A felhasználói bizalom visszaépítése kulcsfontosságú az Intel számára, ha ezzel jól haladnak, akkor vélhetően a befektetői oldallal sem lesz különösebb probléma. Egyébként nem kellene ezt ennyire kiemelnünk, ha a világ egyik legnagyobb processzorgyártója épp nem karácsony előtt szabadult volna meg a messiásnak gondolt Pat Gelsingertől.
A CEO-váltás indította hullámok csillapodására kellett némi idő, az átmeneti vezetésre pedig nemcsak a napi és stratégiai feladatok hárultak át, hanem annak kitalálása is, hogy a korábbi vezetői karizma helyére mit lehet kitalálni, amivel meg lehet alapozni vállalat elkövetkezendő 1-3 év termék és kereskedelmi stratégiáit. A megosztott vezérigazgatói székbe kinevezett Michelle Johnston Holthaus nyitotta meg a gyártó CES 2025-ös jelenlétét, és bemutatójában több szegmenst érintve biztosította a jelenlévőket arról, hogy az Intel áll elébe a 2025-ös kihívásoknak.
Arrow Lake mindenhol és mindenkinek
A Core Ultra 200S asztali processzorokról továbbra is igen vegyes a felhasználói vélekedés, sokan szeretik, mert sikerült némi finomhangolással rendbe tenni a K-s processzorok teljesítményét, a kiábrándult többség azonban egyre csak hízik, és pártol át a versenytárs sikert sikerre halmozó platformjára. Egyelőre tehát az Arrow Lake kódnév nem hangzik túl jól, az Intel mégis hisz abban, hogy a közép- és alsókategóriás megoldásokkal helyre lehet hozni a termékcsalád renoméját.
Kezdjük rögtön a notebookokba szánt kiadásokkal, melyek közül a HX-jelzésű modellek ezúttal is leginkább csúcsteljesítményű gamer és workstation laptopokba kerülhetnek, várhatóan valamely RTX 50-es sorozatú GeForce társaságában. A CPU-k felépítése nem sokban különbözik az asztali verzióktól, a maximális magszám 24 lesz (8 db P-mag + 16 db E-mag), az integrált GPU másodlagos, a teljesítményfelvétel pedig 55 W és 160 W közé esik, utóbbi a pillanatnyilag elérhető fogyasztási plafon.
Ami viszont fejlődés az elődökhöz képest, hogy a gyártástechnológiai fejlődés vékonyabb tokozási méretet tesz lehetővé, ez nemcsak vékonyabb kialakításokat, hanem a korább vázakba terebélyesebb hűtőmodulok integrációját is jelentheti. Azt már láthattuk, hogy az asztali verziók nem igazán tudták legyűrni a 13. és 14. generációs elődöket, laptopok terén azonban végre megjöhet a sebességnövekedés, de csodára azért itt sem érdemes számítani.
Ultravékony kínálat AI-számításokra hangolva
A csúcssebességű HX-modellekből sem hiányzik az integrált NPU, sőt az adatok szerint a teljes lapkát tekintve alulról súrolja a 100 TOPS-ot az össz számítási kapacitás, a felhasználók azonban várhatóan a dedikált GPU-t vetik majd be AI-feladatokhoz. Ezzel szemben a Core Ultra 200H és U sorozatoknál leginkább az NPU és az integrált GPU végzi majd a mátrixszorzásokat, előbbi esetben nem is olyan rossz hatékonysággal.
A H-s modellek ugyanis a frissített Arc Xe-LPG+ integrált grafikus vezérlővel érkeznek, a 8 db Xe-maggal egész magas teljesítmény érhető el, nyugalmi állapotban pedig két ún. LP-E-mag biztosít magas hatásfokú energiaspórolást. A 8+2 felépítésbe szervezett E-magokkal kimagasló lehet az ultravékony laptopok üzemideje, már a Core Ultra 200V processzoroknál látni lehetett, hogy ezek működése látványos üzemidőnövekedést nyújt. A P-magokból kiépítéstől függően 6 vagy 4 darab érhető el, és mivel a platform WiFi7 és Thunderbolt 4 támogatással érkezik, várhatóan nem a belépőszintű laptopoknál láthatjuk viszont ezeket a 28-45 W tipikus, és 115 W maximális fogyasztással rendelkező CPU-típusokat.
Igaz lehet ez az U-s kiadásokra is, hiszen a 15 W-ra csökkentett alapfogyasztás a töltő nélküli üzemre hangolt, elsősorban munkára használt ultravékony gépeknél fontos, amik szintén nem az olcsó kategóriában versenyeznek. Ennek megfelelően a számítási teljesítmény is másodlagos, a konstrukció mindössze 2 P-magot tartalmaz, amihez az előbb említett 8+2-es E-mag kluszter csatlakozik. Az integrált grafika itt már csak az elsőgenerációs Xe-LPG magokat használja, cserébe van NPU és Thunderbolt 4, illetve WiFi 7 támogatás.
K-mentes asztali csoport és egy vágyott meglepetés
Az Arrow Lake sztori végül a 35 és 65 W tipikus fogyasztásra limitált asztali kiadásokkal teljesedik ki, a csúcsmodellek után futnak be a közép- és alsókategóriás hibrid dizájnok, leginkább 6+8, 6+4 és 4+4 (P-magok + E-magok) kialakítással. Különösebb érdekesség így nem történt, az Intel kiszélesítette az asztali kínálatot, mellyel a Core Ultra 200S tömegek számára is elérhető válik.
Egy ideje pletykálták, és most valósággá is vált a Bartlett Lake-S kódnevű sorozat, ami a végfelhasználói piac helyett ipari felhasználásra termett, és ennek megfelelően egészen változatos belőle a kínálat. Kezdjük ott, hogy a hibrid dizájnokon túl a termékcsalád része a kizárólag P-magokat tartalmazó, három fogyasztási keretre beállított Core csapat, ezúttal Ultra jelző nélkül. Ami durva, hogy a Core 9 12 darab P-magot tartalmaz, ami messze a legtöbb, amit eddig az Intel egy processzorba integrált. Nincsenek ugyan E-magok, de szívesen megnéznénk, hogyan teljesítenek játékok alatt ezek a spéci verziók.
Kicsit raktársöprögetésnek tűnnek a hibridek, amik bevallottan a 12. generációs Alder Lake-re, illetve annak Raptor Lake utódjára épülnek. Ipari környezetben nyilván ez senkit nem érdekel, mindenesetre jelenleg egyszerre vagy 5 generációt tart a tűzben a gyártó, a partnerek egészen változatos kínálattal szembesülhetnek.
Idén tutira megjelenik a párduc
Méghozzá a második félévben, várhatóan szeptemberi vagy októberi bejelentéssel érkezik meg a Panther Lake kódnevű fejlesztése, ami végre az Intel 18A gyártástechnológiáját (is) használja. Egyelőre keveset tudni az újdonságról, de sorsfordító lehet a (tegyük fel) Core Ultra 300-ként bemutatkozó termékcsalád.
Addig persze az AMD sem pihen, hamarosan a versenytárs bejelentéseiről is hírt adunk.
