Gyakorta hivatkozott pont az űrkutatásban a bolygónkon mindentől leginkább távol eső pontnak titulált földrajzi hely, a Nemo-pont, mely a Csendes-óceán déli részén helyezkedik el, egészen pontosan 2689 kilométerre a legközelebbi szárazföldtől. Adottságaiból fakadóan több alkalommal is arra használták a helyet, hogy visszatérésükkor ide irányítsanak bizonyos űreszközöket, mi több, a tervek szerint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) is itt végzi majd.
Alapból is egy különleges, rejtélyes helyről beszélünk, amit az évek során bekövetkezett, olykor megmagyarázhatatlan észlelések csak tovább fokoztak. Ilyen volt például egy, az ILFSicence által felidézett 1997-es eset, amikor az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) egy meglehetősen furcsa, ultraalacsony frekvenciájú hangolt észlelt.
A morajlást a Csendes-óceánban elhelyezett víz alatti mikrofonokkal, úgynevezett hidrofonokkal rögzítették - erőteljesként, a valaha volt egyik leghangosabbként jellemezték a kutatók, a hidrofonok 4800 kilométeres távolságban is érzékelték.
Természetesen az eset hamar a figyelem középpontjába került, rögtön elméletek születtek, amik a hang forrására próbáltak magyarázatot adni, ám egzakt, tudományosan alátámasztott válasz azóta sem érkezett.
Sokan azt feltételezték, valamilyen állat adhatta ki a hangot, amit Chris Fox, oceanográfus sem zárt ki teljesen. Mivel azonban ilyen erős hangot gyaníthatóan egy állat sem képes kiadni - az összeesküvés-elméleteken túl - napvilágot látott egy sokkal valószínűbb, racionálisabb magyarázat is.
A szakember elmondta, a hanghatást jó eséllyel a jéghegyek repedése és jégrengések válthatták ki, amiket a megfelelő mérőeszközökkel akár 5000 kilométeres távolságból is hallani lehet. Mivel az eset nyáron történt, feltételezhető, hogy az Antarktisz jege lehetett a forrás.
