A számítógép talán legjobban alulértékelt része a hűtőventilátor - vagy inkább a hűtőventilátorok, hiszen szinte biztos, hogy egynél több légkavaró található minden számítógépházban. Noha ezek a pár ezer forintos alkatrészek aktívan nem veszek részt a PC működésében, nélkülük szó szerint megállhat, de legalábbis lelassulhat az élet.
Ha nincs megfelelő szellőzés, akkor a processzor és a videokártya is csökkentheti az órajelet a túlmelegedést elkerülendő, de nagyon szerencsétlen esetben akár még az is előfordulhat, hogy egyikük "megsül". A merevlemezek, alaplapok és más alkatrészek aktív hűtést ugyan nem igényelnek, de ezek tervezésekor is figyelembe veszik a mérnökök, hogy a gépházon belül mozog a levegő.
Alapok
A rendelkezésre álló lehetőségeket nagy mértékben meghatározza a számítógépház adottsága, de emellett az is fontos tényező lehet, hogy milyen processzorhűtőt, milyen GPU-hűtést és milyen tápegységet használunk. Ezen részegységek is tartalmaz ventilátort vagy ventilátorokat, így az általuk keltett légáramlatokat is figyelembe kell venni, ha hatékony hűtést szeretnénk kialakítani.
A számítógépházban működő ventilátorok szívó- vagy fújóhatást látnak el, attól függően, hogy a gépházba befelé szívják-e a levegőt vagy kifelé fújják onnan. A ventilátorokon a levegő mozgásának irányát nyilak jelölik, de ennek hiányában sem nehéz megállapítani, hogy merre "fúj a szél": amerre a ventilátorlapátok homorú oldala néz, abba az irányba fújja a levegőt a légkavaró. A legtöbb számítógépházban az extra ventilátorok számára elöl és hátul alakítanak ki helyet, a felső- és csúcskategóriás modelleknél azonban előfordul, hogy a gépház alsó vagy felső lapja is tartalmaz előkészítést a ventilátorok számára.
Túlnyomás vagy "vákuum"?
Optimális esetben a gépházba éppen annyi levegőt fújnak a ventilátorok, mint amennyi kifelé is távozik. Ha a befújt levegő mennyisége kevesebb, akkor a gépházban a normál nyomásnál valamivel alacsonyabb nyomás alakul ki, ha pedig több a befújt levegő mennyisége, akkor túlnyomás tapasztalható; az alacsonyabb belső nyomás hűtés szempontjából nem rossz, mégis ajánlott a légkavarók számát és teljesítményét inkább úgy belőni, hogy enyhe túlnyomást célzunk meg. Ezzel a szellőzés és a hűtési teljesítmény jelentősen nem romlik, a gépházban megtapadó por mennyisége viszont csökken. A por ellen egyébként védekezhetünk máshogy is: a szívó légkavaró(k) elé légszűrő(ke)t is elhelyezhetünk. Ezekkel viszont érdemes vigyázni, mert drasztikus mértékben le tudják rontani a ventilátorok légszállítási kapacitását. A minimális túlnyomás biztosítása érdekében:
- használjunk eggyel vagy kettővel több szívó, mint fújó ventilátort VAGY
- azonos mennyiség mellett a szívó légkavarók fordulatszámát állítsuk kicsit magasabbra VAGY
- a szívó légkavarók mérete legyen nagyobb
Amit mindenképp el kell kerülni, az az, hogy a szívó ventilátorok teljesítménye jelentősen nagyobb legyen, mert ez azt eredményezheti, hogy a levegő beragad, ami a hűtés hatékonyságát jelentősen ronthatja.
Ventilátorok elhelyezése
Alapelv, hogy a számítógépháznak ugyanarra az oldalára nem helyezünk fújó és szívó ventilátorokat is. Figyelembe véve azt is, hogy a meleg levegő felfelé száll, az alábbi konfigurációk tekinthetők optimálisnak:
- hideg levegő elöl be, hátul ki; figyelve arra is, hogy a fújó légkavarókat kicsivel magasabban helyezzük el, mint a szívó ventilátorokat
- hideg levegő elöl be, fent (és hátul) ki
- hideg levegő lent be, fent (és hátul) ki
Átlagos esetben, átlagos méretű háznál szinte biztos, hogy elegendő két szívó és egy fújó ventilátor (figyelembe véve, hogy valójában ilyenkor fújó ventilátorból is kettő van, hiszen a tápegység is a gépházból fújja ki a levegőt a gépházon kívülre). Toronyházaknál viszont a szívó és fújó ventilátorok számát is lehet növelni. Ami a légkavarók méretét illeti, érdemes a beépíthető legnagyobbat választani: egy nagyobb méretű ventilátor alacsonyabb zajszint mellett is nagy mennyiségű levegőt tud megmozgatni.
Ha a gépet játékra is használjuk, akkor a GPU hatékonyabb hűtését segíthetjük a gépház alsó részére beépített szívó ventilátorral, a processzor környezetéből pedig hatékonyan távolítja el a meleg levegőt egy extra, a felső lapra szerelt fújó légkavaró.
A ventilátorok specifikációja tartalmazza a légszállítási kapacitást (gyakran csak CFM), ezt a paramétert használhatjuk ahhoz, hogy a szívó és fújó ventilátorok együttes kapacitását összehangoljuk. A gyártók sok esetben nemcsak a maximális értéket adják meg, hanem tól-ig adatot tüntetnek fel. Ezzel együtt is, beépítést követően érdemes egyszerűen csak kézzel is ellenőrizni, hogy egyik vagy másik légkavaró nem fúj-e sokkal erősebben a többinél.
A ventilátorok optimális elhelyezése mellett figyelni kell arra is, hogy a gépházban a levegő útja szabad legyen. A kábeleket lehetőleg úgy kell elrendezni, hogy azok a ház hátsó falához közel menjenek. Hasznos továbbá, ha a tápegység használaton kívüli csatlakozói sem lógnak be az alaplap fölé: fogjuk össze őket kábelkötegelővel és rögzítsük a tápegység magasságában vagy akár még feljebb.
Speciális esetek
A processzorhűtőt a lehetőségekhez mérten érdemes úgy elhelyezni, hogy annak ventilátora a levegőt a gépház hátlapja felé fújja - persze ez nem lehetséges minden típusnál, többek között az Intel gyári hűtőjénél sem megoldható a dolog.
Egyes videokártyák esetében a hűtés kialakítása félig zárt, ami azt jelenti, hogy a meleg levegő nem a házba, hanem a házon kívülre távozik, szintén hátrafelé. Ez elsőre jó ötletnek tűnik, már csak azért is, mert a házban lévő levegő így jóval kevésbé melegszik, azonban ez a fajta hűtés kevésbé hatékony, így jellemzően nagyobb zajszinttel jár együtt.
Ha a gépházban vízhűtés üzemel, annak - levegő oldali - hőcserélőjét úgy kell elhelyezni, hogy a rajta lévő ventilátor egyben szívó vagy fújó szerepet is ellásson.
Azt viszont vegyük figyelembe, hogy a légszállítási kapacitás csökken, ha a levegőt nemcsak a rácson, hanem a hőcserélőn is át kell fújnia a ventilátornak. Ha van rá lehetőség, akkor a legjobb megoldás egyébként az, ha a hőcserélőt a gépházon kívül tudjuk elhelyezni. Ilyenkor, ha a vízhűtés a processzort és a videokártyát is hűti, a gépházon belül elég egészen minimális légáramlást biztosítani - elég lehet akár egyetlen légkavaró beépítése a ház első részébe.
Nagy gond nem lehet, nagyobb zaj annál inkább
Az igazság az, hogy megfelelő légáramlatot biztosítani, és ezzel a komponenseket hűvösen tartani nem nagy kihívás - ha nem egy irányba fúj az összes ventilátor, akkor nagyon a dolgot elrontani nem tudjuk. Ami kihívás, az inkább az, hogy az elegendő légáramlatot úgy biztosítsuk, hogy közben a légkavarók - és ezzel maga a gép is - csendes maradjon, illetve hogy a gépbe jutó kosz mennyiségét is minimalizáljuk.
A megoldást a légkavarók fordulatszámának automatikus szabályozása jelenti. Vagyis a ventilátorok alapjáraton alacsony fordulatszámon üzemelnek, de ha a terhelés és a hőmérséklet értékek nőnek, akkor a légkavarók is rákapcsolnak. Jó hír, hogy az alaplapok legalább tíz éve nagyon kifinomult rendszerrel rendelkeznek, viszont a dolog csak akkor megy tényleg flottul, ha fordulatszámszabályozós (PWM) ventilátorokat használunk. Ezek azok a típusok, amelyek négyeres kábellel készülnek.
A fordulatszámot az alaplap állítja be, automatikusan - a szabályokat, kereteket viszont mi határozhatjuk meg. A BIOS-ban többnyire csak csendes működésre vagy nagy teljesítményre optimalizált üzemmódok közül választhatunk, az alaplapokhoz mellékelt segédprogramokkal viszont nagyon részletes vezérlési görbét állíthatunk be, akár ventilátoronként is. (Ha esetleg az alaplap mellé nem jár gyári szoftver, akkor jó alternatíva, többek között, a SpeedFan is.) Hasonló módon, szoftveresen lehet állítani a videokártya ventilátorának sebességét is (ismét, ha nincs gyári program, akkor ott a SpeedFan!) A CPU és a GPU esetében is olyan beállítást válasszunk, amely 65 fokos hőmérséklet felett már teljes fordulatszámot jelent.
Ha több ventilátort szeretnénk használni, mint amennyit az alaplapunk vezérelni tud, akkor erre a célra vásárolhatunk direkt a ventilátorok vezérléséhez készített hardvert.
A csendes működést szem előtt tartva - ahogyan korábban már említettük - érdemes nagyobb méretű ventilátorokat vásárolni, amelyek alacsonyabb zajszint mellett tudják ugyanazt mennyiségű levegőt megmozgatni, mint kisebb társaik. Itt azért a specifikációt mindig ellenőrizni kell, mert a nagy ventilátorok között is találunk olyat, amely éktelenül tud rikácsolni. Továbbá tartsuk szem előtt azt is, hogy két vagy három lassabban forgó ventilátor sokkal halkabb lehet, mintha ugyanazt a levegő mennyiséget egyetlen, de nagy fordulatszámon működő légkavaróval szeretnénk biztosítani.
Végül a porkérdés: tökéletesen védekezni ellene nem lehet, viszont a por a PC nagy ellensége.
Ha a hűtőrácsok, ventilátorok eltömődnek, elkoszolódnak, akkor a hatékonyság drámai mértékben csökken. Bár vannak légszűrők, ezekkel a problémát megoldani nem, csak elodázni lehet. Alkalomadtán tehát a belső tér takarítására is sort kell keríteni - ennek mikéntjére most nem térünk ki, de legközelebb visszatérünk a témára! Elöljáróban csak annyit, hogy a porszívót ehhez a feladathoz még véletlenül se vegyük elő!
