Nem kell a nemrég elhunyt Steve Jobshoz hasonló látnoknak lennünk ahhoz, hogy a mostanában elképesztően divatos webes szolgáltatásokban lássuk a fogyasztói számítástechnika jövőjét: a kliens- és szerveroldali technológiák rohamos fejlődése már évekkel ezelőtt lehetővé tette az asztali alkalmazásokkal megegyező szintű interaktivitás megjelenését a portálokon. Persze e szolgáltatások egyelőre még teljesítmény és funkcionalitás szempontjából egyaránt gyerekcipőben járnak, ám egyértelműen csak idő kérdése, hogy a jelenleg népszerű asztali programok babérjaira törjenek. Jó példa erre, hogy az online streamelt videojátékok egyik úttörőjének számító Gaikai a júniusi Google I/O konferencián bejelentette, hogy a Chrome natív kliens technológiájának köszönhetően hamarosan a webböngésző kedvelői beépülő telepítése nélkül is játszhatnak majd a legújabb 3D-s játékokkal.
Akármennyire is hihetetlennek tűnik, véleményünk szerint néhány éven belül az átlagos felhasználók jelentős része alig néhány natív alkalmazást fog használni a számítógépén. A Web 2.0 nemcsak egy múló szeszély, hanem valóban a jövő: lehetővé teszi a futtató eszköztől függetlenül ugyanazon alkalmazások használatát, általa az általa tárolt adatok bárhonnan elérhetőek, plusz véget vethet az ipari méretű szoftverkalózkodásnak – a felhő mindenkinek kínál valamilyen fontos előnyt.
Operációs rendszer 2.0
A webes technológiák fejlesztésében és terjesztésében kulcsszerepet játszó Google három évvel ezelőtt rukkolt elő a Chrome OS névre hallgató operációs rendszerével, amelyre ugyan az előzetes pletykák alapján számítani lehetett, ám létezésének beigazolódása mégis mindenkit meglepett. A szoftver alapvető koncepciója elképesztően egyszerű: a Google mérnökei a Linux kernelre ráépítettek egy szimpla ablakkezelőt, majd ennek tetejére került maga a Chrome webböngésző. A felhasználók természetesen már a kezdetekben is elérhették a futtató netbook háttértárat, ám ezt gyakorlatilag csak fájlok offline biztonsági mentésére használhatták, hiszen akkoriban még egy médialejátszó sem volt a rendszerben.
A Google szerint az alacsony erőforrás-igényű, elsősorban netbookokra és kisebb képátlójú laptopokra tervezett rendszer a webkettes generáció megtestesült álma, hiszen a vele szerelt gépek a bekapcsoló gomb megnyomása után pár másodperccel már használatra készek, az OS minimalista felülete pedig nem tereli el a figyelmet a kijelzőn megjelenő valódi tartalomról.
Sejthető módon a keresőcég marketingesei a sokak által erős fenntartásokkal fogadott rendszerüket bevallottan nem a Windows és Mac OS X páros ellen próbálták hadba küldeni, hanem taktikusan az újdonság varázsára fogékony fiatalokat kívánták megkörnyékezni. Mindezt ráadásul nem elsősorban közvetlen sajtós tevékenységgel, hanem inkább a hátsó kapunak nevezhető oktatási intézményeken keresztül; dübörgő gazdasági válság ide vagy oda, számítógépeket muszáj volt venniük az iskoláknak, a Google pedig hajlandónak bizonyult nagyon olcsón adni a hardvert. Ezen felül a keresőcég netbookjai a jövő informatikájába lehetőséget nyújtó korai betekintéssel, a legmodernebb technológiák és szemléletek tantermekbe történő bevezetésével kecsegtették (pontosabban kecsegtetik még mindig) a tanári karokat. Mára 500-nál is több oktatási intézményben találhatóak Chromebookok.
Sajnos maga a rendszer már nem aratott osztatlan sikert, hiszen a diákok gyorsan rájöttek a mára részlegesen már kúrált korlátosságra. Például rendkívül alapvető igénynek nevezhető, hogy egy számítógépen le lehessen játszani offline filmeket és zenéket, továbbá netkapcsolat nélkül is lehessen dokumentumokat szerkeszteni. Ezen felül természetesen a célközönség soraiban is felmerült, hogy egyáltalán mi értelme van az egész Chrome OS-nek: hagyományos operációs rendszerekkel elérhető az általa nyújtott összes szolgáltatás, plusz egyéb erőteljes eszközök komplett garmadája, méghozzá akár ingyen is, hiszen számos kiváló Linux disztribúció közül mazsolázhatnak az érdeklődők - egyáltalán nincs szükség tehát anyagi befektetésre egy teljes értékű környezet használatához. Jelenleg a komplett Chrome OS projekt amolyan félig hibernált állapotban leledzik: ugyan a Google mérnökei lankadatlanul fejlesztik az operációs rendszert, ám felhasználói oldalról inkább a közöny a jellemző. Szép és érdekes, de még nem látszik, hogy kinek jó és egyáltalán mire.
Egy próbát megér
Utóbbi félig-meddig költői kérdés megválaszolását szerencsére egyetlen érdeklődőnek sem kell másra bíznia, hiszen a Chromium OS-nek hívott, nyílt forráskódú változat bárki számára elérhető. Sajnos a Google az Androidhoz hasonló módon közvetlenül nem készít saját buildeket a szoftverből, ehelyett csak a forráskódot adja ki, és az érdeklődőkre bízza a futtatható változatok elkészítését. Ezen felül habár a Linuxok esetében megszokott, hogy a telepítőkészleteket egy optikai korongra kiírva installálás nélkül (avagy Live CD üzemmódban) is futtathatjuk, a Chrome OS esetében ez nem oldható meg.
Mi konkrétan egy Hexxeh becenevű úriember saját „tárolóját” ajánlanánk a Chromium OS-t kipróbálni kívánók figyelmébe, ahol rögtön a szoftver kétféle változatát lehet letölteni: a Vanilla kiadás szimplán a Google által közölt forráskód változtatás nélküli fordítása, míg a testre szabott Lime változatba számos plusz meghajtó és egyéb apróság is bekerült. Fontos eltérés még, hogy míg a Vanilla verzió VirtualBox lemezképként és USB képként is elérhető, addig a Lime csak utóbbi formában tölthető le. Mivel tapasztalatunk szerint a Chromium OS-t elsődleges rendszerként nem érdemes használni, így inkább a Vanilla + virtualizáció páros beüzemelését ajánlanánk.
Ehhez első lépésben fel kell telepíteni az Oracle hivatalos weboldaláról letölthető VirtualBoxot, majd ez követően betölteni abba a Chromium OS legfrissebb lemezképét. Végül már csak létre kell hozni magát a virtuális gépet.
Kezdésként a VirtualBoxon belül a felső menüsor [Új] elemére kell kattintani, majd a bevezető szöveget tartalmazó panel után adjunk tetszőlegesen nevet a masinának, az OS típusa szekcióban pedig a Linux/Other Linux lehetőségeket kell kiválasztani. A harmadik panelen a virtuális gép által felhasználható memória mennyiségét lehet megadni (512 MB tökéletesen elég lesz), míg az utolsó lépésben töltsük be a Chromium OS lemezképet.
A Létrehoz gombra kattintva elkészül maga a virtuális számítógép, ám az indítása előtt az eszköztáron lévő [Konfigurálás] gombra kattintva végezzünk el két beállítást. Elsőként a megjelenő panel „Rendszer” menüjében a [Processzor] fület választva aktiváljuk a [PAE/NX engedélyezése] lehetőséget, majd a Hálózat menü [Kártya 1] fülén a haladó beállításokat elővarázsolva a paravirtualizált hálózatot kártyatípusként adjuk meg. Az OK gomb lenyomása után a zöld Start ikonra kattintva lehet elindítani magát a gépet.
Mivel a Chromium OS nem támogatja az egér integrációját, így a rendszer elindítása után a [jobb Control + I] billentyűkombinációjával azt le kell tiltani. Mindez annyit tesz, hogy a Chromium OS ablakába kattintáskor az elfogja a kurzort, a Windowsba visszaléptetéséhez a [jobb Control] gombot kell megnyomni.
A Chromium OS beállító ablakai beszédesek és maguktól értetődőek, ám sajnos egyes esetekben előfordulhat, hogy a végső lépésben nem lehet bejelentkezni a Google azonosítóval a rendszerbe. Ebben az esetben a webböngésző bezáró gombjára klikkelve előtűnő képernyő alján a „...böngészhet vendégként” feliratra kell kattintani: ugyan a beállítások kijelentkezéskor így nem kerülnek mentésre, ám még ebben a csökkentett üzemmódban is alaposan meg lehet ismerkedni a felhőalapú rendszer előnyeivel és hátrányaival.
