A Windows 95-ben debütált program egyszerű, automatizálható állományarchiválásra született. Mivel a Windows 98-ban szinte változatlanul köszönt vissza, így a Windows XP-ben sokan már nem is ellenőrizték, kínál-e újdonságokat. Bizony kínál, és ha szolgáltatáskészlete nem is olyan fejlett, mint a fizetős rendszermentő alkalmazásoké, a munkát elvégzi.
Hármas szerepben
Alapvetően az állománymentés a program feladata. Egy átlátható fastruktúrában kijelölhetünk bármely mappát vagy állományt a Sajátgépben vagy a helyi hálózaton. A mentés többféle lehet, leggyakrabban a teljes körű (Normál) és a növekményes beállítás használatos, utóbbi csak az utolsó mentés óta módosult állományokat archiválja. Célszerű először a stabilan felépített teljes rendszert lementeni, majd utána növekményes mentésekkel csupán a megváltozott dokumentumokat archiválni, ily módon elfogadható helyigénnyel jutunk teljes körű naprakész biztonsági mentéshez.
A fastruktúrának – System State néven elkülönített – részét képezik a rendszer állapotát tároló speciális állományok. Ezzel a csoporttal lesznek elmentve a rendszerindító fájlok, a COM+ osztályregisztrációs adatbázis és a rendszerleíró adatbázis. Ezek sérülése tipikusan vírustámadás, rosszkor jött áramszünet vagy magukat rosszul telepítő, illetve eltávolító programok ténykedésének eredménye, érdemes rendszeresen mentenünk őket.
A teljes rendszer archiválása olyan feladat, melyet valószínűleg ritkán hajtunk végre, de egyszer mindenképpen megéri. Ilyenkor minden, a partíción található állomány lementődik, emellett egy olyan flopilemez is készül, amellyel a Windows XP telepítőjének automatizált rendszer-helyreállítás funkcióját indíthatjuk el, ha az operációs rendszer önerőből már elindulni sem lenne képes. Egy jól telepített és beállított Windows XP, valamint a gyakran használt egyéb alkalmazások telepítése után érdemes megejteni ezt a rendszerint több gigabájtos archívumot eredményező mentést.
Visszatöltés: egy kis kényelmetlenség...
Tekintettel az adathordozó eszközök gyors fejlődésére, egyre kevesebben használnak hajlékonylemezt – olyannyira, hogy lassan már az üres lemezek beszerzése is problémát jelenthet. Ennek ellenére a Microsoft mérnökei mindmáig ragaszkodnak hozzá; hajlékonylemezes meghajtó nélkül gyakorlatilag lehetetlen elvégezni a teljes rendszer mentését, illetve visszaállítását. Pontosabban a mentés elkészíthető, ám egy összeomlott rendszer visszaállítása csak flopival lehetséges, mivel a Windows telepítőben található ASR (Advanced System Recovery, azaz automatizált rendszer-helyreállító) csak innen hajlandó elfogadni az adatokat. Ha nem omlott össze rendszerünk, csak némiképpen összezavarodott, és még el tudjuk indítani a Biztonsági másolat alkalmazást, akkor megúszhatjuk a flopi használatát is.
Bár a program a szalagos meghajtókat kezeli, a „mezei” felhasználók körében szinte alaptartozéknak számító CD- és DVD-írókkal nem áll ismeretségben. Természetesen megtehetjük, hogy a kész mentést mi magunk kiírjuk CD-re vagy DVD-re, visszaállításkor megadhatunk az eredeti mentés helyétől eltérő útvonalat is.
Nos, ennyi elmélet után lásssuk a rendszermentés és -visszaállítás teljes menetét!
1. Indítsuk el a Windows backup alkalmazását (Start menü –> Minden Program –> Kellékek –> Rendszereszközök –> Biztonsági másolat). Ha automatikusan a Biztonsági másolat vagy visszaállítás varázsló indul el, akkor a Mégsem gombbal állítsuk le, miután töröltük a Mindig varázsló módban induljon jelölőnégyzetet. Az alkalmazás ismételt indításakor már a normál főképernyő fog megjelenni, ahonnan minden tevékenység kezdeményezhető. Válasszuk az Automatikus rendszer-helyreállító varázslót.
2. Ezt követően kell megadnunk a biztonsági másolatot tartalmazó .BKF állomány helyét. Ez lehet szalagos egység vagy egy tetszőleges állomány a merevlemezen. Ha a rendszer a C: meghajtón helyezkedik el (ahogy általában), akkor egy másik partíciót szükséges megadni, mivel – akárcsak más rendszermentő alkalmazásoknál – nem lehet az éppen lementendő partícióra írni annak saját mentését. Hálózati meghajtó is megadható, természetesen csak akkor, ha az adott mappára rendelkezünk írási joggal.
3. Ezzel tulajdonképpen minden szükséges paramétert beállítottunk, hiszen a mentéshez kellő első flopimeghajtó (A:) útvonala hagyományosan adott. Ezután következik a tényleges mentés, amikor is a rendszerpartíció teljes tartalma – többnyire több gigabájtnyi információ – tömörítve archiválódik. Készüljünk fel arra, hogy a folyamat nagyon időigényes is lehet.
4. A mentés mindent magában foglal majd, tehát nemcsak dokumentumainkat, hanem a rendszer beállításait, sőt állományonként a teljes rendszert is. Az éppen írásra megnyitott állományok tartalmát is képes kiolvasni a program, ami szükséges is, hiszen a „műtét” magán a működő Windowson zajlik. Éppen ezért mentés közben célszerű minden egyéb futó programot leállítani.
5. Miután előállt a mentési állomány, még mindig hátravan a visszaállító flopi elkészítése. Egy üres, formázott lemezre lesz szükségünk, melyen a rendszerbeállítások és a mentés naplóállománya kap majd helyet. Ennek majd akkor vesszük hasznát, ha a rendszer súlyosan megsérült, és nem képes felállni. Flopi nélkül is lehetséges a helyreállítás, de természetesen csak egy működő rendszeren. Soha ne bízzunk meg a flopiban, azonnal ellenőrizzük, hogy olvasható-e.
Visszatöltés
Katasztrófa esetén a Windows XP telepítőlemezéről bebootolva indítsuk el a számítógépet. A telepítő indulásakor figyeljük az alsó információs sávot. Ha a képen látható felirat felbukkan, azonnal üssük le az billentyűt. Helyezzük be a flopit, majd automatikusan végbemegy egy Windows alaprendszer telepítése és indítása. Az ideiglenes rendszeren elindul a Biztonsági másolat alkalmazás, megadhatjuk mentésünk pontos helyét, innen lezajlik a teljes helyreállítás.
