Az utóbbi években a webfejlesztők legnagyobb örömére végre az összes böngészőtervezőben hajlandóság mutatkozott az együttműködésre, amelynek köszönhetően a szoftvereik egyre szabványosabban kezdték értelmezni a webes formátumokat, véget vetve a kódok egységes megjelenése és funkcionalitása miatti „tuningolásnak” - bár tegyük hozzá, hogy a korábbi problémák többségét a Microsoft öntörvényű Internet Explorere okozta.
A webes leírónyelvek szabványosítása hivatalosan egészen 2007-ig a W3C (World Wide Web Consortium) kizárólagos feladata volt, ám 2004-ben a csigalassúságú munkájukkal elégedetlen böngészőgyártók a HTML5 fejlesztése céljából megalakították a WHATWG-t (Web Hypertext Application Technology Working Groupot). Öt évvel ezelőtt a felek elásták a csatabárdot, és a W3C beszállt a HTML5 fejlesztésébe.
Sajnos a két csoport közt már az első pillanattól kezdve komoly nézeteltérések akadtak: a W3C korábbi szokásához híven belemerült az apróságokkal való pepecselésbe, és elkezdték szükségtelenül kis egységekre darabolni a szabványt, amelytől egyre lassabb és átláthatatlanabb lett az amúgy is komplex munkafolyamat. Ezzel szemben a WHATWG-sek inkább a gyakorlatiasabb szemléletű, gyors és folyamatos fejlesztés hívei.
Ian Hickson, a WHATWG frontembere csütörtökön bejelentette, hogy hivatalosan is kettészakadt a HTML5 szabványosítása: ők mostantól a folyamatos fejlesztéssel az „élő” HTML5-ért felelősek, míg a W3C a munkájukat alapul véve, hagyományos verziószámozást használva „pillanatképeket” fog készíteni az éppen aktuális állapotról, ám változtathatnak a specifikáción. Ezen módszert a gyakorlatban egyébként már 18 hónapja tesztelik, ám csak most született döntés a véglegesítéséről.
Jó kérdés, hogy mostantól kezdve melyik csoport verziója lesz szabvány HTML5-nek nevezhető.
