A HDD-nél kompaktabb, gyorsabb SSD működése sok szempontból praktikusabb. A mozgó alkatrészek híján nem termel túl sok hőt, kevésbé sérülékeny, csendes és egyenletesen gyors adatelérést biztosít, hiszen lemezek helyett a RAM-hoz és a flash memóriákhoz hasonlóan tárolja az adatokat. Bár a technológia története egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza, használata a 2000-es évek elején terjedt csak el, eleinte főleg notebookokban.
Előnyeiből kiindulva nem volt ostobaság azt feltételezni, hogy a sorozatgyártás fejlődésével, az érdeklődés és az igény növekedésével 2028-ra az SSD-k szépen lassan kiszorítják, lassabb, forgó alkatrészekkel működő társaikat a piacról.
A Coughlin Associates elnöke Thomas M. Coughlin, egy a közelmúltban megjelentetett előrejelzése szerint biztos benne, hogy lemezes és szalagos tárolási megoldásokra még szükség lehet a jövőben, és a nagy korszakváltás egyelőre nem fog bekövetkezni. A szórakoztatást, a médiát, a mesterséges intelligenciát és az egészségügyi iparágat hozza fel példaként, amelyeknek biztos, hogy a későbbiekben is szükségük lesz a nagy tárolókapacitású, ám az adatelérés gyorsaságára kevéssé kényes megoldásra.
Coughlin úgy véli, hogy a jövőben gyors, de nem azonnali adatelérést igénylő nearline-rendszerek iránt megnövekedett kereslet akár meg is duplázhatja a HDD-k jelenlegi forgalmát. Ezeknek ugyanis nincs szükségük SSD-re ahhoz, hogy jól teljesítsenek, így a legfontosabb szempont üzemeltetésükkel kapcsolatosan az energiaigény lehet. Ehhez kapcsolódóan a tárhelyszolgáltatással foglalkozó Scality azt állítja, hogy a HDD-k nagy munkaterhelés mellett is gazdaságosabban működnek modernebb társaiknál.
