Tavaly, amikor kézbe vettük a Yoga 3 Pro-t, teljesen elámultunk, mire képes a Lenovo: a gép gyönyörű, papírvékony, de masszív, a zsanér kiváló, a kijelző pedig hatalmas felbontású. Akkor még azt is kisebb bűnnek vettük, hogy a Core M processzor nem kimondottan erős, az üzemidő pedig jóindulattal is csak közepes. Azóta azonban eltelt egy teljes év - szerencsére a Lenovo mérnökei nem tétlenkedtek. Meg is született a Yoga 900.
Külső
Divat manapság a felhasználók visszajelzéseire odafigyelni és a jó, vagy legalábbis sokak által kért ötleteket, fejlesztéseket valamilyen formában belevinni a következő termékbe. Szerencsére a Lenovo is ezt a divatot követi, ami nagyon jól látszik a Yoga 900-as ultrabookon. A hibrid, áthajtható kijelzős notebook alapvetően megtartotta az előd vonásait, egyedi extráit, de sok helyen alaposan továbbfejlődött.
A külső borítás ezúttal is alumínium és hiába nem Thinkpad-széria, a masszivitás és a strapabíró felépítés itt is adott. A gépet kézbe fogva érezhető, hogy ez nem ropog, nem roppan össze kezünk között és ez nem csak a vásárlás pillanatában, de akár évekkel később is igaz lesz rá. A belső, billentyű körüli és oldalsó borítás nem fényes, hanem gumírozott-hatású, ami stabil fogást biztosít és kellemes tapintású. A zsanér a már megismert, mérnöki csoda - ezúttal is teljesen fém és csodálatosan működik. Bármilyen szögben is tartsuk meg a kijelző állását, az stabilan marad a helyén, a kijelző nem hajlik, nem ferdül.
A gépet kinyitva egy Gorilla Glass borítással védett, 13,3 colos kijelzőt kapunk. A védelem hasznos, ráadásul éltől-élig tart, de cserébe el kell viselnünk, hogy tükröződik. A Lenovo ezúttal már nem aprózta el az opciókat sem, csak QHD+ kijelzőt választhatunk. Ez IPS-es, jó fényerejű, a betekintési szögek és a színhűség is rendben vannak, a felbontás pedig óriási: 3200×1800-as. Ez szerintünk továbbra is túlzás ekkor képátlóhoz, de miután a Windows 10 skálázása különösen a modern alkalmazásokkal már egészen jó és a gépet amúgy sem ajánlanánk játékra, nem hiányzik annyira a FHD-opció.
A billentyűzet sokkal laposabb, mint például egy Thinkpad esetében, de ehhez túl sok hely nem is volt, ahogy a trackpointot és a fizikai touchpad gombokat se keressük. A gombok elrendezése jó, némi hozzászokás után a rövid utakon járó gombokon jó pontossággal lehet gépelni, így munkára is jól használható a gép. A touchpad igazából clickpad, pontos is és a méretével sem volt gondunk.
A gép alját viszonylag egyszerűen eltávolíthatjuk, ami kifejezetten jó hír a hibridek és ultrabookok világában. Itt találjuk a fő, cserélhető komponenseket, úgy mint a nagyméretű akkumulátort, az M.2 SSD-t és a WLAN kártyát. A CPU természetesen az alaplapra forrasztott, a memóriát viszont az alaplap másik felén helyezték el, ezért a RAM-bővítést otthon már nem ajánlott elvégezni.
Belső
A hibrid, 360 fokban kihajtható kijelzős ultrabook elődjéhez képes 2 mm-rel lett vastagabb és 70 grammal nehezebb lett, ami sokkoló hír. Azonban még mielőtt legyintve letennénk a Yoga 900-ról, fontos tudni, hogy ez kézben tartva nem is fog feltűnni, cserébe pedig nagyon fontos változások történtek. A tavalyi Core M után a Lenovo váltott és egy igazán jó CPU-t, egy Core i7-6500U-t szerelt a hibridbe, ami látványosan megdobta a gép teljesítményét. Mindehhez rengeteg, akár 16 GB RAM és 256/512 GB-os SSD csatlakozik.
A fejlett, Intel 8260 Wi-Fi ac/BT 4.2 kártya mellett WLAN opció sajnos nincsen, ellenben a három USB-csatlakozó adott, melyek közül az egyik osztott töltőcsatlakozó is. Kapunk a gép oldalán egy USB-C portot is, ami már jövőbemutató, ugyanakkor HDMI és DP semmilyen formában nincsen. A videokimenetet, LAN-csatlakozást stb. USB-C átalakítóval kell megoldanunk, amiket sajnos nem mellékelnek a dobozban.
Sebesség, összegzés
Méretéhez képest a gép sebességével abszolút elégedettek voltunk, a Core i7-6500U jó teljesítményt kínál, a vékony akkumulátor pedig átlagos üzemidőt biztosít, miközben a teljes gép nem több 1,27 kg-nál. Amivel nem voltunk kibékülve, az a nehézkes és limitált bővíthetőség, a standard portok hiánya, valamint a már minimális terhelés alatt is hallhatóan felpörgő és szélzajos ventilátorok. Ez utóbbi terhelés alatt kellemetlenné is válhat csendes helységben, ráadásul a Core i7 melegedése miatt a gép nem is képes olyan mértékben Turbó módban futni, mint egy vastagabb, normál kiépítésű notebook esetében. Ez némileg a teljesítményen is meglátszik, de azért nem kell lassúságtól tartanunk, a Core i7 CPU még így is nagyon gyors - átlagos felhasználáshoz több, mint elegendő lesz.
A Yoga 900-zal a Lenovo jó irányba lépett tovább: javította a teljesítményt, csiszolta a külsőt, hasznos portot adott a repertoárhoz, nem feledkezett meg a szerelhetőségről, és a Yoga megtartotta vonzó külsejét is, de azért azt nem mondanánk, hogy hibátlan gép született. A videokimenetek hiánya fájó, az üzemidő abszolút átlagos, a hűtés hamar zajossá válik, a kijelző tükröződik és a billentyűzet is kissé túl lapos. Mindehhez egészen magas, de azért valahol reális ár tartozik, így azonban legjobb vételként vagy egyedüli befutóként nem beszélhetünk róla. A Yoga 900 előrelépés, nagyon jó hibrid, de maradt még hely a további fejlődésnek.
