BIOS beállítások: 2. rész

Figyelem! Az itt leírtak elsajátításához szükséges az első rész alapos ismerete, mely a következő linken érhető el: https://www.pcwplus.hu/story.php?sid=7610

 

AMI BIOS AMD-platformra

 

Az előző részben említettük már, hogy létezik AMI BIOS, amely kinézetre a megtévesztésig hasonlít az Awardra -- még a menüpontok és beállítások neve is megegyezik. Éppen ezért most azt a változatot mutatjuk be, amely már első látásra is eltér tőle.

 

Az AMI BIOS-szal ellátott alaplapok esetében a fenti kezdőképernyőt láthatjuk, amely nem sokban tér el az előző részben ismertetett Award-félétől. Előfordulhat, hogy elsőre nem ezzel a képernyővel szembesülünk, hanem az alaplapgyártó saját indítóképernyője fogad. Ez esetben a (TAB) billentyűvel előcsalogathatjuk a POST-képernyőt. Ha túl gyors az indulás folyamata, de szeretnénk az órajeleket ellenőrizni, a (Pause/Break) gombbal megállíthatjuk az indulást.

A BIOS-beállítások elérése az Awardhoz hasonlóan a (DEL) vagy (Delete) gombbal történik. USB-s billentyűzet esetén csak a képen látható Initializing USB Controllers .. Done. felirat után nyomjuk az imént említett gombokat, addig ugyanis a billentyűzet nem kel életre.

 

E BIOS-ban öt fő menüpontot láthatunk, ezeken belül rengeteg elágazó almenüt. Belépéskor automatikusan a főmenüben (Main) találjuk magunkat, ahol információkat láthatunk a rendszerről, illetve a merevlemezekről, amelyek beállításait azonnal módosíthatjuk --ez látható a képen is --, amennyiben billentyűt nyomunk valamelyik eszköz nevén. Ha belépünk az eszköz saját menüjébe, tulajdonképpen ugyanazokkal a menükkel szembesülünk, mint az Award BIOS-ok esetében, csak más nevekkel (például a Block Multi-Transfer megegyezik a HDD Block Mode-dal). Újdonság az LBA/Large Mode és a Type.

Utóbbiban beállíthatjuk az adott csatornára kötött eszköz típusát, mint például CDROM -- érdemes Autón hagyni --, az LBA (Logical Block Addressing: logikai blokkok szerinti címzés) mód elsősorban régi merevlemez-meghajtók telepítéséhez szükséges, már aktív merevlemezek esetén nem ajánljuk senkinek, hogy kapcsolgassa, mert könnyes búcsút vehet adataitól.

 

 

A Main menüből még egy menüpont nyílik, mégpedig az IDE Configuration. Itt engedélyezhetjük, illetve tilthatjuk a SATA-vezérlőket, továbbá lehetőségünk van RAID-tömbök kialakítására -- ez utóbbit azonban most nem tárgyaljuk részletesen, érdemes elolvasni az alaplap kézikönyvét.

 

 

 

 

Izgalmas lehetőségeket kínál az Advanced menüpont. Itt végezhetjük el a processzorral és lapkakészlettel kapcsolatos beállításokat, valamint az integrált eszközök beállításait is innen érhetjük el. Ez a menüpont gyakorlatilag több olyan beállítás gyűjtőhelye, amely az Award esetében csak külön-külön érhető el. Kakukktojás a képen is látható LAN Cable Status menüpont, amely kizárólag az ASUS alaplapok része, és a hálózati kábel hibáinak felderítésére használatos.

 

 

Az AMD Athlon 64 processzoroknak van egy energiatakarékos Cool’n’Quiet funkciója: ezt bekapcsolva terhelésmentes állapotban a processzor órajelét a rendszer csökkenti, ezáltal a CPU kevesebb hőt termel, tehát a hűtőventilátor fordulatszáma is csökken. Innen ered a Cool and Quiet kifejezés: hűvös és halk.

A Cool’n'Quietet nem elég a BIOS-ban engedélyezni. A Windows XP-nek szüksége van egy AMD processzormeghajtó programra, amely minden AMD platformos alaplaphoz adott lemezen megtalálható, vagy letölthető a Windows Update-ről. A meghajtó telepítése után a Windows Energiagazdálkodási lehetőségei között válasszuk a Minimális energiagazdálkodás sémát.

 

A JumperFree Configuration almenüben érhetjük el az órajelek és feszültségek beállításainak lehetőségét. Az AI Overclocking elnevezés az ASUS védjegye, de az alatta található beállítások megegyeznek a többi alaplapéval. Értékét Manualre állítva érhetjük el az órajelbeállításokat, ahol a tuningolók kedvükre garázdálkodhatnak. Ha nem szükséges, ne állítgassuk!

 

 

 

Szintén az Advanced menüből érhetjük el a CPU Configuration almenüt. A név kissé megtévesztő, ugyanis itt a processzorral kapcsolatban semmit sem állíthatunk, kizárólag információkat olvashatunk a képernyőn. Szerencsésebb lett volna Memory Configurationnek hívni ezt a menüpontot, ugyanis az innen nyíló Memory Settings almenüben a memóriaidőzítésekhez férhetünk hozzá, amelyeket az előző részben már leírtunk. Többek között a képen látható 1T/2T memory timing is megtalálható a múlt havi leírásban, érhetetlen, hogy ez miért nem a memóriabeállítás almenübe került.A GART Error Reportingot hagyjuk kikapcsolva, míg az MTRR mappinget hagyjuk Continuouson.

 

A Chipset almenübe lépve az AMD processzoros alaplapok belső sínrendszerének (HyperTransport) sebességét, illetve sávszélességét állíthatjuk be. A processzorok órajeléhez hasonlóan itt is a szorzó és órajel szorzatából jön ki a HyperTransport órajele. Alapbeállításként az Auto beállításokat válasszuk.

A Primary Graphics Adapter értéke határozza meg, hogy rendszerindításkor az alaplap milyen sorrendben keresse a kártyahelyeken a grafikus vezérlőt.

 

 

 

Az Onboard Devices Configuration almenü beállításait az előző részben már részletesen kitárgyaltuk, újítást nem fogunk találni. Ugyanakkor tippünk továbbra is az, hogy a nem használt eszközöket tiltsuk le, mert feleslegesen foglalnak erőforrást.

 

 

 

 

A PCI/PnP & USB Configuration almenük kezelése -- az USB és PCI/PnP eszközök konfigurálása -- sem tér el a már korábban leírtaktól. Külön beállítható, hogy a vezérlők HiSpeed vagy FullSpeed módban fussanak. A nagyobb sávszélesség elérésének érdekében mindenképpen a HiSpeed beállítást javasoljuk. Amennyiben valamelyik eszköz nem működne helyesen, állítsuk FullSpeedre, ekkor azonban az USB-kapukon csökken a sebesség.

 

 

 

A Power menüben találhatjuk az áramellátással és energiagazdálkodással kapcsolatos beállításokat. Ennek Hardware Monitor almenüjében nyomon követhetjük a ventilátorok fordulatszámát, a processzor és lapkakészlet hőmérsékletét, valamint a feszültségértékeket. Ne ijedjünk meg, ha ezt a menüt választva 5-10 másodpercig kimerevedik a képernyő, és ez idő alatt a gép nem reagál semmire. A szenzorok által mért adatok kiolvasása időbe telik, ezért az AMI BIOS ilyenkor nem reagál, de legyünk türelemmel. A Power többi almenüje megegyezik a múlt hónapban ismertetett beállításokkal.

 

A rendszerindítási jellemzők és a bootolási sorrend beállításai logikusan a Boot menüből érhetők el.

Itt esetleg ismeretlen lehet a Boot Setting Configuration almenü Full Screen Logo kapcsolója. Említettük a bevezetőben, hogy egyes gyártók a POST-folyamat során egy teljes képernyős emblémát vagy képet jelenítenek meg, ezért egy -ot kell nyomni, ha látni szeretnénk az indulási folyamatot. A kezdőképtől úgy szabadulhatunk meg, hogy az imént említett kapcsolót Disabled állásba tesszük.

 

A szintén a Boot Setting Configuration almenüben található Interrupt 19 Capture kapcsoló a SCSI, RAID vagy egyéb merevlemez-vezérlő kártyát használók számára lehet érdekes: ha a vezérlőkártyára csatlakoztatott eszközről szeretnénk operációs rendszert indítani, engedélyezzük az opciót, egyéb esetekben tiltsuk le.

 

 

Az Intel-platform érdekességeinek bemutatására egy Intel Desktop Board 975XBX alaplapot választottunk. Bár előző bemutatónk is inteles alaplapra épült, akkor nem vettük figyelembe az Intel-specifikus beállításokat. Most egy új, ma még kevéssé közismert PCI Express sínt támogató BIOS beállításaival ismerkedhetünk meg. A gyári Intel alaplapok BIOS-a esetében nem tudni, ki a gyártó, bár kinézetük alapján leginkább AMI-nak tűnnek.

 

Érdekessége az Express BIOS-nak, hogy frissítése már-már mesébe illően egyszerű. A letöltött frissítőállományra Windows alatt kétszer kattintunk, a gép újraindul, majd a frissítés automatikusan végbemegy, felhasználói beavatkozás nélkül! Természetesen az Express BIOS-t is lehet flopiról vagy CD-ről frissíteni, a nem Windowst futtató felhasználók számára ez az egyetlen járható út.

 

Lássuk hát, milyen lehetőségeket nyújt számunkra az Intel Express BIOS!

 

Az Intel alaplap POST-folyamatát nem követhetjük vizuálisan, még a billentyű nyomkodása is hatástalan. Ugyanakkor ebbe a BIOS-ba csak és kizárólag az billentyű lenyomásával léphetünk be, amelyet USB-s billentyűzet esetén érdemes sűrűn nyomkodni, mert itt nem láthatjuk, mikor kel életre az USB-vezérlő. A BIOS Settings: felirat mellett folyamatosan változik két karakter, számok és betűk vegyesen előfordulhatnak. Ezek az úgynevezett POST Code-ok, amelyek segítségével megkereshetjük a hibát, ha esetleg a bootfolyamat megakadna. A kódok jelentéséről az alaplap kézikönyvében olvasható bővebb felvilágosítás.

 

Belépés után egyből a főmenüben (Main) találjuk magunkat, ahol az idő és dátum beállítása mellett lehetőségünk van megváltoztatni a menü nyelvét. Ugyanitt információkat találhatunk a gépben található processzorról és annak aktuális órajeléről, itt azonban nem változtathatunk rajtuk semmit, kizárólag a többszálú feldolgozást gyorsító Hyper-Threading technológiát kapcsolhatjuk ki vagy éppen be -- amennyiben a processzort ellátták ezzel a funkcióval.

 

 

Továbblépve az Advanced menübe, az AMD platform BIOS-ához hasonló kép tárul a szemünk elé, itt összesen tíz almenü közül választhatunk.

Szeretnénk felhívni a figyelmet az Event Log almenüre --később már nem térünk ki rá --, ahol megtekinthetjük a hibabejegyzéseket, amelyeket az alaplap észlelt a rendszerindítás során. Ha valamelyik hardverelem rakoncátlankodik, érdemes megnézni, hátha találunk rá utaló feljegyzést. Természetesen a lista bármikor törölhető.

 

Az első almenü a Boot Configuration. A kissé leegyszerűsített Numlock kapcsoló használata megegyezik az Award BIOS-ban lévő Boot Up Num Lock Statuséval, amely a numerikus billentyűzet állapotát állítja be.

A CPU Fan Control kapcsoló engedélyezi az alaplap számára, hogy az a processzorhűtő ventilátor fordulatszámát a hőmérséklet függvényében dinamikusan szabályozza -- amennyiben a hűtő négytűs csatlakozón keresztül kapcsolódik. A Lowest Fan Speed szintén a hűtéshez kapcsolódik: segítségével beállíthatjuk, hogy a processzor megadott hőmérséklete esetén a ventilátor megálljon, vagy inkább alacsony fordulatszámon forogjon.

 

A Max CPUID Value Limitet érdemes kikapcsolt állapotba tenni. Bizonyos régebbi operációs rendszerekben hibát okoz, ha egy CPU ID lekérdezési művelet eredménye nagyobb, mint 3. Ilyen rendszer és modernebb -- 3-asnál nagyobb azonosítójú -- Intel processzor esetében korlátoznunk kell a visszaadható érték maximumát.
A Display Setup Prompt segítségével kikapcsolhatjuk a kezdőképernyőn olvasható BIOS Settings: feliratot.

 

 

A Peripheral Configuration és Video Configuration almenük opciói az első részből már ismerősek lehetnek: az alaplapi eszközök működését engedélyezhetjük, vagy tilthatjuk, illetve a PCI- és PCI Express grafikus kártyák feléledési sorrendjét szabhatjuk meg.

 

 

 

A Drive Configuration almenüben a merevlemezek és a merevlemez-vezérlő beállításait változtathatjuk meg. A S.M.A.R.T és Hard Disk Pre-Delay menüpontokat már ismerhetjük a múlt havi leírásból. Az ATA/IDE Mode kapcsoló állása különösen fontos lehet a Windows telepítésekor. Sajnos a Windows telepítője nem ismeri teljes mértékben a merevlemez-vezérlőket, illetve azok minden képességét, ezért néha be kell csapni -- különben a telepítő nem fog merevlemezt találni, ezáltal telepíteni sem tudunk. Amennyiben lehetséges, a kapcsoló értékét hagyjuk Enhanced módban, és a Configure SATA As kapcsoló állása legyen IDE. Ha mégis gondunk lenne -- erre Windows 2000-nél régebbi operációs rendszerek esetében jó esélyünk van --, váltsunk át Compatibility módra.

 

Az ATA/IDE Mode kapcsoló Enhanced állása esetében a Configure SATA As kapcsolónak létezik egy ACHI beállítása is. Ez engedélyezi a vezérlő számára a SATA II és NCQ üzemmódot, ám ennek meghajtóprogramja nincs beépítve az XP telepítőbe, tehát külön meghajtólemezre van szükség. A rossz hír, hogy telepítés után már hiába engedélyezzük az ACHI beállítást, az operációs rendszer nem fog elindulni, mindenképp a Windows telepítése előtt kell beállítanunk.

 

Az Advanced menü Chipset Configuration almenüjében módosíthatjuk a memóriamodulok beállításait. Az SDRAM Control kapcsoló lehetőséget ad az automatikus felismerésre vagy a kézi konfigurálásra. A kézit csak akkor válasszuk, ha az automata nem tudja helyesen kiolvasni a memóriamodul SPD-jéből a szükséges időzítési értékeket. A kézi mód beállításait már részletesen ismertettük az első részben.

 

A Memory Correction segítségével bekapcsolhatjuk a memóriamodulokba épített ECC-hibajavítást, amennyiben az rendelkezik ezzel a képességgel -- a hibajavításra képes modulokra rá van írva, hogy ECC. Ha memóriánk híján van ennek, semmi esetre se kapcsoljuk be, mert azonnali elszállás lesz az eredménye.

 

Az Advanced menü Default Configuration almenüjében a processzor beállításait bírálhatjuk felül, az órajeltől kezdve a szorzón át a feszültségig. Felül többsoros figyelmeztetést olvashatunk, miszerint az itt található beállítási lehetőségek módosítása befolyásolhatja a rendszer stabilitását, illetve ártalmas lehet egyes komponensekre nézve, ezért ne babráljunk velük. Fogadjuk meg a tanácsot, és ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább ne állítsunk el semmit.

 

 

A biztonág, azaz a Security menüben lehetőségünk van a számítógépet, illetve a BIOS-t jelszóval levédeni.

A Chassis Intrusiont akkor érdemes engedélyezni, ha számítógépházunk fel van szerelve nyitásérzékelővel, amely észleli, ha illetéktelenek kinyitják a számítógépház oldalát.

Az XD Technology kapcsoló nem más, mint az Execute Disable Bit, azaz a végrehajtásgátló bit bebillentése: ez az operációs rendszerrel karöltve megakadályozza a szándékos puffer-túlcsordulásos betörési kísérleteket. Érdemes bekapcsolva hagyni.

 

Lehetőségünk van továbbá a virtualizációs technológia (VT Technology) bekapcsolására is, amellyel egyszerre több operációs rendszert futtathatunk egy időben. Amennyiben nem használjuk, kapcsoljuk ki. A jelenlegi asztali Windowsok még nem tudják kiaknázni ezt a processzor-erőforrást.

 

A Power és Boot menüt már ismerhetjük, nem fog meglepetés érni minket a használatukkor. Kiegészítésként megemlítenénk a Power menüben lévő Intel Quick Resume Technology kapcsolót, mely az Intel multimédiás ViiV koncepciójához kapcsolódik: a szintén ViiV módra tervezett eszközök használata esetén a PC-t egy tévékészülékhez hasonlóan lehet gyorsan be- és kikapcsolni.

A Power menü másik érdekes pontja az EIST Technology, előfordulása alaplapfüggő. Az Intel processzorok energiatakarékos megoldása SpeedStep névre hallgat, az EIST pedig ennek továbbfejlesztett változata. Működése és beállítása egy az egyben megegyezik az AMD-féle Cool N’ Quiettel, de az Intel-megoldás kiaknázásához nem szükséges külön meghajtóprogram a Windowsnak.