Most került a mozikba a Dűne: Második rész, Denis Villeneuve pedig sokak szerint még az első részt is túlszárnyalta legújabb mozijával. Frank Herbert 1965-ben elképesztő világot teremtett, az amerikai író munkáját a mai napig rengetegen dicsérik a részletességéért, hiszen nemcsak a társadalmi struktúrákat, de a vallást, a gazdasági rendszereket, és még a történelmet is kidolgozta. A történet helyszínéül szolgáló sivatagos Arrakis bolygó azonban a kutatók szerint még ha létezne is a valóságban, egészen biztosan nem így élnének rajta az emberek.
Ide kattintva ti is megnézhetitek azt a számítógépes szimulációt, ami Herbert leírásai és a tudomány jelenlegi állása alapján próbálja visszaadni a bolygón uralkodó állapotokat. A Bristoli Egyetem egyik klímakutatója, Alexander Farnsworth és kollégái hozták létre a modellt ugyanazon fizikai torvények alapján, amik a Föld klímáját is meghatározzák. Ezek alapján az Arrakis durván olyan messze lehet a Canopustól (a fantáziavilág legfényesebb csillagától), mint a Plútó a Naptól, ugyanakkor a Canopus 7200 fokon izzik, ami 2000-rel több, mint a mi Napunk hőfoka.
Ez egy durva, de még élhető klímát hozna létre a bolygón, Farnsworth szerint azonban az ott élő emberek aligha telepednének le a sarkpontok közelében, mint ahogy azt Herbert írja. Itt nyáron 70 fokig is felmelegedne a bolygó, míg télen akár -75 fokra is lehűlhetne. Ezzel szemben az Arrakis trópusi vidékein, az egyenlítő környékén a nyár "csak" 45 fokos, míg a tél mindössze 15 fokos lenne, ami már sokkal elviselhetőbb. Itt cserébe az orkán erejű széllel és az akár 250 méteres homokdűnékkel kellene harcolniuk az embereknek.
Persze mindegy, mennyire kellemes az idő árnyékban, ha felzabál egy homokféreg. A kutatók szerint azonban nem túl valószínű, hogy egy ilyen lény kialakulhat. Patrick Lewis paleontológus szerint hiába nagyon gyakoriak a férgek az evolúcióban, a Shai-Hulud a maga 400 méterével tízszer nagyobb lenne a legnagyobb valaha élő dinoszaurusznál is, ez pedig több problémát is felvet.
Egyrészt a gerinctelen férgek általában a bőrükön át lélegeznek, és minél nagyobb egy ilyen lény, annál nehezebb eljuttatni az oxigént a szerveihez. Léteznek persze gerinces férgek is, a Földön élő legnagyobb azonban legfeljebb 30 centisre nő. A nagy mérethez ugyanis hatalmas erőre van szükség: a bálnák azért tudnak ilyen nagyra nőni, mert a víz felhajtóereje végzi a munka oroszlánrészét. Brutálisan erős csontokra lenne szüksége egy ilyen állatnak, ami hatalmas súlyt jelentene, ehhez pedig még durvább izmok kellenének. Eközben valahogy le kéne tudniuk adni a testhőmérsékletüket.
Ebből adódóan ha létezne egy Arrakis-szerű bolygó a valóságban, nagyon nehéz lenne ott az élet, de legalább attól nem kéne aggódni, hogy felzabál minket egy hatalmas homokféreg.
