Az Intel 8088-as processzor megjelenése egy fontos számítástechnikai mérföldkő, egy módosított verziója volt a 8086-os, 16 bites processzornak. Előbbi 8 bites buszt használt, hogy kompatibilis legyen az olcsóbb, szintén 8 bites eszközökkel. Ennek volt köszönhető, hogy az IBM elkészítette a Modell 5150-et, ami a maga háromezer dolláros árcédulájával már elérhetőnek számított a hétköznapi, otthoni felhasználók számára is. Ez egyébként az azóta történt inflációt figyelembe véve közel 11 ezer dollárnak, körülbelül 4 millió forintnak felel meg.
A Wolfenstein 3D jóval később, 1995-ben látott napvilágot, egy fejlesztő azonban most megsemmisítette a 16 év korkülönbséget, és futtathatóvá tette a legendás FPS-t az Intel CPU-ján.
James Howard, a Little Cities fejlesztőjének, a Purple Yonder Gamesnek a társalapítója egy olyan modot hozott létre, ami visszarepíti a lövöldét az 1980-as évek elején uralkodó CGA grafikus érába. A Wolfenstein 3D ezen verziója futtathatóvá vált négyszínű RGB, kompozit CGA és Tandy 160x200 16 színes módban is. Az i-re a pontot a fekete-fehér verzió teszi, ami a monokróm LCD szerelmeseinek készült.
A játék ilyen alacsony felbontáson való rendereléséhez Howard verziója a "dithering" módszert alkalmazza, ami által a Wolfenstein 3D minden eleme egyszerűbb színekkel jelenik meg, és a pixelek száma is erősen korlátozott, hogy drasztikusan csökkenjen a memóriaigény.
Ez azt jelenti, hogy a Wolfenstein idővonala kissé megkavarodott, hiszen most már játszható az eredeti játék egy olyan processzoron, ami a Wolfenstein Youngblood eseményei alatt már elérhető volt. Persze a játék univerzumában egészen másképp alakult a technológiai fejlődés, mint valójában, szóval elég zavaros a sztori.
Egy viszont biztos, a projekt mindenki számára ingyenesen elérhető a Githubon, mindössze a Wolfenstein 3D 1.4-es verziójával kell rendelkezni a használatához.
