Olvasóink közül bizonyára sokan élték már át azt a bosszantó érzést, amikor egy régi CD-t, DVD-t vagy merevlemezt előtúrva kiderül, ahogy az adathordozó a pihenés évei alatt csendben megadta magát, így már nem, vagy csak nagy kínok árán szerezhetők vissza a rajta tárolt fájlok.
A kulcsszó a rettegett degradáció, vagyis az idő vasfoga, amely előbb-utóbb elfogyasztja ezeket a hagyományos megoldásokat. A Microsoft viszont előállt egy kompakt és energiatakarékos technológiával, amely akár évezredekre is képes lehet gondoskodni az adataink megőrzéséről.
Az évek óta futó Project Silica keretében a redmondiak poháralátét-méretű üveglapokat vetnek be a fájlok elraktározására, amelyek egy ultragyors, ún. femtoszekundumos lézerrel kerülnek rögzítésre, három dimenziós pixelek, azaz voxelek formájában. A megírt hordozókat ugyan már nem lehet módosítani, egyetlen lemez viszont akár több terabyte-nyi adat tárolására alkalmas.
"Kezdetben a lézeres írási folyamat ugyan nem volt hatékony, de az évekig tartó finomítás után a csapat ma már több TB-ot képes egyetlen üveglapon tárolni, ami akár 10 000 évig is hozzáférhető marad. A méretarányok érzékeltetése érdekében minden egyes lemezen körülbelül 3500 filmet lehetne tárolni. Vagy annyi filmet, amely több mint fél évig játszhatunk le megszakítás és ismétlés nélkül."
- illusztrálja a technológiában rejlő lehetőségeket a Microsoft. A redmondiak szerint a futurisztikus eljárás valójában egészen a 19. századig, az üveglapokon rögzített fényképnegatívokig nyúlik vissza. Az üveg használatának további nagy előnye, hogy a megőrzés nem igényel energiaellátást, így elég egy biztonságos helyet keresni, hogy átmentsük az adatainkat a távoli jövőbe.
A Project Silica kutatói szerint ugyan az eljárás kereskedelmi bevetéséhez még évekig kell tökéletesíteni a technológiát, de a Microsoft már összefogott az Elire Group nevű céggel, amely a novégiai Svalbardban található Global Music Vaultban szeretné elhelyezni az üveglemezeket, zenék megőrzésére az utókor számára.
