Bemutatása után az Android népszerűsége brutálisan tempóban nőtt. Ez részben az operációs rendszer nyíltságának köszönhető, például az Apple iOS-szel ellentétben a Google platformjára nem csak a hivatalos programboltból telepíthetőek alkalmazások. Természetesen a keresőcég mindig is figyelmet fordított a platform biztonságára, amelynek köszönhetően a feltelepített alkalmazások nem rootolt eszközök esetében csak speciális csatolófelületeken (API-kon) keresztül férhetnek hozzá a telefon vagy táblagép nem általuk létrehozott adataihoz.
Bináris választási kényszer
Ez a jogosultsági rendszer: amennyiben egy alkalmazás szeretné elérni például a telefonkönyvünk tartalmát, akkor a telepítésekor kénytelen ehhez jogosultságot kérni a felhasználótól. Az Android alapértelmezett „gyári” megoldásának sajnos van egy óriási hibája: a programok telepítésekor vagy megadjuk az összes kért jogosultságot az adott szoftvernek, vagy nem tudjuk azt feltelepíteni.
A Google rengeteg kritikát kapott a megoldás miatt, azonban nem hajlandó implementálni a lehetőséget, hogy szelektíven kiválaszthassuk a megadni kívánt jogokat. Emögött valószínűleg az áll, hogy a felhasználók olyan jogokat is megvonhatnának az alkalmazásoktól, amelyek feltétlenül szükségesek a működésükhöz, azaz például a navigációs programnak muszáj elérnie a GPS-lapkát. A cég úgy tűnik nem bízik a felhasználók józan paraszti eszében, így bolondbiztos szintre egyszerűsítette a jogkezelést: vagy telepíted az alkalmazást, vagy nem.
Sajnos a világ ritkán ilyen fekete-fehér, ráadásul az alkalmazások fejlesztői is hajlamosak mindenféle furcsa jogokat kérni, amelyekre nincs szükség a program alapvető működéséhez; minek férjen hozzá az autós játék a telefonkönyvhöz? Ez kissé gyanús. Az androidos közösség már régen megoldotta a szelektív jogosultságkezelést, így egyes egyéni Android-disztribúciókban már jó ideje megvonhatunk jogokat az alkalmazásoktól, ám a széles vásárlói tábor eddig jórészt csak hírből hallott a hasznos funkcióról, hiszen a nagy mobilgyártók – feltehetően a Google félelmeit osztva – nem voltak hajlandóak implementálni a lehetőséget.
Felismert lehetőség
A szabály alól a ZTE jelenti a kivételt, ugyanis a gyártó újabb mobiljaiban – mint például a Blade L2 és Kis II Max – megtalálható a szelektív jogosultságkezelés. A telefonok első bekapcsolásakor a gyártó egyéni szoftvere felhívja a figyelmet a lehetőségre, ha nemet mondanánk rá, akkor utólag is bekapcsolhatjuk.
A telepített alkalmazások jogosultságainak kezelése innentől kezdve már rendkívül egyszerű: a Beállítások → Biztonság → Alkalmazásengedélyek menüt kinyitva feltűnnek az Android jogosultságai, ezekre koppintva pedig előtűnnek azon programok, amelyek használják őket. Az Alkalmazások fülön sejthetően a programok szerinti csoportosításban nézhetjük meg azok jogosultságait: mindkét menüben bármikor manuálisan megvonhatóak és visszaadhatóak a szoftverek egyes jogosultságai.
Természetesen ha túl sok jogot vonunk meg, akkor átmenetileg működésképtelenné tehetjük a buherált alkalmazást (amíg vissza nem adjuk a jogot / jogokat), azonban ez nem tűnik nagy árnak a privát szféránk védelméért, a potenciálisan rosszindulatú programok hatástalanításának opciójáért. Végül egy hasznos adalék: a ZTE szoftvere lehetővé teszi, hogy a programok a futtatásukkor mindig rákérdezzenek egyes jogok megkapására, így röptükben is mikromenedzselhetjük őket.
(Nyitókép: Sascha Kohlmann)