A pattanások, dudorok, mitesszerek, ekcéma és más hasonló „bőrhibák” összefüggésben állnak az ember egészségi állapotával, a táplálkozásával, szervi betegségeivel, a stresszel. Ha valakinek szép, tiszta a bőre, akkor valószínűbb, hogy egészséges, jobb módban, biztonságban élt, mint az, akinek az élet nyomot hagyott az arcán. Érthető, ha az emberek, különösen a hölgyek évezredek óta igyekeznek minél „jobb bőrben” feltűnni, s az ehhez szükséges praktikák százait fejlesztették ki. A fényképezőgép objektívjének rideg, könyörtelen tárgyilagossága sok mindent leleplez ezekből. Ugyanakkor éppen maga fotográfia, különösen a digitális technika ad új eszközöket a nem kívánt részletek eltüntetésére. Persze semmit nem szabad túlzásba vinni. Az öregedéssel az arcbőrön természetes, normális elváltozások is jelentkeznek, például apró ráncok, szarkalábak. Ezek hozzátartoznak az arc természetes karakteréhez és van, hogy kifejezetten előnyösek. Például huncut vagy kacér vonásokat rajzolnak, ami éles ellentétben áll egy kirakatbaba laposra vasalt, buta pofázmányával. Ne akarjunk tehát mindent minden áron eltüntetni, és az arc formáját alacsonyabb fokú és rendű gömbfüggvényekkel leírhatóvá tenni.
Lágyítás, ami mindig bejön
A lágyítás régi, jól bevált fotográfiai fogás. A hagyományos portréfényképezésben speciális objektívekkel vagy a lencse elé szerelt lágyító előtétekkel lehet ilyen hatást elérni. Az effektus digitális változatát a portréretusálás után célszerű bevetni. Előbb nem szabad, mert összemossa a finom részleteket, és nagyon keservessé tesz minden további retusálást. Most mégis ezzel foglalkozunk legelőször, mert ez a módszer önmagában is használható, mindenféle más szépészeti beavatkozás nélkül. Ha nem szeretnénk a retusálással bíbelődni, de valamicskét azért javítanánk a képen, akkor egyszerűen ráeresztünk egy lágyítást és kész. Persze mint mindent, ezt sem szabad túlzásba vinni. A túllágyított kép természetellenes, és legjobb esetben is valami negédes romantikát sugároz, bőven túl az átlagember esztétikai tűrőképességén.
A lágyítás nagyon egyszerű effektus, többféle módon elő lehet idézni. A lényeg mindig az, hogy egy éles és egy elmosott kép keverékét kapjuk. A most bemutatott módszer szépen lágyítja a bőrtónusokat, csökkenti a kontrasztot, és egy kis derítést ad a képhez, egyszóval átlagos portréhoz, esküvői képekhez vagy egy szerelmes tavaszi kalandhoz ideális. Bár a lágyítást sorozatunk egy régebbi epizódjában már részletesen tárgyaltuk, most röviden fussunk neki még egyszer, hogy minden együtt legyen virtuális portréstúdiónkhoz!
Első lépésben két másolatot készítünk a Háttér rétegről
Az első lépés az, hogy megnyitjuk a képet, majd a Réteg -› Réteg kétszerezése menüvel (vagy [Ctrl]+[Shift]+[D] gombbal) egymás után két másolatot készítünk a Háttér rétegről. A Rétegek panelen ([Ctrl]+[L]) a középső réteg módját állítsuk Csak sötétítésre, a felsőét Csak világosításra. Mindjárt el is nevezhetjük őket funkciójuk szerint Sötétítésnek és Világosításnak.
A második lépésben elmossuk a Sötétítés réteget
A második lépésben középső, Sötétítés rétegen folytatjuk a munkát. A Szűrők -› Elmosás -› Gauss-elmosás szűrővel drasztikusan mossuk el a képet. Egy 6–8 megapixeles képhez bátran válasszunk 50–150 pixeles szűrősugarat! A helyes értéket ki kell tapasztalni, és sajnos csak a dolgok végén derül ki, hogy most jól választottunk-e. A sugár vízszintes és függőleges irányban egyforma legyen, az elmosás típusa pedig IIR (Infinite Impulse Response). Állítsuk a réteg átlátszatlanságát 30–50%-ra.
A harmadik lépésként menjünk a Világosítás rétegre, és ismételjük meg a második lépést azzal, hogy az elmosás most legyen 10–20%-kal erősebb, mint az előbb, és ennek a rétegnek az átlátszatlanságát hagyjuk 100%-on.
A kész szűrő hatását legjobban 100%-os nagyításnál lehet beállítani. Balra a nyers, jobbra a lágyított kép
Negyedjére kapcsoljuk ki a Háttér láthatóságát és a Réteg -› Új a láthatók alapján menüponttal hozzunk létre egy újabb réteget. Ez lesz a virtuális lágyító előtét, ennek megfelelően elnevezhetjük Lágyítónak is. A lágyítóhatás eléréshez nincs más dolgunk, mint visszakapcsolni a Háttér láthatóságát, kikapcsolni a feleslegessé vált Sötétítés és Világosítás rétegeket, végül beállítani az effektus erősségét a Lágyító réteg átlátszatlanságával.
Ötödik lépésben maszkoljuk a Lágyító réteget
Az ötödik, egyben utolsó lépésben a Réteg -› Maszk -› Rétegmaszk hozzáadása menüponttal egy maszkot adunk a Lágyító réteghez. A megjelenő párbeszédpanelen válasszuk a Fehér (teljesen átlátszatlan) rétegmaszk-beállítást, majd egy fekete színű, lágy peremű, kellően nagy átmérőjű pemzlivel fessük át a szemek, az ajkak, a szemöldök, a szempilla területét. Vigyázzunk, hogy ne a képre, hanem a maszkra fessünk! A mutatvány célja, hogy ezeken a részeken visszaállítsuk a részletek gazdagságát azáltal, hogy kimaszkoljuk a Lágyító réteget. Ha túlszalad a kezünk, fehér festőszínnel korrigáljunk. Bátran, határozott ecsetvonásokkal dolgozzunk. Miután ezek a részek megvannak, visszavehetünk egy kicsit az ecset átlátszatlanságából, és a hajon, füleken folytathatjuk a festegetést ízlés szerint.
Photoshop-modell GIMP-pel
Térjünk vissza a kiindulási képhez, és nézzünk az egyszerű lágyításnál akkurátusabb módszert! Először külön-külön foglalkozzunk az észrevehető bőrhibákkal! A GIMP 2.4 újdonsága volt a Javítóeszköz ([H] gomb), ami a Photoshopban már régebb óta megvan. Ezzel a szerszámmal gyorsan el lehet tüntetni a pattanásokat, mitesszereket, sőt még a kisebb pigmentációs zavarokat, hegeket, angiómát stb. is. Használata egyszerű. 100%-os nagyítás mellett érdemes vele dolgozni, hogy mindent jól lássunk. A szerszám kiválasztása után szemeljünk ki a javítandó bőrhiba közelében egy nagyjából hasonló árnyalatú és textúrájú egészséges bőrfelületet. Ezt válasszuk forrásnak úgy, hogy [Ctrl] (a Photoshopban [Alt]) gomb nyomva tartása közben kattintsunk erre a részre. Aztán a gombot felengedve az ecsettel fessük át a bőrhibát. Ekkor a GIMP a forrásterület tartalmát a lefestett részre másolja, aztán beleolvasztja a környezetébe. Foltról foltra haladva járjuk be a képet és tüntessünk el minden jelentősebb hibát. Közben ügyeljünk rá, hogy a forrást mindig a javított rész környékéről vegyük.
A Javítóeszközzel eltüntetjük a hibákat
Miután kigyomláltuk az apró foltocskákat, második lépésben alakítsuk ki a szűréshez használt réteget. [Ctrl]+[Shif]+[D]-vel kettőzzük meg a Hátteret. Indítsuk el a Szűrők -› Kiemelés -› Folttalanítás szűrőt (az angol változatban ez a Despeckle nevet viseli, a Photoshopban a Dust and Scratches a hasonló funkció). A szűrő párbeszédpanelén az Adaptív módot kapcsoljuk ki, máskülönben a Sugár csúszka hatástalan (bekapcsolt állásban a GIMP határozza meg a sugarat, ami normális esetben jó, de most nekünk erősebb szűrés kell). A Sugár értékét állítsuk úgy 8–10 pixelre, a fekete szint maradhat 5–7 körül, a fehér 248–250 lehet, majd jöjjön az OK. Némi számolgatás után megszületik az eredmény, ami egy fertelmes, kicsit akvarell, kicsit plakátszerű valami lesz. Tetézzük a rombolást azzal, hogy a pacák széleit elmossuk egy néhány pixel sugarú Gauss-elmosással.
Durva szűrés
Harmadik lépésben az új réteghez egy maszkot készítünk, nagyjából ugyanúgy, mint a lágyításnál. Az eltérés annyi, hogy most nem a részletgazdag területeket festjük vissza, hanem a simítandó bőrfelületeket. A maszk készítésekor megjelenő párbeszédpanelen válasszuk a Fekete beállítást. Ettől a rétegünk rögtön eltűnik, és fehér festőszínnel dogozva varázsolhatjuk elő újra a bőrfelületek felett. Azért érdemes így csinálni, mert ez a módszer nagyon simít. Semmi esetre sem kellene a háttérre, ruházatra rászabadítani. Ugyanakkor nem kell túlprecízkedni a rajzolást – az emberek hihetetlenül vaksik tudnak lenni, ha egy szép női arcot vélnek látni. Persze a szemekre, a szempillákra és szemöldökre vigyázzunk.
Ajakfény
Negyedik lépésben készítsünk egy kis ajakfényt. Előbb kerítsük körbe a lasszóval az ajkakat, majd kijelölésnek adjunk egy körülbelül 5 pixeles lágy peremet. Aztán a Szerkesztés -› Másolás, és Szerkesztés -› Beillesztés helyben funkcióval megduplázzuk az ajkakat. Az új réteg módját állítsuk Csak világosításra és az átlátszatlanságával szabályozzuk a hatását.
Ötödik lépésben a Réteg -› Réteg rögzítése, majd a Réteg -› Összefésülés lefelé funkciójukkal egyesítjük a rétegeket. Végül ismét kettőzzük meg a keletkezett réteget. A felső réteg módját állítsuk kivetítésre, az átlátszatlanságát pedig 10–20%-ra, ami enyhe derítést okoz a képen.
Derítés
Egyelőre ennyi, de ez még távolról sem a digitális szépészet mesterfoka. Annyira azért elég, hogy szebb képeket készítsünk, vagy ha másra nem, hát arra, hogy megértsük, más az ideál és más a valóság. Nem csak GIMP-pel vagy Photoshoppal lehet valakiből királylány. Egészséges, vidám élettel, megfelelő táplálkozással, sporttal tartósabb eredményt lehet elérni. Persze egy kis smink se árt.
További GIMP-trükkök:
