2016-ban indított küldetést a NASA a Bennu nevű, 484 m átmérőjű aszteroidához, hogy kőzetmintát gyűjtsön a felületéről. Jelenlegi ismereteink szerint ez az égitest jelentheti a legnagyobb veszélyt a Földre a jövőben, bár csak 0,07 százalék annak az esélye, hogy 2182-ben becsapódhat a bolygóba. Az űrszonda, melyet a projekt végrehajtására küldtek, 2020-ban indult vissza az elvégzett munka után, hogy most, három évvel később földet érjen egy Utah állambeli sivatagban.
A sikeres landolás után az űrszondát a houstoni Johnson Űrközpontba szállították, hogy tüzetes vizsgálatnak vessék alá a fedélzetén hazaszállított kavicsot és port. Az elsődleges tárolót még nem nyitották ki, csak a külső tartályok tartalmát vizsgálták át. Az első eredményeket a napokban tartott konferencián hozták nyilvánosságra.
Még hetek telhetnek el a belső rekesz vizsgálatáig, a talált anyagok rendszerezéséig, de a már átvizsgált részek és a benne találtak arra engednek következtetni, hogy a NASA - reményeinek megfelelően - tényleg megütötte a főnyereményt. A mintában víz és szerves anyagok jelenlétét mutatták ki, ami egyértelmű jele valamilyen életforma érintettségének.
A kutatók egyébként már 60 grammnyi mintát is sikerként könyvelnének el, de megközelítőleg 250 gramm lehet a szonda belsejében szerintük. Az anyagok kategorizálása után a kincset érő lelet egy részét kölcsönadják vizsgálatokra 35 ország tudósainak.
Az eredmények jelentősége mindenki szerint óriási, ugyanis a Föld körüli pályán keringő kisbolygót a tudományos világban egyfajta időkapszulának tekintik, ami minden eddiginél pontosabb képet nyújt egy 4 milliárd évvel ezelőtti korról, amikor a bolygók kialakultak. A kutatók leginkább a bolygónk eredetével kapcsolatos ismeretek bővülését, pontosabbá válását várják. Erre igen jók az esélyeik, hiszen már az előzetes mintákban kimutatták szén és víz jelenlétét. Azt feltételezik, hogy ehhez hasonló aszteroidák szállították a vizet keresztül a naprendszeren.
