Az Apple első, kizárólag asztali számítógépbe és laptopba tervezett központi lapkája, az M1 a megjelenésével alaposan feltüzelte a processzorpiacot, mivel nemcsak a szintetikus tesztek, hanem a felhasználói visszajelzések szerint is egy igen erős és hatékony energiafelhasználással üzemelő lapkáról van szó.
Az Intel és a Microsoft is szinte azonnal begyújtotta a PR-rakétákat és frappáns, illetve kevésbé frappáns (vagy inkább gyenge) reklámokkal, közösségi médiás kampányokkal próbálták védeni a PC-t, mint platformot, aminek igazi lelke az Intel aktuális 11. generációs processzora. Nos, talán most jött el a két ellenlábas ideje, ugyanis az M1 központi egységekkel szerelt Macek tulajdonosai furcsa SSD-jelenségekről számolnak be különböző fórumokon.
Egyes felhasználók ugyan elégedettek az új gépek tudásával és teljesítményével, és értelemszerűen minél hosszabb távon kívánják használni az elsők között megszerzett példányokat. Emiatt valahol logikus, hogy a gépek hardverelemeinek állapotát is nyomon követik, figyelve ezzel pl. az akkumulátor elhasználódására, a töltési ciklusok számára, vagy akár a tárhely élettartamára.
Utóbbi nyilvánvalóan azért fontos, mert mégis csak ezen található egy rakás olyan adat, ami a telepített alkalmazásainkhoz, privát életünkhöz vagy munkákhoz szorosan kapcsolódik. Az SSD-k esetében ráadásul nagyon hirtelen tud lenni a belassulás és az elhalálozás, ha az adott meghajtó TBW-korlátját (Terabytes Written) jócskán túllépi a használat. Jelen esetben erről a TBW-számról/százalékról ad vissza riasztó értékeket az egyik népszerű diagnosztikai szoftver.
2 hónap használat után már csak a szétszerelésben reménykedhetünk? Ugyan, nem ennyire vészes a helyzet.
Az ügyhöz azonban az is hozzátartozik, hogy a felhasználók jelenleg hiába látnak akár 10%-os TBW százalékot a SMART Monitoring Tool lekérdezésében, ez nem jelenti azt, hogy valójában itt tart a meghajtó. A Mac gépekre meglehetősen kevés hardverdiagnosztikai program érhető el, és maga az Apple sem mutat meg minden, a Windows PC-ken akár napról-napra követhető állapotjelzést.
A tárhelyek pillanatnyi állapotát és egyéb paramétereit gyűjtő SMART diagnosztikára nincs gyárilag beépített megoldás a macOS rendszeren, és nagy a gyanú, hogy a külső segédprogramok sem képesek helyesen kiolvasni az adatokat. Ez utóbbira példa, hogy az említett monitorozó szoftver az ún. "Power On Hours" értéket egyértelműen rosszul jelzi ki, van, akinél 2 hónapnyi folyamatos használat mellett mindössze 70 órányi értéket írt.
Maga a gépekben található SSD-típus sem éppen arról ismert, hogy akár fél év alatt beadná a kulcsot. Az M1 processzorral szerelt Macbookok többségébe Kioxia (Toshiba) típusú, TLC-memórialapkákkal szerelt meghajtókat integrálnak, amelyek jelen technológiai szintjükön akár 8 évnyi működésre is képesek intenzív írási adatterhelés mellett. Extrém szintű adatmozgatás esetén sincs egyébként azonnali hardverhiba, csupán lassulást és adatátviteli teljesítményvesztést érzékelhetünk.
Az új központi egység miatt új tárhelyvezérlőt készített az Apple - erről azonban egyelőre kevés az információ.
Az Apple egyelőre nem kívánt reagálni a felhasználók panaszaira/kérdéseire, ám vélhetően foglalkozik a problémával. Az új M1-gyel szerelt Mac gépek átdolgozott NVMe-vezérlőjéről valószínűleg nem áll rendelkezésre elegendő információ a külsős fejlesztők számára, emiatt téves adatok jelennek meg a korábban rendben működő programokban; a felhasználók pedig megijedtek. Azt nem mondjuk, hogy ennyi a történet, nincs is semmi látnivaló, de az biztos, hogy az előzetes hírekkel ellentétben nem kell aggódni az SSD-meghajtók korai pusztulásától.
