A Solid State Drive-ok megváltoztatták a PC-k világát: csendesebb, könnyebb, hosszabb akku üzemidejű gépeket kaptunk, amelyek jelentősen gyorsabbak is. Nem kell driver, speciális optimalizálás, csak egy gyors rendszer-költöztetés és máris minden gyorsabban fut. Ugyanakkor hiába a sok-sok generációs váltás és a rengeteg fejlődés az SSD-k világában, még mindig akad gond bőven.
SATA
Az egyik legnagyobb gond továbbra is az, aminek az SSD-k sikerüket köszönhetik. Ez a SATA csatlakozási felület, amelyet még kifejezetten a merevlemezekhez terveztek. Az adatfolyam, a fizikai kapcsolat, a méretek - mindent úgy alakítottak ki, hogy a legideálisabbak legyenek a hagyományos merevlemezekhez, amelyek mágneses tányérokon tárolják az adatokat és az elérési idejük nem túl jó. Az SSD-knél ezzel ellentétben az elérési idő sokkal rövidebb, az adatszervezés is más, sőt, a NAND flash chipek egyedi tulajdonságával is foglalkozni kell, miszerint a resetelt cellába lehet csak teljes sebességgel írni az adatot, máskülönben előtte egy büntető törlőciklust is be kell iktatni (TRIM).
A SATA utódja már jó ideje elérhető és végleges szabvány. A fizikai adatkapcsolat már PCIe-t használ és M.2 esetén egy 22 mm széles nyáklap is elegendő - nem kell 2,5 colos dobozba rejteni a chipeket, ami ugyebár elég pazarló a helykihasználás szempontjából. A SATA Express hagyományos, kábeles összeköttetést használ és 2,5 colos mérettel számol, így itt a nagyobb helyen sokkal több NAND flash chip is elférne, ám egyelőre a SATAe szabvány nem igazán terjed, a sebesség csak PCIe ×2-es, mobil felhasználáshoz pedig nem ideális. A harmadik az U.2, amit az Intel fejlesztett ki, itt pedig a SATA-hoz hasonló kábeles összeköttetés van és 2,5 colos méret, de az adatkapcsolat PCIe 3.0 ×4-es.
Az adatok szervezése is megváltozott és sokkal kevesebb felesleges kommunikáció mellett nagyobb sebességet biztosít az NVMe szabvány, amelynek segítségével az új generációs SSD-k a 2 GB/s sebességet és a több 100 ezres IOPS-t is könnyedén elérhetik.
TLC, V-NAND
A NAND flash chipek rengeteget fejlődtek az elmúlt években. Kezdetben voltak a méregdrága SLC chipek, amelyek cellánként csak 1 bitet tároltak. Az MLC már sokkal jobb, itt két biten tárolódott a négyféle adat, azonban a megbízhatóságon és sebességen sokat kellett javítani. Később érkezett a TLC, amely már 3 biten tárol adatot cellánként, itt azonban a megbízhatóság, élettartam és írási sebesség a kritikus területek. Egyre több, olcsó SSD-ben használnak TLC chipeket, azonban a gyorsítótáron szeretnek spórolni. Amikor egy teszt lefut, a gyorsítótár még kitart és hozza írásban is a szuper, 400-500 MB/s-os értékeket, azonban amint ez elfogy, az írási sebesség akár 100-120 MB/s-ra is beeshet. Az időtállóság miatt nem kell aggódni, a mai TLC-s meghajtók akár 200-250 Terabyte adat írását is elviselik gond nélkül, ha pedig beégnek a cellák, még mindig olvasható marad az adatunk. A megbízhatóságot mutatja, hogy a 3 év garanciát itt is mindig megkapjuk.
A V-NAND, vagyis 3D NAND miatt is sokan aggódtak az elején, főleg a Samsung 40 nm-es gyártástechnológiája miatt (a 2D NAND gyártás már a 19-15 nm-en történik). Szerencsére bebizonyosodott, hogy a rétegelt cellák strapabírása még a 2D NAND-okénál is jobb, sőt, itt is lehet egymásra pakolni a chiprétegeket, így hatalmas kapacitás érhető el (TLC+V-NAND+rétegelt chipek).
Szolgáltatások
Nagyon kevesen ellenőrzik, pedig fontos, hogy milyen szolgáltatásokat kapunk az SSD-vel. Mobil felhasználásnál például nagyon fontos a DevSleep, hogy a fogyasztás érezhetően jobb legyen. Az AES-256 titkosítás is hasznos tulajdonság, nem mindegy, milyen szoftvert kapunk hozzá, sok SSD-hez jár kiegészítő csomag is USB-tokkal és egyéb extrákkal, sőt, néhány példányon még direkt USB-csatlakozó is van a SATA mellett, ami hordozásnál nagy kényelmet biztosít.
Nektek milyen SSD-tek van vagy melyiket szemeltétek ki gépetekbe?
