A webes tartalmak megosztására többféle megoldás létezik: ingyenes tárhelyre tehetjük ki limitált szolgáltatásokkal, fizethetünk a jobb minőségért, esetleg házilag készítünk egy szervert. Mindegyik megoldásnak van előnye és hátránya: az ingyenes helyeken pár szolgáltatást letiltottak, a fizetős kiszolgálók néha nem azt nyújtják, amit szeretnénk, a saját szerver üzemeltetéséhez erős hardver szükséges a várható látogatóktól függően. Tehát ha ez utóbbi lehetőséget választjuk, akkor vagy nagyon jó minőségű és megbízható eszközöket kell összeválogatnunk, vagy csak kisebb csoportok számára készítsünk ilyen kiszolgálót. Amennyiben ez megvan, akkor eldönthetjük, hogy szoftveresen milyen alapokra kívánjuk helyezni a szerverünket.
Komolyabb cégek használhatnak Linux vagy Windows Server alapokat is. Kisebb cégek vagy otthoni felhasználók szintén választhatnak Linuxot vagy egy asztali operációs rendszert, például Windows XP-t. Ez utóbbi esetben használhatjuk a beépített IIS-kiszolgálót (alapértelmezés szerint nem települ fel), vagy külső megoldáscsomagot, például a XAMPP (xampp.sf.net) csomagot. Mivel az IIS önmagában nem támogat PHP-t vagy más, manapság használatos protokollt, ezért a mostani mesterfogásunkban a XAMPP telepítését és általános tudnivalóit tekintjük át.
1. A XAMPP előnye, hogy minden lényeges és főleg ingyenes kiszolgálót egyesít. Tehát egy csomagban találhatunk web-, adatbázis-, FTP- és levelező-kiszolgálót. Mindig mindenből a legfrissebbet kapjuk, és az újabb verziókat is pár kattintással telepíthetjük. Ha pedig kezdőként indulunk neki a felfedezésnek, akkor sem kell kétségbeesnünk, hiszen a csomag beállítása nagyon egyszerű.
A telepítő csak a legszükségesebb paraméterek beállítását kérdezi meg. Az egyik lépésnél meg kell adnunk, hogy szolgáltatásként indítjuk-e a kiszolgálókat. Amennyiben minden elérhető programot és szervert a Windows indításával be szeretnénk tölteni, javasoljuk az összes lehetőség bejelölését. De például ha a FileZilla Servert nem szeretnénk használni, és nem aktiválnánk ebben az ablakban, ezt később utólag is megtehetjük majd.
2. A telepítés során pár ablak felvillan és eltűnik, mielőtt befejeződik a teljes művelet. Ez idő alatt történnek meg a háttérben a szükséges konfigurálások, adatbázis-beállítások és a mintaállományok elkészítése.
A folyamat befejezése után egy vezérlőpultot kapunk, mindössze pár gombbal. Nem is kell több, innen irányíthatjuk frissen feltelepített kiszolgálóinkat. Láthatjuk az állapotukat is, valamint észrevehetjük, hogy a Mercury levelező-szervert nem lehet szolgáltatásként indítani, csak kézzel. Mindegyik szolgáltatást az Admin gombon át vezérelhetjük. A MySQL esetében a népszerű PHPMyAdmint kapjuk meg kezelőfelületként.
3. Mielőtt elmélyednénk az egyes szolgáltatásokban, nézzük meg, mit rejt az Explore gomb! Megnyithatjuk a kiszolgáló főmappáját, ahol több érdekes dolgot is találunk. Itt vannak a közvetlen indítási és leállítási parancsok, valamint a vezérlőpultot kezelő szoftver és még pár tesztelő alkalmazás. Azért is jobb, ha megismerjük a mappában látható fájlstruktúrát, mert a weblapok gyökérkönyvtárát is itt találjuk meg, a htdocs könyvtárban. A weblapjainkat ide helyezhetjük majd el az ott lévő állományok helyett. Kezdőknek az ismerkedés végén javasoljuk a könyvtár átnevezését és egy üres htdocs mappa létrehozását. Egy másik fontos fájlt is észrevehetünk, a readme_en.txt-t, amelyben megtalálhatjuk az alapértelmezett jelszavakat a kiszolgálók beállításaihoz.
4. Ha megtaláltuk a fontosabb állományokat és könyvtárakat, térjünk vissza a második lépésben látható vezérlőpulthoz és az Apache sorban található Admin gombot nyomjuk meg.
Ekkor előjön egy mintaoldal (ha nem módosítottuk a htdocs könyvtárat és a tartalmát), ahol sok hasznos információt tudhatunk meg. Egyrészt azt, hogy milyen modulok vannak telepítve a gépre, valamint pár mintafájlt, amelyekkel kipróbálhatjuk kiszolgálónk tudását. Itt találkozhatunk a PHP-szolgáltatások listájával, és az engedélyezett parancsokkal is. Ezek beállítását a PHP-könyvtárban található php.ini állomány átírásával módosíthatjuk – kizárólag hozzáértők számára javasoljuk a szerkesztését! Egy belső magánhálózatnál ritkán van erre szükség, és bármilyen változtatás előtt készítsünk róla másolatot! Ugyanez a megállapítás igaz a pear.ini és a php-pear.ini állományokra is.
A mintaoldalhoz visszatérve találunk még pár hasznos eszközt, mint például a Webalizert, amellyel nyomon követhetjük weblapunk statisztikáit, a Mercury levelezőn keresztül pedig küldhetünk egy gyors levelet. Ha elolvastuk a fontos információkat és mindent megtudtunk, zárjuk be a böngészőt.
5. A XAMPP vezérlőpultjára visszatérve most nézzünk bele a MySQL beállításai közé. Az Admin gombra kattintva újra megnyílik a böngésző, de most a PHPMyAdmin kezelőjét nyitja meg. A kezdők szerencséjére a felületet már magyarul is lehet olvasni, ezért talán érthetőbb lesznek bizonyos parancsok.
Bal oldalon találhatunk már pár mintatáblát, amelyekben felfedezhetünk néhány előre feltöltött adatot. Természetesen mi is létrehozhatunk bármikor egy új adatbázist (ami például egy fórumnak vagy blognak is jó lesz). Ehhez elég csak a bal felső sarokban lévő kis házikóikonra kattintanunk, majd középen beírhatjuk a készítendő adatbázis nevét. A névben lehetőleg ne használjunk ékezetes betűket, és lehetőleg utaljon a későbbi használatra. A táblák típusának javasolt az utf8_general_ci formátumot választani, csak akkor térjünk el ettől, ha nagyon szükséges!
Amennyiben zavarna minket a magyar nyelv a kezelőfelület használatában, ugyanitt változtathatjuk meg, valamint néhány témából is válogathatunk.
6. Az adatbázisok használatához nem árt, ha jelszót is megadunk, esetleg külön felhasználókat rendelünk hozzájuk. Ezt a Jogok fülön tehetjük meg, ahol újabb adatbázis-hozzáféréseket szabhatunk meg, vagy módosíthatjuk a jelenlegieket. Ezt mindenképp csináljuk meg, különben a hálózat bármely tagja megnyithatná és módosíthatná a táblákban lévő adatokat. Feltétlenül tegyük meg a táblák frissítését is, ha a kiszolgálójogok frissültek, erről egy figyelmeztetést is olvashatunk a felhasználók alatt.
Ha beállítottuk a kért paramétereket, akkor érdemes lesz majd letesztelni egy helyi és távoli gépről egyaránt adatbázisaink működését, egy egyszerű fórumtelepítéssel (például a PHPBB-vel). Az aktuális hozzáféréseket a Folyamatok fülön láthatjuk majd, ezzel ellenőrizve a kapcsolódásokat. Ha beragadna egy szál, egy kattintással le is állíthatjuk a baloldali oszlopban.
7. Ha befejeztük az eddigi beállításokat, már rendelkezünk egy alap webkiszolgálóval. Viszont egy ilyen szervert legtöbbször FTP-n keresztül is el kell érni, hiszen a fájlfeltöltés ezen keresztül a legegyszerűbb. Szerencsére erre kiválóan alkalmas az XMPP-csomagban található FileZilla Server, amely egy nagyon egyszerűen konfigurálható FTP-kiszolgáló.
A program ablaka könnyen elérhető a XAMPP vezérlőjén keresztül. A felbukkanó azonosító paramétereknél elég egy OK gombot nyomni, ha nem változtattuk meg a bejelentkezési és elérési adatokat. A megjelenő panelen az Edit menüt keressük ki, hiszen itt lehet szabályozni a kiszolgálónkat, valamint a mappákat elérő ügyfeleket. Ha kis teljesítményű gépre telepítettük a csomagot, javasolt az egyidejűleg kapcsolódó felhasználók számát limitálni. A többi beállítás között ajánljuk még a csatlakozási port számát átírni, ha nem külső használatra szánjuk az elérést.
8. Az Edit menüben még nézzük át a Users és a Groups menüket, ha személyre szeretnénk szabni a fiókokat. A fájl- és mappajogosultságokat megadhatjuk egyénekre és csoportokra vonatkozóan is. Több könyvtárat halmozhatunk egymásra, de egyet mindenképp be kell állítanunk főkönyvtárnak.
A felhasználónkénti egyidejű csatlakozások számát is szabályozhatjuk, nehogy túlterheltté váljon a szerver, ráadásul még IP-címenként is leszűrhetjük a csatlakozókat. Ha egy komplett IP-csoportot szeretnénk letiltani, használhatunk helyettesítő karaktereket, de vegyük figyelembe ilyenkor, hogy például az ADSL-lel rendelkezők többsége minden csatlakozásnál új címet kap! A túlterheltséget sávszélesség-korlátozással is limitálhatjuk, külön-külön a feltöltésre és a letöltésre.
9. Az FTP-kiszolgáló beállítása után az utolsó XAMPP-szolgáltatás következik, a Mercury. Ezzel az ingyenes szerverrel leveleinket kezelhetjük, ám használatát mindössze két esetben javasoljuk: ha a céges leveleinket nem külső helyen szeretnénk használni, valamint rendelkezünk saját domain névvel. Ez utóbbi azért fontos, mert így egy helyen felügyelhetjük a helyi és külső levelezésünket is. A Mercury nem képes szolgáltatásként betöltődni, már csak ezért sem érdemes túl sok mindent rábíznunk.
A Mercury program indításakor számtalan ablakot kapunk, amelyeken nyomon követhetjük a levelezéseinket. A Configuration menüben a bőség zavarával találkozhatunk, hiszen a sok ablakhoz sok beállítás is tartozik. A Mercury core module menüpontban szabályozhatjuk a teljes konfigurációt, ahol hozzáadhatjuk a domainneveinket, megadhatjuk az időzónát, a kezelő nevét, a statisztikákról értesítést kérhetünk, valamint karbantartásokat végezhetünk a levelesládákban. A Configuration menüben még mindenképpen javasoljuk az SMTP- és POP-kiszolgálók beállításainak átnézését, és csak akkor módosítsunk rajtuk, ha egyedi paraméterekre van szükségünk.
Egy levelező-kiszolgáló sem lehet meg spamszűrő nélkül, és ez természetesen itt is megtalálható, szerkeszthető. Megadhatunk IP-cím alapján történő szűrést, hogy kik csatlakozhatnak a kiszolgálóhoz. Szükség esetén biztonságos kapcsolódást is kérhetünk, SSL/TSL segítségével.
Egy apró érdekesség, hogy a Mercury saját webkiszolgálót is tartalmaz, de nem az alapértelmezett 80-as, hanem a 2224-es porton. Arra figyeljünk, hogy a főablakot ne zárjuk be, különben leállnak az ebben a programban lévő kiszolgálók!
A XAMPP vezérlőpultján még egy apróság van eldugva, ez a Service gomb. Ennek megnyomásával magát a vezérlőpultot tudjuk szabályozni, hogy elindítjuk-e állandó szolgáltatásként. Ez főleg akkor javasolt, ha az előbb említett Mercuryt is használjuk, hiszen az nem indul el önmagától, itt viszont lehetőségünk van annak automatikus bekapcsolására. A Service lehetőség másik előnye, hogy felhasználói fiókhoz is társíthatjuk a XAMPP vezérlőpultjának elindítását, tehát ha nem a rendszergazdához szeretnénk kötni, ezt is megtehetjük.
