A Samsung jött, látott és pár év alatt letarolta az SSD-piacot. Az elmúlt években több, nagyon fontos fejlesztést, új terméket láttunk a cégtől, és miközben a csúcskategóriában méltán vívott ki magának nevet, addig a belépőszintről sem feledkezett meg. Pedig a konkurencia erős és jó, olyannyira, hogy az egyébként kiváló és sikeres EVO 850 nem is volt képes harcba szállni a szuperolcsó SSD-kel. Az EVO 850 sok újdonságot hozott a megfizethető, átlag végfelhasználók számára. A technikai bravúrok, mint például a 3D-s V-NAND és a hárommagos vezérlő mellett olyan, kézzelfogható előnyökhöz is jutottak a vásárlók, mint a jelentősen megnövelt strapabíróság, a SATA6G-n elérhető talán legjobb teljesítmény és az 5 év garancia. Ha pedig ilyen jó ez az SSD, sőt, már az M.2-es, NVMe-s folytatás is kapható (Samsung 950 Pro), miért volt mégis szükség visszalépni egyet és kiadni az EVO 750-et?
Visszalépés joggal
Az EVO 750 már kipróbált komponensekből épül fel, a tervezés fő szempontja pedig mindvégig a legjobb Forint/Gigabyte mutató elérése volt. A cél nem is vitás: a belépőszint és ott is a lehető legalsó lépcsőfok, ahol rengeteg felhasználó megelégszik élete első SSD-jével. Az alacsony árak és megcélzott piaci szegmens miatt nem is csoda, hogy az EVO 750-ből csak 120, 250 és 500 GB-os modell készült. A Samsung nem igazán törte magát a fejlesztéseknél sem, csupa olyan komponenst használt, amely már rendelkezésére állt. Ez márpedig jó hír, kezdve az MGX vezérlővel, amely még mindig nagyon erős chip, igaz, az EVO 750-be nem a teljes értékű példány, hanem egy gyengébb, mindössze kétmagos verzió került. A nyáklap drága, ezért a megkurtított chipbe integrálták a mindenképpen szükséges gyorsítótárat is. Ez esetünkben 256 MB DDR3 memóriát jelent, így viszont egyetlen chippel sikerült megoldani mindkét feladatot. A gyengített vezérlő elsősorban az írásnál, az IOPS-nél látszik majd meg, ahogy azt méréseink is alátámasztották.
Az alacsony ár melletti elfogadhatóan nagy kapacitást csakis TLC NAND flash technológiával lehetett elérni, vagyis aki MLC-ben reménykedett, csalódni fog. Ahogy sajnos a 3D V-NAND felépítést is el kellett hagyni, ami viszont a legfájóbb kompromisszumos pontja az EVO 750-nek az EVO 850-nel szemben. Az olcsó EVO 750-be hagyományos, 2D-s TLC NAND flash chipek kerültek, jó hír azonban, hogy ezek már 16 nm-es, fejlett gyártástechnológiával készültek és a 250 GB-os kapacitáshoz mindösszesen két darab chipre volt szükség a meghökkentően miniatűr nyáklapon. Persze az EVO 750 ennek ellenére megkapta a Samsung szokásos dizájnjával ellátott, 7 mm-es, 25"-os fémtokot. A teszt után azt is megerősíthetjük, hogy melegedéstől még tartós használat során sem kell tartanunk, a 45 grammos súly pedig ideális notebookok, ultrabookok esetén. A 2D-re váltás azért különösen fájó pont, mert sajnos ezek a NAND flash chipek messze nem olyan strapabírók, mint a V-NAND változatok. Ezt jól mutatja az is, hogy az 5 helyett csak 3 év garanciát kapunk, a strapabíróság pedig mindössze 70 TBW. Jó hír, hogy a firmware már kipróbált, finomított változat, ugyanis ezen 2D NAND chipek elődei a 840 EVO-ban már okoztak némi kellemetlenséget, amikor kiderült, hogy az idő múlásával teljesítményük drasztikusan lecsökken. Szerencsére a 750 EVO-nál ez a hiba nem jelentkezhet a Samsung mérnökei szerint.
Olcsó, de nem buta
A görcsös költségcsökkentésre azért volt szükség, mert az EVO 850 egyszerűen nem volt képes versenybe szállni az egyre olcsóbb (bár általában lassabb, elavultabb) MLC-s SSD-kel, majd az újabb, TLC-s SSD-k érkezésekor végleg elszakadt a belépőszint az EVO 850 viszonylag magas árától. Az EVO 750 éppen jókor érkezett, amikor az OCZ és a Kingston beszakították a 20 ezer forintos lélektani határt a 240-256 GB-os SSD-k piacán.
Nagy szerencse, hogy a Samsung már meglévő technológiát hasznosított újra, mert így szerencsére a szolgáltatásokat nem érintette a spórolás. Az EVO 750-nel kapunk teljes TRIM-támogatást, DevSleepet, SSD Magician programot és AES-256 titkosítást is. Emellett azonban a garancia, ahogy már említettük, rövidült és a csomagolásban sem kapunk semmi extrát.
EVO 750: notebookba ideális
A mérések során a legnagyobb kérdés az volt, hogy vajon a népszerű és egy leheletnyivel olcsóbb Kingston UV400-at képes-e megelőzni teljesítményben az EVO 750. Szekvenciális teljesítményben a Samsung meghatója némileg lemaradt és sajnos írás során az IOPS is nagyot zuhan, de ezeket leszámítva szépen tartja magát az EVO 750, sőt, a kiváló firmware-nek és gyorsítótárazásnak hála valós használat során többször meg is előzi az UV400-at (például véletlenszerű olvasásnál).
A 70 TBW garancia egy kissé kevés, az UV400 ennél többet kínál (100 TBW), MLC-s meghajtótól pedig még hosszabb élettartamot kapunk, ennek ellenére az EVO 750 az extra szolgáltatásokkal jó vétel 20 ezer forint magasságában. Notebooknál különösen a DevSleep és a pillesúly lesznek hasznosak.
