Valószínű, hogy azok, akik a legutóbbi nagy dizájnváltásnál, az iPhone 12 szériánál frissítettek, nem érezték azt az elmúlt két évben, hogy feltétlenül cserélniük kell az újabb készülékekre. Ez nem egy rossz dolog - az Apple termékei mindig értékállóságukról voltak ismertek, ráadásul az idén ősszel debütált iOS 16 még a 2017-ben megjelent iPhone 8-ra is telepíthető, és mivel ezelőtt utoljára az iOS 13-nál húzott le eszközöket a gyártó a támogatott készülékek listájáról, könnyen lehet, hogy a következő egy-két év nagy frissítései vígan települnek az egyre korosodó telefonokra is.
Nem kell mindig forradalmi újításokkal előállni, néha elég a szintre hozás. Az iPhone 13 Prónál amellett, hogy pár milliméterrel kisebb lett a belógó kamerasziget, egy lényegesen nagyobb akkumulátor és egy 120 Hz-es kijelző is emelte a felhasználói élményt - ez már két olyan tényező, ami miatt azok, akik egy évvel korábban nem váltottak, tavaly gondolkodás nélkül léphettek.
De mi a helyzet az iPhone 14 Próval? Tényleg csak ráncfelvarrás történt, vagy érdemi változásokat is hozott az új generáció? És ami talán a legfontosabb kérdés: megéri közel százötvenezer forinttal többet fizetni annál, amennyit egy iPhone 13 Próért elkértek?
A felzárkózás éve
A készülék külseje nem sokban tér el a tavalyi modellétől, a nagy sikert arató szögletes dizájn maradt, és reméljük, a kavicsszerű forma soha nem is tér vissza - sokkal kényelmesebb ezt kézben tartani. Egyetlen jelentős változást fedezhetünk fel, ami csak a Pro modelleket érinti, az alap készülékeket nem: az előlapi kamerasziget átalakult, külön entitássá vált, amit az Apple - magyarban is - Dynamic Islandnek nevez.
Leválasztották a kamerát és a Face ID szenzort körülvevő részt a képernyő kávájáról, minek köszönhetően az szoftveres trükközéssel egy folyamatosan alakuló, valódi kis szigetté változott, amiben csak erős fényben látszik a lencse és a szenzor maga. Ha visszaszámlálást indítunk el, kiszélesedik és mutatja a számokat, ha a navigációt használjuk, azt is itt jelzi, nem pedig az óra mögé tesz színes háttérrel. Zenelejátszásnál a vezérlőgombokat gyorsan elérhetjük úgy, hogy a szigeten tartjuk az ujjunkat. Az appot, ami információt vagy ikont jelenít meg, egy bökéssel közvetlenül megnyithatjuk. Az értesítések ugyancsak ebből nyílnak ki, ami inkább csak a dizájn egységessége miatt szuper dolog. Elsőre apróságnak tűnhet, de az ilyen apróságok azok, amik az Apple készülékek használatát lényegesen kényelmesebbé, gördülékenyebbé teszik, úgyhogy reméljük, jövőre már kiterjesztik az alapmodellekre is.
Egy másik, azonnal szemet szúró újítás (már ha egy korábbi készülékkel hasonlítjuk össze), hogy láthatóan nagyobb lett a kijelző fényereje, ami miatt még kényelmesebben használhatjuk erős napfényben - 2000 nitre nőtt, ami a korábbi duplája. Már az iPhone 13 Prónak sem okozott gondot, ha rátűzött a nap, de az iPhone 14 Pro esetében tényleg mindent kifogástalanul látni.
Ami a kijelzőt illeti, alapvetően maradt a 10-120 Hz közti frissítésigyakoriság-tartomány, attól függően, milyen alkalmazás fut (vagy nem fut épp), a készülék automatikusan igazodik, hogy az akkumulátor üzemidejét a lehető legtovább húzza. iPhone-nál idén először érhető el a mindig aktív kijelző (ez is csak a Pro modelleknél): az alap záróképernyőt látjuk az iOS 16-nak köszönhetően kihelyezhető widgetekkel, csak lényegesen halványabban - mégis alig fogyasztja az akkumulátort, és a közelségérzékelő kikapcsolja a kijelzőt, ha zsebre tesszük a telefont. Ilyenkor a kijelző frissítési gyakorisága 1 Hz-re is le tud menni. Engem az, hogy a háttérkép is látszik, határozottan zavart, olyan volt, mintha elfelejtettem volna kinyomni a kijelzőt, és a kényelmesnél többször nyúltam oda - lehet, hogy ez megszokás kérdése.
Az ütközésérzékelést, ami autóbaleset esetén a precíz beépített mérőeszközök használatával ismeri fel, hogy baj van, majd ha adott ideig nem reagálunk, riasztja a 112-t és a vészhelyzeti kontaktokat, értelemszerűen nem tudtuk tesztelni, de örülünk neki, és reméljük, a lehető legkevesebben fogják használni, akinek meg muszáj, valóban hasznát veszi.
200 még nem, 48 már igen
A konkurensek szeretnek különböző újítások, döntések miatt beleállni az Apple-be (aztán meglépni ugyanazt, lásd a jack csatlakozó vagy a töltőfej elhagyása), és évek óta visszatérő kritika volt az is, hogy míg az androidos gyártók közül mindenki megapixel-méregetéssel próbál másokra licitálni, az Apple rendületlenül kitart a 12 MP mellett. A Prók esetében az elsődleges kamera felbontása 48 MP-re nőtt, de elsősorban azért, hogy még jobban tudja optimalizálni az elkészült képeket. A fotózás mögött húzódó technológia négyesével csoportosítja a pixeleket, így négyszer több fényt gyűjt, és sokkal szebbé, részletgazdagabbá teszi a 12 MP-es fotókat. A ProRAW formátumban való fotózás valódi 48 MP-es képet eredményez, de ez az átlag felhasználók számára, akik csak közösségi oldalaikra akarnak posztolgatni, hogy az ismerőseiket tájékoztassák az épp elfogyasztott ételekről és ételeket épp elfogyasztó állatokról, kevésbé lesz érdekes.
A többi kamera annyiban fejlődött, hogy a nagyítási lehetőségekhez a 0,5x, 1x és 3x mellé bekerült a 2x is, amivel digitális zoom nélkül lőhetünk teljes felbontású képeket. A lencsék még nagyobbak lettek (a főnél f/1,78-as a rekesz, a telefotónál f/2,8, az ultraszélesnél pedig f/2,2), így még több fényt engednek be, és részben hardveres, részben szoftveres módosítások eredményeképp rossz fényviszonyok között is jobb képeket lőhetünk. A vaku is akár kétszer olyan erősen tud villanni, de alapvetően a fókusztávhoz állítja az erősségét.
A kamerarendszer már eddig is elképesztő dolgokra volt képes (anélkül, hogy harmincöt különböző lencsének kellett volna dolgoznia a tökéletességért), úgyhogy bár az újítások szuperek, az átlag felhasználók közül valószínűleg kevesen könnyeznek be ezektől - a profik viszont még inkább kiválthatják akár milliós kameráikat, 4K HDR-ben 24 fps-sel videózhatnak úgy, hogy az - egyébként minden iPhone 14 modellen elérhető - Akció módban anélkül is stabil felvételt kapnak, hogy gimbalt vagy bármilyen külső stabilizátort kellene használniuk rázós utakon.
Az előlapi kamerát autofókusz teszi még profibbá, de itt is növelték a rekeszt, ami 38%-kal jobban gyűjti a fényt, ezáltal még jobb minőségű képeket készíthetünk arról, ahogy egyre inkább elvesztjük kapcsolatunkat a valósággal és feloldódnak erkölcseink az éjszakában.
Elképesztő erő, egész napra
Az A16 Bionic chip esetében mondhatnánk számok alapján dicsérő szavakat, áradozhatnánk a nagyobb memória-sávszélességről és gyorsabb 6 magos CPU-ról, de nem véletlen, hogy az Apple ezt csak a Pro modellekbe pakolta bele, a két alap iPhone 14 maradt az A15 Bionicnál. Mind a tavalyi, mind az idei chip elképesztően erős, nincs játék, ami meg tudná őket izzasztani, más jellegű erős terhelést (videóvágást, grafikai munkákat) meg csak nagyon extrém helyzetekben kell elbírnia egy okostelefonnak.
Geekbench 5-tel egy iOS 16-ot futtató iPhone 13 Pro Max modellen 1733-at mértünk egymagos és 4788-at többmagos CPU-tesztelésnél, valamint 14319-et a GPU teszten, míg az iPhone 14 Pro esetében 1877 és 5445 volt a két CPU-érték, és 15363 a GPU-é. Látható tehát némi ugrás, még ha nem is állejtős, de ez a gyakorlatban, amíg nem jön egy olyan program, ami kifejezetten az A16 Bionic megizzasztására született, nem jelent sokat felhasználói szempontból. (Azoknak, akik teljesítmény és nem felhasználói élmény alapján választanának telefont, megsúgjuk, hogy a Snapdragon 8 Plus Gen 1, a jelenleg elérhető egyik legerősebb androidos chipset esetében 1238 és 3831 a két CPU-s mért érték, úgyhogy van még hova fejlődni). A 3DMark a Wild Life Extreme demóval 20,2 átlag FPS-nél 3379-et mutatott (és 3%-ot merült a telefon a mérés hatására), míg a korábban legerősebb Apple-telefon, az iPhone 13 Pro esetében 3013 volt ez az érték.
Az A16 Bionic viszont annyiban mindenképp előrelépést jelent, hogy ennek energiamenedzselési fejlesztései miatt még többet javult az akkumulátor-üzemidő, mérések alapján akár egy órával tovább használhatjuk az iPhone 14 Prót. Maradt ugyan a 20W-os maximális töltési sebesség, de ezzel fél óra alatt elérhetjük a közel 50 százalékot. Az Apple 23 órányi videólejátszást ígér a Prónál és 29 órányi üzemidőt a Maxnál, ami intenzív használat esetén is azt jelenti, hogy legalább egy teljes napot kibír töltés nélkül. Éjszaka, nem használt állapotában alig fogyaszt, a képernyő is, ha aktív és nem alszik épp, csak 1 Hz-cel frissül.
Visszasírjuk az időket, amikor drága volt az iPhone
Amikor az Apple bejelentette a MacBook Air M2 chippel szerelt változatát, és a 2020-as, M1-es, még hivatalosan a kínálatban hagyott elődje ára úgy ugrott 70 ezer forinttal feljebb, hogy a gép maga ugyanaz maradt, elkezdtünk arra készülni, hogy az óriási mértékű infláció miatt hiába árazza be a cég ugyanúgy a készülékeit az Egyesült Államokban, nekünk Magyarországon mindenképp többet kell fizetnünk. Sajnos ez nem az Apple vagy a viszonteladók kapzsisága, ilyen időket élünk, a tojás darabja is 100 forint lett, már Apple-utálóként Apple-rajongókat dobálni is többe kerülne, mint régen. Aki a legolcsóbb, 128 GB-os iPhone 14 Prót akarja, 569 990 Ft-os árral számolhat, míg az iPhone 13 Pro mindössze 424 990 Ft-ba került; az iPhone 14 Pro Max 629 990 Ft-ról indul, de az iPhone 13 Pro Max még 464 990 Ft-ért vált elérhetővé annak idején. Annyiért, amennyiért most a Pro alapmodelleket fektethetjük tenyerünkbe, tavaly tokkal együtt kaptunk 512 GB-osat.
Iszonyatos ugrás ez, és akármennyire is szerethető az iPhone 14 Pro, akármennyivel is jobb élményt ad, mint bármely iPhone a múltban, soha nem tudtuk még ennyire biztosra állítani, hogy csak nyerhet, aki a tavalyi Pro modellek közül választ egyet. Igaz, hogy azok készleten maradt példányainak ára is feljebb kúszott egy kicsit a bejelentések után, de még mindig több mint százezerrel olcsóbban kaphatunk újonnan olyan telefonokat, amik a következő 4-5 évben minden igényünket maradéktalanul kiszolgálják majd - a Dynamic Island, a +1 óra üzemidő, a mindig aktív kijelző és a valamivel jobb kamerák nélkül azért vígan el lehet éldegélni.
(A tesztkészüléket köszönjük az iStyle-nak!)
