Piacgazdaságban élünk, ahol a nagyvállalatok nem a szeretetünkre, sokkal inkább a pénzünkre hajtanak, és ha kell, akkor a jó eredmény érdekében kíméletlenül megpróbálják maximalizálni a profitjukat. Ehhez nem kell feltétlenül csalniuk vagy ellopni a pénzünket, elegendő, ha kifinomult módszerekkel irányítják tekintetünket, gondolkodásunkat, azaz manipulálnak bennünket, hogy önként nyissuk tágra előttük a pénztárcánkat.
Nem újkeletű ez az elgondolás, hiszen külön szakirodalma van annak, hogy például az áruházakban milyen magas polcra kell feltenni azokat az árukat, amelyektől a kereskedő szabadulni akar, pontosan milyen hőmérsékletet kell beállítani, hova kell irányítani a fényeket. Tudjuk, hogy léteznek ezek a trükkök, mégis a hatásuk alá kerülünk, és ha kell, engedjük, hogy a teljes kínálaton végigvezessenek bennünket a népszerű bútoráruházban, hogy a rengeteg akció és apróság hatása alá kerülve lehetőleg soha se lépjünk ki üres kézzel a boltból.
188 érv
Az online kereskedők sem szentek, ugyanúgy irányítják a figyelmünket, és ha kell, nem restek tisztességtelen eszközöket is bevetni. Akár az egészen nagyok is. Az Adobe Flash letöltőoldalán például a mai napig automatikusan engedélyezve van a McAfee letöltése, így aki nem figyel, az a vágyott Flash mellett egy potenciálisan kéretlen programot is beszerezhet. Bosszantó, de az Adobe rengeteg pénzt keres ezzel a megoldással, bolond lenne eltávolítani.
Számos további példát lehetne említeni. Volt olyan légitársaság, amely észrevétlenül minden utasával megköttetett egy biztosítást, és az átverést csak az vette észre, aki az országok listájában megkereste Dánia alatt a nem kérek biztosítást lehetőséget. A figyelem előbb-utóbb lankad, de ez csak egy trükk, amit a felhasználóifelület-tervezők kihasználhatnak. Csak a Wikipedia 188 különböző, olyan tényezőt sorol fel, amelyek befolyásolják mindennapi döntéseinket. A recept tehát adott az emberek manipulálásához, és vannak, akik ezt kíméletlenül kihasználják. Például a szemben lévő oldalon látható Booking.com. A szolgáltató minden legális trükköt bevet, hogy rávegye egy foglalásra a felhasználóit.
Egyrészt láthatóan játszik az árakkal, azaz jó eséllyel az általunk keresett területen is belefutunk majd utolsó lehetőségekbe, csak ma elérhető ajánlatokba, utolsó szobákba. A Booking próbál minden eszközzel rávenni minket az azonnali foglalásra, hogy minél kevesebbet mérlegeljünk a fizetés előtt. Ugyan a legtöbb szobát később visszamondhatjuk, de aki már egyszer lefoglal egy időpontot, az jó eséllyel vásárlóvá válik. Ezt a nyomást még tovább fokozza az oldal a rendszeresen felbukkanó, "Éppen négy másik ember nézi ezt a szállást", "Éppen valaki foglalt" üzenetekkel.
Nehéz így megfontoltan mérlegelni, pláne, hogy a szolgáltatás a szállások főoldalán rendre az előnyős információkat, adottságokat emeli ki. Ha viszont mélyebbre ásunk, megtaláljuk a negatív kritikákat is, de persze ezzel időt vesztünk; ördögi kör ez. Tévedés ne essék, szeretjük az oldalt, és gyakran használjuk, de érdemes a rajta megjelenő információkat kritikusan kezelni, és minden egyes gombnyomás előtt alaposan átgondolni döntéseinket.
Negatív webergonómia
Az interneten már jelentős szakirodalma van az úgynevezett dark patterns jelenségnek, ami abból a szempontból jó, hogy könnyebben megismerhetjük a kereskedők piszkos trükkjeit, ám ezzel együtt a másik oldal számára is egy könnyen feldolgozható irodalom áll rendelkezésére. Ma már egyszerűn lehet találni arra vonatkozó információt, hogy miként érdemes például Black Friday előtt játszani az árakkal ahhoz, hogy minél több fogyasztó költse el egy adott boltban a pénzét.
A Verge találó példája szerint akár az is elég, ha az üzemeltetők fogják Jakob Nielsen webergonómiára vonatkozó tízparancsolatát (hopp.pcworld.hu/14298), majd pont az ellenkezőjét teszik az abban leírtaknak, azaz nem fogalmaznak egyértelműen, elrejtenek fontos információkat a felhasználóik elől, elveszik tőlük a kontroll lehetőségét és így tovább. Cikkünkben megmutatjuk, melyek azok a jellemző trükkük, amelyekre figyelned kell, és mikor kell azonnal gyanakodnod - legyen szó repülőjegy foglalásáról, egy szolgáltatás lemondásáról vagy éppen egy operációs rendszer frissítéséről.
Barátok spammelése
Sokan panaszkodtak már arra, hogy a LinkedIn rámenősen próbálja behálózni őket, jellemzően egy ismerős meghívása által. Nos, a hibát elsősorban nem a barátunkban, munkatársunkban kell keresni, sokkal inkább a szolgáltatás tervezőjét érdemes hibáztatni.
A LinkedIn ugyanis a regisztráció során hozzáférést kér e-mail-fiókunkhoz. Ha megadjuk neki, akkor előkeresi a névjegyzékből összes kapcsolatunkat, és felajánlja, hogy meghívót küld mindenkinek. Persze ezt trükkösen teszi, nem jelzi, hogy az adott emberek még nem felhasználói a közösségi oldalnak, ugyanakkor egy erős hálózat kiépítésére próbál rávenni minden új belépőt.
Csali és átkapcsolás
Elterjedt megoldás, amikor a felhasználóval elhitetik, hogy bizonyos dolgot csinál, miközben pont annak az ellenkezőjét teszi. Ennek leghíresebb példáját a Microsoft mutatta a Windows 10 agresszív frissítőkampánya során, amikor is sokan arra panaszkodtak, hogy egyáltalán nem engedélyezték a rendszer telepítését. Pedig igen, legalábbis, ha az alábbi képernyővel találkoztak. Sokan korábbi tapasztalatukból azt hitték, hogy az ablakbezárás egyúttal elutasítást is jelent, pedig ebben az esetben nem a telepítéshez kértek plusz beavatkozást, hanem annak az elhalasztásához az apró betűs részben. Azaz mindenki engedélyt adott az operációs rendszer telepítésére, aki szimplán bezárta az ablakot. A felháborodás miatt a Microsoft idővel visszavonta e megoldását.
Álcázott hirdetések
Sajnos a híradások szerint egyre gyakoribbá válik a malvertising jelenség, amiért elsősorban nem is az oldalak üzemeltetőit kell hibáztatni, sokkal inkább a rosszindulatú hirdetőket.
Ebben az esetben ugyanis a hirdetési rendszereken keresztül olyan mezőket helyeznek el az oldalakon, amelyeket a felhasználók az adott tartalom részének tekintenek, és rákattintanak. Híres erről például a Softpedia oldala, ahol nem egyszerű megtalálni azt a [letöltés] gombot, amit valójában keresünk.
Rejtett költségek
Tegyük fel, hogy egy webshopban vásárolunk. Elhelyezzük a kosárba a terméke(ke)t, majd elindulunk a pénztárhoz. Regisztrálunk, megadjuk az adatainkat, megerősítjük e-mail-címünket, kiválasztjuk az átvétel helyét és a szállítás módját, majd elintézzük a fizetést, újra áttekintjük az adatokat, és csak ezt követően jutunk el a tényleges megrendeléshez. Sokan eddigre már figyelmetlenné válnak, mert végezni akarnak, és ez kiváló alkalom arra, hogy beépítsenek mondjuk egy 500 forintos pluszköltséget, például csomagolásért. Vagyis online vásárlás közben sem érdemes kapkodni.
Kikényszerített folyamatosság
A való életben is előfordul, hogy egy új szolgáltatóhoz regisztrálás egy igazi tündérmese; mindenki boldog, kávéval kínálnak, és extra kedvezményeket is kapunk. Amikor viszont úgy döntünk, hogy nem kívánunk többet fizetni az adott cégnek, alaposan megnehezített szakítással kell számolnunk. A weben sincs ez másként, sőt vannak olyan cégek, amelyek kifejezetten a felhasználók megkopasztására alakultak. Híres például az angol Affinion Group esete, amely a vásárlói közösségéhez más legális webshopok felületén toborzott tagokat úgy, hogy az internetezők sokszor azt hitték, hogy az adott kereskedő kuponjára iratkoznak fel, miközben a felhasználói szerződés elfogadásával egy másik havidíjas megoldásra fizettek elő.
