Januárban megjelentek az Nvidia SUPER-kártyák, és ezzel a cég ki is pipálta átmeneti generációját az új, RTX 50-es széria megjelenéséig. Az év hátralévő részében várhatóan már nem érkezik a teljes portfóliót felkavaró fejlesztés 40-es típusjelzéssel.
Tesztalanyunk a frissített Ada Lovelace architektúra felsőbb régiójába sorolható, ami egyúttal azt is jelenti, hogy csupán minimálisan módosítottak rajta a mérnökök - nem volt értelme komolyabban hozzányúlni az egyébként is erős RTX 4080-hoz. Ha a specifikációs listát megnézed, láthatod, hogy tulajdonképpen csak némi órajelnövelés marad az újdonság az elődmodellhez képest. Akár nevezhetnénk gyárilag tuningolt kiadásnak is az új típust, és ez bizony így is van, mégis van egy olyan tulajdonsága az új RTX 4080 SUPER-nek, ami érdekessé teszi.
Mindenből a maximumot
Az új kártya felépítése szinte semmit sem változott az eredeti típushoz képest. A szemfüles hardverguruknak is egyedül a PCIe-foglalatnál felfedezhető különös kivágás jelzi, hogy a Gigabyte mérnökei a nyomtatott áramkörön is változtattak. A megerősített alapokra szükség is volt, ugyanis a hűtőborda óriási. A SUPER tehát nem lett kisebb vagy szerényebb modell, maradt minden extrém szinteken.
Érdemes ezt számításba venni vásárlás előtt, az Aorus-verzió ugyanis minden dimenzióját tekintve kihívásokat tartogat még napjaink szellős, modern felépítésű gépházai számára is. Nem elhanyagolható a kártya tömege sem, ehhez kapcsolódóan azonban a doboz tartalmaz egy beépítőkeretet, amivel fixálható a testes grafikus gyorsító, így az alaplapi PCIe-foglalat sem kap átlagon felüli terhelést.
A hűtési megoldás profi, a GPU-val közvetlenül érintkező párakamrás blokkból 12 darab réz hőcső indul ki az óriási hőleadó felületet képező alumínium bordázat irányába, melynek felső része nyitott a kártya elejénél a hatékonyabb szellőzés érdekében. A három darab, egyenként 110 mm-es ventilátor speciálisan formázott lamellái megnövelt légszállításra képesek, a por nehezebben ül meg a lapátokon és a félpasszív működés is adott, így alaphelyzetben a ventilátorok nem is pörögnek.
A fényhatások kellemesen visszafogottak, akár teljesen kikapcsolhatók, a kártya felső élére integrált LCD-kijelzőn pedig hardverinformációs adatokat, animációkat, logókat jeleníthetünk meg. Előbbi hasznos ugyan, de nem lepődnénk meg, ha az animáció/logó opció népszerűbb lenne. Ennél lényegesebb paraméter a kártya nyers ereje, különösen az OC-kapcsolóval aktivált tuning módban. A lapka 2625 MHz-en üzemel, a boostérték ennél magasabban tetőzik, miközben a memóriák immár 23 Gb/s átviteli sebességen működnek. A segédprogrammal ezek az értékek még tovább emelhetők, de első körben érdemes megemelni a TDP-keret maximumát, hogy aztán az órajelek fokozatos növelésével további fps-számokat nyerhessünk. Ugyanakkor lényegi gyorsulást nem várhatunk ettől, túl nagy OC-mozgástér nincsen az RTX 4080 SUPER-nél sem.
Pár százalékkal előrébb
Vajon miért adott ki az Nvidia egy olyan kártyát, ami csak pár százalék gyorsulást hoz a 1,5 évvel ezelőtti elődjéhez képest? A normál RTX 4080 az AD103 kódnevű lapkára épül, ám annak egy némileg csonkított változatát használja. A SUPER verzió megjelenése előtt sokan arra tippeltek, hogy az Nvidia az RTX 4090-re tervezett AD102-t szereli a frissített modellre, jóval több aktív CUDA- és RT-maggal, de ez az álom végül nem vált valóra. Megmaradt az AD103 GPU, csak épp most már a lapka teljes kiépítése elérhető. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy az elődmodell és az újdonság közti eltérés minimális.
A meglehetősen szerény gyorsulást ellensúlyozandó több partnergyártó emelt az órajeleken is, illetve gyorsabb GDDR6X VRAM-modulokat használnak, az összteljesítmény viszont így sem növekedett látványosan. Méréseink igazolták a finomhangolás tényét, de tény, hogy a 3-5%-nyi eltérés nagyon nehezen érzékelhető játék során, sőt, 4K-felbontásnál kevesebb pixel esetén még ez a pici előny is elolvad.
Ez kiábrándító egy helyben topogás az Nvidia részéről, és jogosan mondhatják sokan, hogy így csak értelmetlen lehúzás az RTX 4080 SUPER. A használat során viszont egyértelművé vált, nem szabad ennyire negatívan nyilatkozni az új modellről: a 3D-s sebesség még mindig bőven elegendő, a DLSS-funkciókkal nagyszerű tempóra képes a kártya és a ray-tracing sem elérhetetlen álom. Az Nvidia is érezte, hogy a minimális gyorsulást nem lehet túl büszkén hirdetni, ezért az RTX 4080 SUPER fő üzenete nem is ez, hanem az 1000 dolláros ajánlott ár, ami az elődmodell esetében még 1200 dollár volt. Gáláns ajánlat a 200 dolláros árcsökkentés, de sajnos hiába reménykedtünk, a magyar forintos árak nem igazán követik le egyelőre ezt. Tesztünk írásának idején mindössze annyit tapasztaltunk, hogy a SUPER modellek semmivel sem drágábbak, mint elődeik. Az árkorrekció tehát megvalósult, a félmilliós árcédulára pedig úgy tekints, hogy ezzel a technológiai tudással és teljesítménnyel 4-5 évre bebiztosíthatod gaming PC-d kiváló 3D-s teljesítményét.
