Nemrég azt néztük meg, milyen új technológiai eszközökkel, szolgáltatásokkal és találmányokkal szolgált a 2010-től 2020-ig tartó évtized, és ugyan továbbra sem rohangászunk hiperűrsebességre képes űrhajókkal, fénykardokat lóbálva, azért elég sokat ment előre a világ. Szóval lehet elkezdeni a gondolatkísérleteket arról, mik jönnek a következő tíz évben, hol tartunk majd a 2030-as évekre. A Wired cikke alapján leírunk öt lehetséges jövőképet, aztán majd visszatérhetünk rájuk tíz év múlva, megnézve azt, mennyire jöttek be a jóslatok.
Irány a holdbázis!
A hidegháború "leghidegebb" éveiben az űrverseny is az erőfitogtatás egyik eszköze volt, ezért 1972-ben talán sokan nem is gondolhatták volna, hogy legalább 50 évig senki nem lép többé a minket kísérő égitestre. Pedig így lett, az űrkutatást más területek felé kormányozták a nagyhatalmak, és a Hold kikerült a rövid távú tervek közül. Itt szúrnám be, hogy aki teheti, nézze meg a For All Mankind című sorozatot, amelyet az Apple tévés szolgáltatása sugároz - itt egyfajta alternatív történelmi leckeként azzal játszanak az alkotók, mi lett volna, ha elsőként az oroszok lépnek a Holdra, érdekes és tanulságos.
De maradjunk a valós lehetőségeknél: ugyan Amerika és Oroszország mellett már olyan országok is a Holdra kezdtek kacsinthatni, mint Kína és India, a NASA konkrét tervekkel rendelkezik egy 2024-es új, emberes holdutazással kapcsolatban. Az Artemis kódnevű küldetés lényege pedig az, hogy megalapozzák a Hold benépesítését, és egy lassant felépülő holdbázissal amolyan ugródeszkát kínáljanak egy távolabbi terv, a Mars meglátogatása felé. Bár az amerikai űrügynökségnek még sok minden hiányzik a sikerhez (még nincs meg a teljes költségvetés, de a használni kívánt rakéta sem készült el), egyelőre biztosak abban, hogy az első misszió négy év múlva elindul, és valós esélye van annak, hogy 2030-ra üzemelni fog az előretolt helyőrség első verziója. Aztán persze ne tessék elfelejteni Elon Muskot sem, akit könnyű őrült kalandornak nevezni, de simán adott a lehetőség arra, hogy saját űreszközeivel ő is hozzájárul a holdunk meghódításához.
Mars a Marsra
Ha már Elon Muskot és a Marsot is említettük, igazából a vörös bolygóval kapcsolatban is vannak már olyan komoly tervek, amelyek megvalósulhatnak a következő tíz évben. Bár az excentrikus feltaláló-üzletember annak idején kapásból egy marsi kolónia kiépítésének elképzelésével nyitott, a Starship nevű űrjármű első tesztjei ígéretesen zajlanak.
Persze jó kérdés, mikorra érheti el bármilyen földi űrjármű a Marsot: Musk először 2022-re tette azt, hogy teherjármű érkezzen a bolygóra, majd 2028-ban mehetnek az emberek is, de ez kissé sietősnek bizonyult. Viszont annak még mindig megvan a matematikai esélye, hogy a feltaláló első járművei elérjenek a Marsig - legfeljebb nem űrhajósokat pottyantanak le a felszínre, hanem egy újabb Teslát.
Klímaapokalipszis most
2018 októberében adott ki komoly figyelmeztetést az ENSZ, miszerint mindössze 12 évünk maradt elkerülni a visszafordíthatatlan klímakatasztrófát. Viszonylag alapfokú matek használatával épp vizsgálódásunk tárgyéve, 2030 jön ki, és bár manapság szintén divatos lett liberális figyelemelterelésnek, klímahisztinek nevezni a figyelmeztetéseket, azért egyértelműen láthatóak a figyelmeztető jelek. Persze ez nem azt jelenti, hogy 2030. január elsején egy pukkanással vége lesz a bolygónknak, de minden szempontból elviselhetetlen (sőt, sok helyen konkrétan lehetetlen) lesz az élet, ha nem cselekszünk.
Bár az igazán fontos döntések (sajnos még mindig) a kormányokra és a nagyvállalatokra várnak, tech-szempontból mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy elodázzuk, vagy akár elkerüljük a bajt. A megújuló energiára váltást kicsiben is el lehet kezdeni, az elektromos autók és a napenergiát használó otthonok pedig a fosszilis energia piacát töpöríthetik. Érdemes nyárra leváltani a több évtizedes, energiazabáló légkondikat, és az okosotthon-megoldások telepítésével a lakások energiafogyasztását is visszavenni.
Előre a milliárdos génbankért
Ha az elmúlt egy (vagy inkább két) évtized a Big Datáról szólt, a következő már a Big Genetic Datáé lesz. A génszekvencia költségének folyamatos csökkenése miatt a különféle DNS-kutatások is egyre több adatot termelnek, és a jelenleg is ilyesmivel foglalkozó országok 2025-re már akár 60 millió genomot is kielemezhetnek. 2030-ra egy állami kezdeményezés kapcsán csak Kína újabb 100 millióval járulhat hozzá a génbankhoz.
Hogy ez miért jó? Minél nagyobb adat szolgál az elemzések és kutatások alapjául, annyival könnyebb egy csomó betegségre, járványra, hibás testi vagy agyi működésre megoldásokat találni. A Mandel-véletlennek nevezett eljárás például már teljesen azon alapul, hogy a meglévő genetikai adatbázis alapján virtuális kísérleteket lehet lefolytatni, amik olyan eredményt hoznak, mintha valódi génkísérletekkel töltenének el éveket a tudósok.
Persze a genetikai fejlődés veszélyeket is rejt magában: egyre többen tartanak például az ilyen technológiákra alapozott megfigyelési és követési eljárásoktól, ahogy szép lassan azt is meg kell határozni, milyen szinten számítanak személyes adatoknak, és ezáltal titkosnak az egyes személyek genetikai információi. Szóval nem csak tudományos, de jogi szinten is nagy kihívás lesz a következő időszak ebben a szegmensben.
Nukleáris erőművecskék
Ez az új irányvonal egyben az összeesküvés-hívők és katasztrófavárók igazi csemegéje, mert tulajdonképpen arról van szó, hogy a következő tíz évben a technológiailag fejlett országokat sorozatgyártásban készült mini atomerőművek lephetik el. Már most látszik ugyanis az a törekvés, amikor a viszonylagosan drágán építhető és fenntartható nagy erőműveket felváltanák ezek a "mobil" megoldások - ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy valaki zsebre vág, vagy feltesz a pickup platójára egy atomerőművet, de a sorozatgyártott, tulajdonképpen elemekből összeállítható új berendezések tényleg olyan szinten lesznek mobilisak, hogy akár teljesen eldugott helyekre is telepíteni lehet őket.
A NuScale Power nevű vállalat első ilyen erőműve 2026-ban kezdheti meg élesben is az energiatermelést, de az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma még ennél is kisebb, úgynevezett mikroreaktorok kifejlesztését tűzte ki célul 2027-ig. Ugyan az 1986-os csernobili katasztrófa (és az ezt tavaly feldolgozó sorozat), a Three Mile Island leolvadása, vagy épp a fukusimai erőmű katasztrófája miatt elég rossz az atomenergia megítélése, a szakértők szerint maga az irány egyáltalán nem rossz - csak megfelelő biztonsággal, még jobb kezelhetőséggel és hatásfokkal kell hozzányúlni. Ebben az esetben viszont képes lehet a klímakatasztrófa határidejéig jelentősen csökkenteni a világ függését a fosszilis anyagoktól.
...vagy mégsem?
A fenti lehetőségek jelenleg mind valamilyen szinten esélyesnek tűnnek, de persze annyi minden változtathat ezeken, hogy biztosra fogadni lehetetlen. Tíz éve még simán sokan hitték, hogy a Facebook megoldja a világ megosztottságát, és mind a 7,7 milliárd ember virtuális kézen fogva énekli a Kumbayát. Aztán tessék megnézni, mi minden történt, amire nem gondoltunk, Cambridge Analytica és társai, de még enélkül is ott van a legfiatalabb generáció, amelyik egyszerűen azért csobban bele a nagy közösségi levesbe, mert "ott vannak a szüleik meg a többi unalmas ember". Okosóránk és okostelefonunk már van, de mégsem tűntek el az asztali PC-k. Elméletben működik az önvezető autó, de egy csomó jogi és morális kérdés áll a tömeges engedélyezés útjában. Szóval amit ma biztosra veszünk, mert mondjuk technológiailag lehetségesnek tűnik, felvethet egy csomó olyan kérdést akár pár hónapon belül, amik teljesen megtorpedózzák, vagy más útra viszik az adott terület fejlődését.
