Kecses, hosszúkás, de gyanúsan súlyos az LG legújabb telefonja, a Wing, ami nem véletlen: ez a külsőre átlagosnak tűnő telefon ugyanis kétkijelzős. A másodlagos panel nem a hátlapon keresendő és még csak kettéhajtani sem lehet - az LG teljesen egyedi megoldást választott, amire eddig még nem volt példa az okostelefonok világában.
T, mint Wing
A hosszúkás telefont jobb kézben tartva kijelző alatti, egészen gyors ujjlenyomat-olvasóval oldhatod fel, így rögtön egy kameralyuk-mentes, 6,8 colos, jó fényerejű és minőségű P-OLED kijelző fogad, amely sajnos csak FHD+ felbontású és 60 Hz-es.
Ha azonban a telefon jobb alsó sarkát kicsit megtolod az ujjaddal, egy precíz és strapabíró mechanika kifordítja a kijelzőt fekvő pozícióba, amihez a kezelőfelület is igazodik.
A telefon még ilyenkor is a kezedben lesz, ugyanis a készülék alja nem fordul, ott egy másodlagos, 3,9 colos, 1080×1240 pixeles G-OLED kijelző kel életre. A "T-formára" alakított telefon az alapötlet szerint például multitasking, illetve tartalomfogyasztás során lehet igazán kényelmes.
Előbbi esetben a virtuális billentyűzet nem foglal helyet a főkijelzőn, utóbbi esetben pedig például filmnézés közben a kisebb kijelzőn zavartalanul chatelhetsz. Azt, hogy a kis kijelzőn mi képes futni, az LG meghatározta, de a beállításokban újabb appokat is engedélyezhetsz.
A kijelző szép képét és az egyedi kialakítást tekintve jogosan gondolnád azt, hogy majd ez a készülék lesz a mobilos netflixezők tökéletes kütyüje, de sajnos HDR-t nem támogat a kijelző, ami szomorú hiányosság. Ugyancsak lehangoló (szó szerint) az LG Wing hangzása: mindössze egyetlen, lefelé irányuló hangszóró dolgozik, ami vékony és gyenge megoldás egy ilyen drága telefon esetében.
Ez így még önmagában nem túl erős érv egy forradalmi kialakítás mellett, ezért az LG mérnökei a fotózásnál is megtalálták az elforgatás értelmét. Ilyenkor úgynevezett gimball módba kapcsol az LG Wing, amelynek kezelőszervei az alsó kijelzőn könnyen elérhetők egy ujjal.
A valódi, hardveres gimballoknál megismert módokat szépen megoldották szoftveresen, ilyenkor a nagyfelbontásban rögzített videóból a szoftver állítja elő a full HD-s "gimball-hatást". A Wing képminősége képeknél átlag feletti, gyenge fényviszonyok mellett sem romlik sokat, viszont a manapság divatos, hardveres zoom funkciót ne keresd.
Videózás terén azonban jól teljesít a telefon, a képminőség jó és rengeteg opciót kihasználhatsz.
A rejtett, felülről előugró selfiekamera 32 MP-es, amivel átlagos minőségű képeket tudsz lőni, természetesen a portré és különféle selfie módokban.
Túlzott extravagancia
Az LG Wing nyíltan egy kísérleti telefon és pár hetes használat után szinte biztosra vesszük, hogy nem ez lesz az okostelefonok de facto formátuma a közeljövőben.
A mérnökök becsületére legyen mondva, hogy a mechanika szuperül működik, élmény elpöccinteni a kijelzőt fekvő módba. Azt nem teszteltük, hogy miként viselné a mechanikába szóródó homokszemeket és koszt, de tippünk szerint érdemesebb ezt nem megkockáztatni.
Csakhogy hamar azon kaptuk magunkat, hogy nagyon kevés olyan eset volt, amikor ez előnyt jelentett. A szoftveres támogatás ugyanis gyenge és olyan gondokkal is szembetaláltuk magunkat, mint például a kényelmetlenné vált telefon-feloldás, vagy a lehetetlen hangerőszabályzás (gombokkal).
Csúcskategóriás árazása okán joggal gondolhatod, hogy a Wingbe mindenből a legjobb komponens került, de ez nem igaz. A központi egység csupán egy Snapdragon 765G, a tárhely csupán 128 GB, be kell érned Wi-Fi 5-tel, a telefon nem vízálló, nincsen jack csatlakozó (ez mondjuk érthető) és olyan tokot sem fogsz találni, ami tökéletesen képes megvédeni Wing telefonodat. Kellemes figyelmesség, hogy tokot a gyári csomagolásban is találsz.
Az LG Wing egy érdekes kísérlet, üde színfolt a sok egyforma külsejű okostelefonok között, de hihetetlenül drága, ennyiért gyenge és túl sok haszna sincsen az elforgatható fő kijelzőnek.
