Vegyes ítélettel és tapasztalatokkal búcsúztunk a nyolc- és hatmagos Ryzen 9000-es processzoroktól. A sors megint úgy hozta, hogy bár a kereskedelmi start időben történt, a platform egyszerűen nem állt össze a startpisztoly eldördülésére. Önmagában furcsa döntésnek mondható az, hogy bár születtek új processzorok, azokat még csak az előző generációs alaplapokkal lehetett működésre bírni az első hónapban, pedig az ún. "early adopterek" pont mindenből a legújabbat akarják, mégis hoppon maradtak.
Az új X870-es lapok ugyanis csak szeptember 30-án rajtoltak el, és bár sok újdonságot nem vonultattak fel, az alaplapgyártók minden ilyen alkalmat megragadnak annak érdekében, hogy kitűnjenek a többi közül. Kapunk Wi-Fi 7-et, USB4-et, bizonyos típusoknál akár 5 darab M.2 SSD-bővítési lehetőséget vagy épp olyan specifikációs arzenált, hogy talán a processzor érződik az egyetlen "oldszkúl" elemnek a gépezetben.
A tizenkét- és tizenhatmagos Ryzenekhez ilyen alaplapok illenek a legjobban, igaz, egy jól felszerelt X670-nek sem kell szégyenkeznie. Ha van is gond, akkor nem alaplapi oldalról jön, hanem megint a szoftveres készültség döcög. Általános tünet a processzorpiacon? Minden bizonnyal.
Két CCD-vel szebb az élet
Vagy legalábbis az AMD biztosan ezt szeretné elhitetni a felhasználókkal, mondván, ha valóban az architektúra teljes tudására és sebességére van szükséged, akkor a maximális, vagy ahhoz közeli kialakítást kell választanod. Egészen addig, amíg a jelenlegi kínálat érvényes, nincs is baj ezzel az elgondolással. A furcsaságok ott kezdődnek, amikor a termékcsalád megkapja a speciális kiadásait, és azok nemcsak a versenytársakat, hanem a házon belüli modelleket is felfalják.
Belefér, gondolhatjuk, hiszen a piaci részesedés, illetve a felhasználói bizalom megerősítése kiemelt fontosságú. Nem baj, ha hullik a forgács, az immáron 4 nanométeres csíkszélességen készülő Zen5 magok remek kihozatali arány mellett képesek kétszer-háromszor ekkora portfóliót építeni. Minden bizonnyal nem a két tesztalany lesz az utolsó, ami két CCD-re épülve próbál meg trónfosztást végrehajtani, a speciális X3D-gyorsítótárral integrált "extrákat" még csak most veti be a AMD, az Intelnek pedig most nem a processzora, hanem a feje főhet igazán.
De ne szaladjunk ennyire előre, vizsgáljuk meg az újdonságokat, amik papíron és tesztek útján nagyjából arra képesek, amit a gyártói ígéret megfogalmaz. Őszintén szólva nem is lehetne többet várni, mert a platform most lép életgörbéjének második szakaszába, bőven volt idő kitapasztalni és javítani az AM5 gyermekbetegségeit és DDR5-kezelését. Ha emlékszel, utóbbival akadt gond bőven, aztán a BIOS-frissítéseknek és az elterjedőben lévő EXPO-profiloknak köszönhetően 8000 MT/mp környékén is stabillá válhatott (szinte) minden Zen4 konfiguráció.
A Zen5-nél a mérnökök egyébként erősen a memória kompatibilitásra gyúrtak az új magok bevetése mellett, picit nőtt a frekvenciatámogatás, illetve új alap- és memóriaórajel-osztó segítségével feljebb srófolható a sebesség. A RAM-kezelést biztosító IO-lapka egyébként fizikailag nem változott, a Ryzen 7000-eken használt 6 nm-es gyártástechnológián készül, ugyanazt az erősen butított Radeon IGP-t tartalmazza, és pl. USB-támogatásban sem tud többet. Hiába tehát a több mag, e mellé nem jár nagyobb tudás a tokozáson belül, a fókusz a két Zen5 CCD-n van, amikről korábbi cikkünkben említett fejlesztéseket (elágazás-becslés, lebegőpontos egységek fejlődése, AVX-kódfuttatás továbbfejlesztése) mondhatjuk el. A koncepció sem változott, a 9950X-ben a teljes készlet engedélyezett, vagyis CCD-nként 8 mag használható SMT-támogatással, míg a 9900X esetében két-két mag került letiltásra CCD-re vetítve. Tehát a 16-os maximális magszámhoz képest a négyes csökkentés nem egy lapkában összpontosul, hanem szépen, szimmetrikusan elosztva alakul ki a 12 magos felépítés.
Ez lenne az előrelépés?
Netes fórumokon viszonylag hamar felmerült, hogy mintha az AMD biztonsági játékot játszana, és ezért elsősorban az Intel tehető felelőssé. A világ összes hőjét kitermelő Core i9-ek mellett azért nem kell idegszálakat tépő módon, izgulva fejleszteni, és az már a Ryzen 9 7950X-nél is látszott, hogy a mérnökök jó úton járnak. Mostanra viszont annyit változott a kialakult pozitív kép, hogy talán többre lenne szükség annál, mint amit a Zen5 nyújt, és lép egyet a csíkszélességi létrán, az összteljesítmény alapon mért különbség ugyanis kevéske.
Sajnos nem volt lehetőségünk arra, hogy a korábbi csúcsmodellekkel mérjük össze az új királyok tudását, de a Ryzen 7 9700X tesztünkből tökéletesen kirajzolódik a csalódottság képe. Reagált is rá az AMD, és a TDP-keret megnövelésével sikerült némi látható többletet kifacsarni az újdonságokból, ez a trükk azonban nem él a Ryzen 9-eknél. Vagyis de, a tesztünkhöz használt Gigabyte X870E Aorus Elite WiFi7 BIOS-ában a csúcsmodelleknél is aktív a 105 W TDP-t engedélyező beállítás, a gond csak az, hogy a gyári teljesítményfelvételi maximum ennél nagyobb.
Az alap- és boost-órajelek minimálisan térnek el, a harmadszintű gyorsítótár mérete változatlan, és a magok számában sincs előrelépés: csodák nincsenek, az architektúra-alapon mért fejlesztések nem tudnak látványos különbségeket elérni. Kellemes csalódás ellenben, hogy a hőfokokkal most már nincs küzdelem, egészen pontosan nem kell elfogadnod az AMD szerint teljesen normális 90 fok feletti értékeket. A TSMC-féle gyártástechnológia jót tett, de gyaníthatóan más a fémsapka és a magok között elterülő hőátadó anyag összetétele is. Nem biztos, hogy ez elegendő a generációs váltáshoz, de az új Ryzenekkel nem is az a cél, hogy az AM5 tulajdonosok fejét próbálja elcsavarni. A cél a Core-közösség bomlasztása, amiben szép sikereket érhet el az AMD AM5.
Szükség van a jó alapokra
Már ha az a cél, hogy játékos munkaállomásként állja meg a helyét a konfiguráció, ehhez ugyanis nemcsak az alapkészlet szükségeltetik, nem árt némi plusz. A X870E lapkakészlet egy ponton emelkedik ki a mezőnyből, a korábbi generációs követelményhez hasonlóan továbbra is a PCIe 5.0 támogatás kibővítése a cél. Nem csak a videokártya kap az új szabványból, hanem az SSD-k is, a Gigabyte alaplapján ráadásul úgy alakították ki a vezetékezést, hogy az egy szem VGA mellett még három SSD tud az új sávszélességi plafonon adatokat mozgatni. Hiába látsz még két x16-os slotot, csupán 4.0 és 3.0 sebességre képesek, nincs is értelme több kakaót adni ezekre, ha a felhasználók 99,5%-a egy videokártyában gondolkodik.
Az adattárak működését tehát könnyedén kimaxolhatod, memóriafronton pedig 256 GB és DDR5-8200 MT/s a maximum, amivel azért el lehet lenni még jó pár évig. Nem tartozik szorosan a lapkakészlethez, de az AMD kvázi hivatalos követelményként fogalmazta meg az USB4 portok és a Wi-Fi 7 meglétét. Nincs ez másképp ezen az Aorus lapon sem, ami érdekes, hogy már most kétféle revízió létezik a típusból: a korai kiadás még MediaTek lapkát kapott, az 1.1-es verzió viszont már a Realtek Wi-Fi megoldását alkalmazza. Nincs jelentősége, csupán előbbi a gyakoribb az új alaplapokon.
Egyébként a lap felépítése tipikus gyártói jellemzőkkel bír, könnyített szerelhetőséggel, robusztus passzív hűtéssel és VRM-áramköri réteggel. Egy-két port elhelyezése lehet szokatlan, de az összeszerelési folyamatot akár fél szemmel is elvégezheted, pláne ha rendelkezel gigabyte-os tapasztalatokkal. A gyártó ezúttal nem készült megújított BIOS-kinézettel, ami nem is baj, mert nincs már hova könnyíteni az UX-et, aki feltétlenül ezen a felületen akar bóklászni, meg tudja tanulni, hova nyúlhat és mit ne maceráljon inkább.
Túlhajtás esetén pedig talán jobb lesz elmerülni a Windows alól futtatható Ryzen Master segédprogramban, amiből minden fontosabb teljesítménymaximalizáló elem elérhető. Kattintásra aktiválódnak az EXPO RAM-profilok, és még a 9950X-szel is el lehet szórakozni attól függően, hogy játékra hangolt vagy többszálas terheléses üzemmódban akarod hajtani. Apropó, baráti jótanács Ryzenekkel most ismerkedő felhasználóknak: amint bekapcsolod a PBO-t, alapbeállításként letiltásra kerül az egyik CCD, a 16-ból azonnal csak 8 mag lesz aktív. A játékok meghálálják, magasabb lehet a boost-frekvencia, csak aztán ne akard garanciáztatni azt gondolva, hogy hibás a processzor. Megtörtént eset, nem viccelünk.
Kapcsold az ötödik sebességet
A két csúcsmodell eredményei láttán nincs különösebb meglepetés: az AMD által korrigált, a CCD-k közti késleltetést csökkentő firmware-frissítés megoldott pár furcsa anomáliát, a Windows ütemező viszont még okozhat furcsa mag-kihasználtságot és affinitás-kezelést. A Windows 24H2 egy trükkös jószág, sokat vártunk rá, rengeteg változást hozott, viszont egyelőre úgy tűnik, hogy platformtól függetlenül megkavarta a processzorok működését. Nincs szó óriási, látványos teljesítményvesztésről, de a szoftveres javításokból várhatóan kapunk még jó néhányat a platform életciklusa alatt.
A hat- és nyolcmagos modelleknél engedélyeztük a 105 W-os TDP-keretet, és ez elsősorban a többmagos terhelésekre lett jó hatással. Nem csoda, az eredeti 65 W-os limit egészen szűknek tűnik, az extra 40 W pont annyival tette jobbá a két kisebbik modellt, amivel meggyőzhetők a korábban Ryzen 7000-eskre vágyó felhasználók. A hőfokok sem szállnak el, nem kell hűtést cserélned, és egyébként sem ettől lesz csillagászati a villanyszámlád, érdemes aktiválnod ezt a profilt.
A Ryzen 9-eknél talán fontosabb az ideális memóriaórajel megtalálása, és a belső adatbusz sebességének összehangolása, ezzel ugyanis többet nyerhetsz, mintha csak a boost-órajelet próbálnád emelni. Nincs új a nap alatt, a Zen5-ből sem lesz 6 GHz-es csoda CPU, de nem is ez a feladata. Egy jó memóriapár kell mellé, lehetőleg alacsony időzítési számokkal, és nem lesz panaszod még annak ellenére sem, hogy patikamérlegen mérve nincs látványos előrelépés az elődmodellekhez képest. Számít ez? Most nem, még úgy sem, hogy az árazás ezúttal sem baráti, az AMD-nek nincs miért könnyíteni az újdonságok árcéduláján.
Vagyis egy pici promóció mindig belefér, de amit meg tudsz spórolni a CPU-n, azt az alaplapváltás és a memóriavásárlás biztosan elviszi. Másik megoldás, hogy maradsz a jelenlegi konfigodon, és kizárólag a 3D V-Cache képességekre koncentrálsz. Vagyis beruházol egy Ryzen 7 9800X3D-re, ami egészen kivételes gaming teljesítményre képes, és még egy kis túlhajtástól sem illetődik meg. Ez ráadásul csak a kezdet, mesés kompatibilitás mellett is folyamatosan növekvő sebességet ígér az AMD az elkövetkezendő hónapokra, évekre.
