Ahogy a Radeon HD4800-as esetében, úgy ezúttal is 15 évet repülünk vissza az időben, hogy ismét egy nosztalgikus és emlékezetes terméket mutassunk be nektek. A 2008-as las vegasi CES-kiállítás számos, hasonlóan emlékezetes portékával tette felejthetetlenné az évet. Az évnyitó szórakoztató elektronikai és informatikai kiállítás mindig is a csillogásról és a meghökkentésről szólt, vagy épp olyan, kis cégek által prezentált ötletekről, amikből aztán milliárdos üzletek kerekedtek ki.
Az Ostendo Technologiesnál valószínűleg csak sejtették, hogy nagy lesz az érdeklődés irántuk, ám az első körös visszajelzések talán még annál is grandiózusabbra nőttek, mint amit a kis cég egyébként remélt. No, nem kellett ám őket már akkor sem félteni, a képalkotási technológiákkal foglalkozó csapat igyekezett mindig valami pluszt beletenni a tömeggyártásban elérhető megoldásokba, vagy olyan irányba vinni el egy koncepciót, ami piacteremtő hatást eredményezhet. A CRVD-kijelzőről akkor talán kevesen gondolták, hogy épp a jövőt alapozza; és tessék, a mai csúcsmonitorok tulajdonképpen eszerint a recept szerint készülnek.
43 colos hajlított virtuális világ
Ma már csak mosolygunk és hüledezünk azon, 2008-ban milyen is volt az általánosan jónak titulált LCD-monitor - még szó sem volt a ma ismert gyorsaságról, színhűségről, szemkímélő módokról, vagy éppen HDR-ről. Nagy királynak számítottál, ha már 22 colos kijelzőt használtál, az akkoriban erőltetett 3D Vision technológiákkal felszerelt monitorok tulajdonosai pedig büszkén kitolt mellkassal mutogatták a barátoknak a passzív vagy aktív szemüveges 3D-t.
Nem csoda, hogy a CES-en felbukkanó 43 colos szörnyeteg azonnal magára vonta a tekinteteket, ráadásul az óriási és extrém széles kijelző hajlított megjelenítőpanelt kapott. Csak úgy röpködtek az immerzív és ergonomikus jelzők, a 32:10-es képarány elé ülve a többség hirtelen azt sem tudta, hova került. Pedig ekkor már bőven túl voltunk egy GeForce 2-es korszakban piacra dobott szemüveges játékélményen (igaz, a minősége közel sem volt a tökéleteshez), és az Nvidia szintén szemüveggel megtámogatott 3D-technológiája is káprázatosnak tűnt, de azért az Ostendo hajlított "tere" egészen másként sokkolt akkoriban.
Ráadásul ez nem egy egyedüli, példátlanul bátor próbálkozás volt egyetlen cég részéről, az Alienware sem volt rest kiállítani egy saját márkajelzéssel ellátott prototípust, ami egyértelmű jelzésnek számított arra, hogy ez a portéka bizony a gamereket célozza. Vagyis azt a közösséget lehet elsőként teljesen lenyűgözni, hiszen a négy darab DLP-technológiára épülő háttérprojektorral meghajtott monitor késleltetése mindössze 0,02 (!) milliszekundum volt. Az ehhez társuló ultraszéles 2880×900-as felbontás lenyűgöző akciójátékos és szimulátoros élményt teremtett, már csak az volt a kérdés, hogy mikortól lehet megvásárolni.
Kezdeti lendület után jött az LCD-dara
Úgy tűnt, hogy a célpiacokat megfelelően definiálta az Ostendo, és a háttérben az NEC is felkészült a saját példányuk kereskedelmi bevezetésére, az eszköz különlegessége azonban pár igen nehezen befogadható hátránnyal is járt. Kezdjük rögtön az árral; az első bemutatkozásnál még 6500 USD-s árcédulával válaszoltak a vállalat képviselői a sajtó korai érdeklődésére, mire azonban az NEC CRV43 típusig eljutott a gyártás, addigra az ár elérte a 8000 USD-t. Ez borzasztóan sok, semmiképp sem az otthoni felhasználók játszótere, pedig a játékos demonstrációk elvileg azt jelezték, hogy a 43 colos CRVD egy nekik készült, jövőbiztos technológia.
Nem így lett, mint ahogy a négy mini DLP-projektor és az egész képalkotást vezérlő háttérrendszer által igényelt 200 W-os fogyasztás sem tette vonzóbbá a terméket, hiszen az LCD-monitorok egyik ütőkártyájaként épp a csökkenő fogyasztást, az energiatakarékos működést jelölték még a nagy gyártók. A kimagasló áramigény mellett a fizikai méretek kapcsán is hasonló módon ütközött a két irányvonal, a CRT-monitorok után a többség nem igazán akart visszatérni a 30-40 cm mélységgel rendelkező kijelzőkhöz.
Az Ostendo-csapata ennek ellenére megtett mindent, amit lehetett, egy-egy kiállításon három darab CRVD-kijelzőt összekötve generáltak felejthetetlen játékos élményt, de ez már tényleg csak egy erődemonstráció volt. Állításuk szerint kelendő volt a koncepció, az NEC-nél sem dőltek kardjukba az értékesítési eredmények láttán, de a jövőbemutató technológia nagyon hamar a múlt egyik izgalmas élményévé alakult át.
15 évnek kellett eltelnie, hogy kijelenthessük, a történet épp a reneszánszát éli, a 43, illetve 49 colos hajlított monitorok és az Ostendo koncepciója között egyértelműen látható a kapcsolat. Furcsa játék ez az IT-iparágban, néha akár több évtizedes technológiák kerülnek elő a poros fiókokból, és a jelen vívmányainak köszönhetően végre életképessé válnak.
A CRVD tömeges elterjedtségét épp azok akadályozták meg, akik most az ötletet kihasználva egyre nagyobb és sikeresebb monitoros üzletágakat építenek. C'est la vie.
