Bizonyára sokan emlékeznek, milyen volt az élet a 90-es években, arra azonban valószínűleg kevesebben, hogy milyennek képzelték akkor a jövőt. A legtöbb, ma népszerű technológiáról az emberek a maguk idejében még csak nem is álmodtak, ahogy a telefon, a fényképező, a film, a tévé vagy az internet feltalálása előtt is kevesen hitték, hogy egy napon nem kell majd személyesen találkozni a beszélgetésekhez, életük pillanatait nem csak a festők örökíthetik meg, és egy mágikus doboz előtt ülve azonnal információt kaphatnak bármiről, ami érdekli őket.
1992 környékén már sok minden létezett, aminek ma egy fejlettebb változatát használjuk. Voltak számítógépek, szárnyait bontogatta az internet, lehetett elfogadható méretű, nem táskányi mobilokat kapni, és aki tévézni akart, színes műsort is láthatott, nem csak fekete-fehéret.
Érdekes azért látni, hogyan képzelték el a jövőt a kor emberei, pláne a filmesek, akik arcátültetést, repülő autókat, a világot elfoglaló mesterséges intelligenciát vizionáltak (bár a Skynetnek már 1997-ben öntudatra kellett volna ébrednie).
Okosöltözék és videótelefon
Kezdjük előbb azokkal a dolgokkal, amelyek annyira nem is rugaszkodtak el a valóságtól. Az amerikai AT&T szolgáltató 1993-ban indította el You Will hirdetési kampányát, amelynek reklámjait David Fincher rendezte, és arról szóltak, hogy a következő évtizedekben mire lesz majd képes az emberiség a technológia segítségével.
Bár ezek egyikét sem az AT&T-nek köszönhetjük, az általuk elképzelt dolgok közül sok minden megvalósult: helyesen tippelték, hogy számítógépes személyi asszisztensek lesznek, a GPS-ek automatikusan áttervezik az útvonalakat az aktuális közlekedési helyzetet elemezve, videón keresztül vehetünk majd részt a céges meetingeken, kioszkokkal ügyintéző beavatkozása nélkül intézhetünk ügyeket, okosórákat fogunk használni, működni fog a távoktatás, kölcsönözhetünk könyveket, nézhetünk filmeket az interneten, fizethetünk útdíjakat lassítás nélkül, élő fordítás használatával beszélgethetünk idegen nyelvű partnerekkel, és figyelhetjük otthonunkat távolról.
Megjósolták azt is, hogy a boltból kifelé egyszerre fizethetjük majd ki kosarunk teljes tartalmát, ami szintén működik napjainkban, igaz, még nem túl elterjedt. Egészen elképesztő, milyen nagy pontossággal látták a cég marketingesei (vagy bárkik is voltak az ötletgazdák), hogy milyen jövőben fogunk élni 25 év elteltével.
A videótelefonálásról az emberiség egyébként már régóta álmodik: egy 1930-ban készült festményen az látható, ahogy két nő fejhallgatóval a fején beszél egy-egy tölcsérbe, ami felett tükörszerű képernyő látszik. Volt, aki nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a léghajókat idéző léggömbök és fura cipők segítségével tudunk majd a vízen járni, egy újságban pedig arról elmélkedtek, eljön-e majd az a kor, amikor nem papír alapon olvassuk a híreket, hanem egy tévé képernyőjén keresztül - valljuk be, azért monitor előtt ülve vagy okoseszközöket használva kényelmesebb ez, még ha egyébként a böngészős tévékkel elérhetjük is a híroldalakat.
Visszatérve a közelebbi múlthoz, 1989-ben a jövőkutatók megjósolták, milyenek lesznek otthonaink 2020-ban. A Tomorrow's World műsorban nyilatkozó szakemberek jóslatai részben bejöttek, de volt, amiben tévedtek. Azt gondolták például, hogy eljön majd az idő, amikor gombok és tekerők nélkül, hangutasítással indíthatunk el zenét, és a lámpák automatikusan kapcsolnak fel és le, amikor be- vagy kilépünk egy szobából - ez valóban a jelenünk, viszont elképzeléseikkel ellentétben nincsenek ablakká, sőt képernyővé változtatható falak, valamint konnektort kell használnunk, nem elég a falra tapasztani egy hajszárító kábelének végét, nem járja át a falakat az elektromosság.
Szót ejtettek arról is, hogy a környezetvédelem kulcsfontosságúvá válik, csak azt a szobát fűtjük, amit kell (ahol épp nem vagyunk, ott nem működik a fűtés, mégis pont jó lesz a hőmérséklet, ha belépünk), és visszaszorul a fosszilis üzemanyagok használata.
A filmesek fantáziája
Néhányan talán még emlékeznek James Bond okosórájára, ami tudott néhány trükköt; A kém, aki szeretett engem című epizódban például üzenetet fogadott, és… nyomtatott. Ma már szerencsére képesek a hordozható eszközök az idő mellett mást is megjeleníteni. A 90-es évek filmesei alapvetően szerettek elrugaszkodni a valóságtól, és olyan sci-fi jövőképeket bemutatni, amelyekkel erősen túllőttek a célon, de nem mindenki ábrázolt repülő autókat, felhőkarcolók által beárnyékolt városokat, gyilkos robotokat. Az Emlékmásban például Arnold Schwarzenegger egy olyan autóba pattan be, amit Johnny Cab, egy robotsofőr vezet. Önvezető autó az 1993-as A pusztító című filmben is volt, sőt táblagép és videótelefonálás is.
Ugyan távoli bolygókat még nem hódítottunk meg, de takarítórobotunk már lehet, ahogy a Jetson családnak is volt - szerencsére a robotporszívók még nem olyan szarkasztikusak és öntudatosak, mint Rosie. Kicsit későbbi, az 1999-es A mindentudó ház című amerikai vígjátékban okosotthonba költözik egy család, amit egy PAT nevű virtuális asszisztens irányít, aki, miután a főszereplő arra programozza, hogy anyja helyett anyja legyen, túlságosan szigorúvá válik.
Egy ilyen visszatekintésből nem hiányozhat a Vissza a jövőbe trilógia sem, amelynek 1989-ben megjelent második részében azt tippelték, hogy lebegő deszkákkal közlekedünk majd, és mindenki furán fog öltözködni - meg azt is, hogy drónokat használhatunk mindennapi feladatokhoz, elektronikusan fizethetünk pillanatok alatt, ujjlenyomatunkkal oldhatunk fel biztonsági rendszereket, és nem kell minden játékhoz a kezeinket használni.
Néhány régi jóslat még mindig nem következett be, de nem esélytelen, hogy be fog, sőt van, ami belátható időn belül megvalósulhat. Kíváncsian várjuk, mit hoz majd 2052 - jó lenne például vízen járni.
Olvassátok el, hogyan telt a PC World elmúlt 30 éve, és vásároljátok meg a 2022/02-es magazint, ha még többet szeretnétek megtudni múltról, jelenről és jövőről.
