A megjelenő párbeszédpanelen a Bemeneti szintek alatt a középső csúszkát kissé toljuk jobbra, vagy a középső számmezőben állítsunk be 1-nél kisebb értéket. Közben figyeljük meg a képet. Úgy állítsuk be a csúszkát, hogy a tónusok kellemesek legyenek. Ezután ugyanonnan vegyük elő az Árnyalat-telítettség eszközt, és növeljük meg kissé a Telítettség értékét.
5. Szükség szerint javíthatunk a kontraszton
Végül a Kép –› Egy réteggé lapítás menüponttal az egészet véglegesíthetjük. A kívánt méret beállítása után mentsük el a képet, vagy nyomtassuk ki. Noha nyomtatás előtt az utolsó művelet az élesítés szokott lenni, ezt a lágyított képeknél hagyjuk ki. Ha a fotó feltétlenül élesítést kíván, akkor azt a rétegek egyesítése előtt, a Háttér rétegen kell elvégezni.
6. Megnövelhetjük a színtelítettséget is
További GIMP-trükkök:
- Kislány piros kabátban (szelektív fekete-fehér konverzió)
- Polár- és infraszűrő
- Élesített farkasfogak (képek élesítése)
- Útonálló százszorszép (montázs)
- Keretre vágva
- Etűdök egy kék macskához (a fehéregyensúly helyes beállítása)
- Hajmeresztő hajnövesztő (ecsetkezelés)
- Ecset-pepecs (ecsetek készítése)
- Szemet szúró ötletek (szemek színezése, vörös szemek és szem alatti táskák eltüntetése)
- Smink, ami nincs (portréretusálás)
- Saját szűrők
