Mindannyian imádjuk az új kütyüket. Azonnal megindul a nyál a szánkban, ha meglátunk egy új gamer laptopot, az áruházakban megsimogatjuk a kiállított egereket (még ha COVID idején ez nem is kifejezetten biztonságos), fejben pedig már egy lottó ötöst is elköltöttünk menő kiegészítőkre.
De még ha a hétköznapokban külön is gyűjtjük a műanyagot és a papírt, az elektronikai hulladékkal keveset foglalkozunk. Az Acer mérnökei azon dolgoznak, hogy a jövőben ne is kelljen ezen aggódnunk, és könnyen javítható, alkatrészenként is cserélhető, újrahasznosított és újrahasznosítható anyagokból készüljenek az eszközeink, amiket nemcsak hosszú évekig fogunk használni, de utána sem egy szeméttelepen kötnek ki.
Az Aspire Vero esetében már a csomagolás megtervezésénél sem bíztak semmit a véletlenre: a doboz 85%-ban újrahasznosított, és 100%-ban újrahasznosítható papírból készült, de minden belső, hagyományosan műanyag csomagolóelemet is kartonra cseréltek, sőt, a tápegység szeparátorából még egy rögtönzött laptopállványt is hajtogathatunk magunknak. Nem tudom, fogja-e ezt bárki használni, de ha minimális energiabefektetéssel extra funkciót lehet adni valaminek, azt mindig üdvözöljük. De térjünk rá inkább a laptopra, hiszen mégiscsak ez az érdekesebb, nem a doboz.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ez egy 100%-ig műanyag laptop, akkor miért a fémházas modellekkel van egy árkategóriában. A válasz a gyártástechnológiában keresendő.
Az Aspire Vero kasztnija és a kijelzőt körülvevő káva 30%-ban újrahasznosított műanyagból készül, és a kijelző gyártásánál is ilyen elemeket használtak. A sárga pontokkal díszített, szürke textúrázott borításnak nagyon jó a tapintása, ráadásul a mintázat minden modell esetében egyedi. A gyártásnál egyáltalán nem használnak festéket, az Acer logót, az újrahasznosított műanyagok használatára emlékeztető PCR logót és az Intel Core feliratot pedig matrica helyett közvetlenül belenyomják a házba.
A billentyűzet kifejezetten kényelmes, a gombok útja kellően hosszú, nem mellesleg ezek is 50%-ban újrahasznosított műanyagból készültek. Szegény numpadet eléggé összenyomták, de ha valakinek ez elengedhetetlen, itt nem kell lemondania róla. Természetesen van fehér háttérvilágítás, az R és E gombok pedig egyedi dizájnt kaptak, ezzel is hangsúlyozva a Reduce-Reuse-Recycle szentháromság fontosságát, vagyis az újrahasznosítást. A gyártó szerint a különleges eljárásoknak köszönhetően 21%-kal kevesebb széndioxid kibocsátásával jár egy ilyen laptop legyártása, hasonló kategóriás, tradícionális notebooké, vagyis az ökológiai lábnyomot sikerült jelentősen csökkenteni.
Az ujjlenyomat-olvasónál nem vetettek be semmilyen mágiát, de legalább egy kifejezetten nagy, jó tapintású, precíz tapipadot kaptunk, Windows Hello azonosításra is alkalmas beépített ujjlenyomatolvasóval, ami képes egy érintéssel alvó állapotból feloldani a gépünket.
Portok tekintetében nincs okunk panaszra: bal oldalra került a töltőcsatlakozó, egy ethernet csatlakozó, egy teljesértékű HDMI 2.0, két USB 3.2 Gen 1, valamint egy USB-C, míg jobb oldalt egy USB 2.0, egy Kensington Lock, és a kombo jack kapott helyet.
Az általunk tesztelt változatban a motorháztető alatt egy 11. generációs Intel Core i7-1195G7-es processzor, egy Intel Iris Xe grafikus chip, 16 GB RAM és egy 1 TB-os NVMe SSD kapott helyet, de létezik I5-tel, fele ennyi memóriával és háttértárral szerelt változat is. A gép teljesítménye kategóriáján belül rendben van: az Iris Xe-vel nyilván nem fogunk a legújabb AAA címekkel játszani, és kompetitív játékokból sem hajtja ki a 120 fps-t, de arra, hogy munka után beizzítsunk egy indie csodát, vagy két egyetemi előadás alatt, akarom mondani között játszunk egy kicsit, arra alkalmas.
A töltő sem féltégla méretű, ezen a fronton ugyanakkor nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Egyrészt az akkumulátor csak 48 wattórás, ami még az Acer hivatalos adatai szerint is csak 9 órányi offline videólejátszást tesz lehetővé, hétköznapi használat mellett ez inkább egy 5-6 órás üzemidőt tesz lehetővé. A másik, hogy hiába került a gépre Type-C csatlakozó, ezt a töltéshez nem használhatjuk. Pedig ha annyira a fenntarthatóság és az elektronikai hulladék minimalizálása lett volna a cél, egy GaN töltő sokkal jobban vette volna ki magát.
Nem tudjuk mikor jön el az idő, amikor a telefonok után a laptopok dobozából is kihagyják majd az adaptereket. Szerintünk még nem jött el az ideje, de a Vero következő generációjával akár ezt is megléphetné az Acer a fenntarthatóság jegyében.
A laptop másik gyenge pontja a kijelző. A 15,6 hüvelykes panel 1080p-s felbontása teljesen átlagos, bár simán el tudtunk volna képzelni egy 16:10-es, vagy 3:2-es képarányú panelt, hely igazából lett volna neki. A monitor fényereje azonban 250 nit környékén megáll, és a színhűségre se lehet büszke a gyártó: az SRGB színtér mindössze 70%-át fedi le a panel, így kreatív munkákhoz, grafikai feladatokhoz és videóvágáshoz nem ajánlott. A gyenge fényerő beltérben még elég, de egészen biztos, hogy nyáron nem fogunk vele kiülni egy parkba, hogy az általunk varrt vászoningben tartsunk fenntarthatósági fórumot, már csak azért sem.
Az akksi mondjuk amúgy se bírná végig a dolgot. A panel fölött egy 720p-s webkamera kapott helyet, amivel az Acer letudta a kötelezőt, se többet, se kevesebbet. Ugyanez mondható el a hangszórókról is: audiofilek nem ezeken fogják hallgatni a kedvenc zenéiket, de hétköznapi használatra alkalmasak.
A notebookok életciklusának szempontjából szintén fontos szempont a bővíthetőség, javíthatóság. Ezen a fronton viszont abszolút követendő példával állt elő az Acer. A gép alját hagyományos, egyen méretű csavarokkal rögzítették, vagyis az eltávolításhoz nincs szükség gyakorlatra, de még speciális szerszámra sem. Az NVMe SSD cserélhető, ha több tárhelyre vágynánk, RAM tekintetében pedig 8 GB van az alaplapra forrasztva, a másik slotban cserélhetjük a modult (vagy rakhatunk be, ha egy 8 GB-s modellt vásároltunk).
Az akkumulátor, a portok, sőt, még az alaplap is viszonylag könnyen cserélhető egy esetleges meghibásodás esetén, így évek múltán könnyen tudjuk tisztítani, karban tartani a gépet.
Az Aspire Veróval az Acer elindult a jó irányba, de egyelőre inkább csak kettőt előre, egyet hátra tempóban haladnak. Nem a Vero az egyetlen laptop a piacon, ami újrahasznosított alapanyagokat használ, de egyáltalán nem bánjuk, hogy a gyártó egy kis extra marketinggel megpróbálja megnyerni magának a környezettudatos vásárlókat. A minőségi kialakítás és a könnyű javíthatóság fontos pozitívumok, azonban az átlag alatti üzemidő és a gyenge kijelző miatt professzionális felhasználásra aligha alkalmas ez a gép.
Az i5-ös modell 300 ezer forint környékén kapható jelenleg, ami azért elég húzós. Szívesen láttuk volna ezt a gépet egy kevesebbet fogyasztó AMD processzorral, amivel egyszerre lehetett volna a teljesítményen és az üzemidőn is javítani. Remélhetőleg a Vero második generációjával sikerül majd kijavítani ezeket a gyerekbetegségeket: egy kicsit jobb kijelzővel, Type-C töltővel és hosszabb üzemidővel nagy kedvenccé válhat, tudatos vásárlóként azonban ezeket is mérlegelni kell, nemcsak az ökológiai lábnyomot.
