Az Európai Bizottság szerdán jelentette be, hogy a megkezdte egy olyan tervezet előkészítését, amelynek célja egy, az Európai Unió határain belül működő chipgyártási rendszer létrehozása. A tervvel azt követően kezdett el foglalkozni a Bizottság, hogy a koronavírus hatására jelentkező chiphiány számos európai konszernnél a termelés időszakos felfüggesztését vagy a termelési ráta csökkentését eredményezte.
Alapvető probléma, hogy a legnagyobb chipgyártók kivétel nélkül ázsiaiak: Hong Kong, Kína, Tajvan, Dél-Koreai, Szingapúr, Malajzia viszi az első hat helyet, és az első tízbe a hetedik USA-n kívül Japán, Vietnám és a Fülöp-szigetek fért még bele. Az EU kapacitásai nagyon szűkösek, így a globális ellátási láncban történő bármilyen zavar katasztrofális hatásokhoz vezethet.
Ursula von der Leyen, ez Európia Bizottság elnöke szerint a tervezet célja éppen ezért egy olyan ökoszisztéma létrehozása az EU határain belül, amely csúcstechnológiás megoldások tervezésére és gyártására lesz alkalmas.
Tekintve, hogy a digitalizáció ma már nem extra, hanem alapkövetelmény, a chipgyártás és a hozzá kapcsolódó szoftverfejlesztések nélkül rengeteg termék gyártása elképzelhetetlen.
Elég csak az autógyártása gondolni; egy modern járműben rengeteg rendszer dolgozik, mindhez szükséges valamilyen vezérlőegység. A chipgyártás fontosságát jól mutatja, hogy az USA is hasonló cipőben jár (ott tavaly fogadták el a CHIPS for America Act tervet); de kisebb keretekben gondolkozva említhetjük az Apple vagy a Huawei példáját is.
Mindkét gyártó saját tervezésű processzorokra állt át, többek között azért, hogy csökkentse más gyártóktól való függőségét. A digitális eszközök fontosságát jellemzi még, hogy az Európai Bizottság a COVID-17 helyreállítási alap 750 milliárdos keretének ötödét allokálja olyan projektekre, amely ehhez a területhez kapcsolódik.
Az európai chipgyártás kezdetben a belső piac igényeit szolgálja majd ki, középtávon viszont Ázsia és az USA versenytársa lenne. Az EU jelenleg a globális chipgyártási kapacitás 10 százalékát birtokolja, 2030-ra ezt szeretnék jelentősen, 20 százalékkal feljebb tornászni. Ebben nagy segítség lehet, hogy az Intel - egy friss, tíznapos bejelentés alapján - a következő tíz év során 80 milliárd dollárnyi befektetéssel szeretné növelni európai gyártási kapacitását.
A Chip Act (Chip Törvény) az uniós tagállamok bevonásával készülhet, és a chipgyártás részfeladatait (kutatás-fejlesztés, gyártás, nemzetközi koordináció) a tagállamok között osztja majd szét. A minél gyorsabb eredmény elérése érdekében lehetséges, hogy a kapcsolódó támogatások rendszerét is felülvizsgálja majd az EU, szabad utat engedve ezzel az uniós szintű és/vagy állami szintű támogatásoknak is.
Az uniós támogatások hatékony szétosztásához létrejöhet az Európai Félvezető Alap (European Semiconductor Fund) is, amely az uniós források hatékony elosztásában fog szerepet vállalni.
Noha az EU tervei kétség kívül fontos célt szolgálnak, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyártáshoz nem elegendő, ha van terv és gyártósor: kellenek a nyersanyagok is. Ezzel pedig van egy komoly probléma.
Azon ritkaföldfémek, amelyek a chipgyártáshoz szükségesek, javarészt Ázsiában találhatók meg.
A 17 ritkaföldfém között van olyan, amelynek 87 százalékát Kína, 8,8 százalékát pedig Japán termeli ki - márpedig egy, a COVID-19-hez hasonló válság a bányászatban is gondokat okozhat. Kína például 20 százalékkal csökkentette exportját a pandémia alatt, ami természetesen szintén nagy hatást gyakorolt az iparág termelékenységére.
Mindezek fényében kihívásokkal teli innováció lesz ez, meglátjuk, hova vezet.
