Napi techbulvár rovatunk következik, kissé kitekerve, sorry, de az ilyet nem tudom másképp. Ebben szót kell ejtenünk egy családról, amely az amerikai Montana államból utazott el Floridába, az Orlando városában található Disney Worldbe. Lisa és Jacob Troyer a kislányukat, Sophie-t akarták meglepni a hétvégével, ami csodásan sikerült egészen addig, amíg az utolsó estén fel nem ültek a kompra, amely a Hét Tenger Lagúnáján át kiviszi a látogatókat a parkból. A feleség néhány utolsó fotót akart készíteni a látványról, mikor a mobilja kicsúszott a kezéből, Lisa pedig olyan jeges rémülettel nézett az elmerülő iPhone 11 után, mint Kropacsek Tihamér bácsi, amikor a kezéből kicsúszó kevertes kisüveget elnyeli a csatornarács. Szomorú történet, de nincs vége.
Lisa ugyan másnap jelezte az esetet a Disney Worldnek, de úgy gondolta, végleg keresztet vethet a mobilra, és persze az azzal készült hétvégi fotókra, amik a kislányának akkora örömet okozhattak volna. De soha többé. Soha. Az enyészeté lesz minden digitális emlék. Piciny halak lélegzik be szilíciummorzsánként a memórián rögzített múltat. Így múlik el a világ dicsősége, és nem marad más, csak a káosz. Pillanat, mindjárt folytatom, csak elfogyott a zsebkendőm, és nincs hová zokognom.
Köszönöm a türelmet, visszatértem. Tehát ott tartottunk, hogy Lisa és kis családja átment az iPhone-nal kapcsolatos gyász összes fázisán, amikor egyszer csak érkezett egy hívás, miszerint a Disney World csapata búvárokkal fésülte át a területet és megtalálták az iPhone-t, amelyet visszaküldenek egykori tulajdonosának. És annak ellenére, hogy az eset Halloween környékén, tehát tavaly októberben történt, a mobilt már idén találták meg a vízben, szóval a család felkészült arra, hogy az almás műanyagdarabot a következőkben ajtókitámasztóként, levélnehezék formájában, illetve viszonylag kevéssé hatékony húsklopfolóként tudják hasznosítani. De nem és nem és nem!
A csodás túlélő, amelyet csupán egy nyitott szilikon tok védett az elemek kaotikus csapásaitól
Mert láss csodát! Bekapcsolták a mobilt, és az minden hiba nélkül elindult és működött, minden fotóval és egyébbel, ami csak kell. A család kollektív arcán örömkönnyek csorogtak végig (persze vigyázva, hogy pont ne ezek okozzák aztán szegény iPhone végzetét), és kéz a kézben rebegtek hálaimát Walt Disneynek, a búvároknak és Tim Cooknak a csodáért. Egyébként minden szarkazmust félretéve, az egész jó bizonyíték az iPhone-ok vízállóságára, hogy a készülék hónapokat kibírt jó pár méter mélyen, természetes vízben - a család tök komolyan írt is egy köszönő levelet Tim Cooknak ezért. Mi pedig boldog tudattal húzzuk tovább az igát, miután 24 hónapos részletre vásárolt, belépő kategóriás, homályos és lassú telefonkezdeményünkön elolvastuk ezt a szívmelengető hírt, mert hiába no, a világ megint egy kicsit jobb hely lett.