Anglia déli partján egy új, kísérleti jellegű projekt indult el, amely forradalmi módszert kínál a klímaváltozás elleni harcban: nem a levegőből, hanem közvetlenül a tengervízből vonja ki a szén-dioxidot. A SeaCURE névre keresztelt kezdeményezés célja annak kiderítése, hogy a bolygó felmelegedéséért felelős gáz eltávolítása hatékonyabban megoldható-e a vízből, mint a légkörből. A projektet az Egyesült Királyság kormánya támogatja, részeként annak az átfogó kutatási és fejlesztési programnak, amely új megoldásokat keres az üvegházhatású gázok csökkentésére.
A SeaCURE működésének alapja, hogy a tengervízben mintegy százötvenszer nagyobb mennyiségben van jelen szén-dioxid, mint a levegőben. A folyamat során először savat adnak a tengervízhez, aminek hatására az abban oldott CO₂ gáz formájában felszabadul. A hasonlat szerint ez olyan, mint amikor kinyitunk egy szénsavas üdítőt, és az pezsegni kezd - a szén-dioxid ekkor távozik a folyadékból. Az így keletkező gáz nem a levegőbe jut, hanem elszívják és egy szűrési folyamat után koncentrált formában tárolják, ehhez például faszénné égetett kókuszhéjat használnak szűrőanyagként.
Miután a vízből kivonták a szén-dioxidot, az így "alacsony szén-dioxid-tartalmú" tengervizet lúgosítják, hogy semlegesítsék a korábban hozzáadott savat, majd visszajuttatják a tengerbe. Ott a víz azonnal újra elkezdi megkötni a légkörből a CO₂-t, így a folyamat gyakorlatilag egy körforgást indít el, amely hozzájárulhat a légköri szén-dioxid szint csökkentéséhez.
Jelenleg a projekt mindössze évi 100 tonna CO₂-t képes eltávolítani, ami nagyságrendileg egyetlen transzatlanti repülőút kibocsátásának felel meg. Ez azonban csak a kezdet: a kutatók szerint, ha a technológiát sikerül skálázhatóvá tenni, és a teljes folyamatot megújuló energiával működtetni, akkor hosszú távon akár évente 14 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítására is képes lehet a rendszer. Ehhez mindössze a világ óceánjainak felszíni vizének egyetlen százalékát kellene feldolgozni.
A SeaCURE projekt nemcsak technológiai, hanem ökológiai szempontból is figyelmet érdemel. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy milyen hatással lehet a tenger élővilágára az alacsony szén-dioxid-tartalmú víz visszavezetése. Egyelőre a pilot projekt túl kis mennyiségekkel dolgozik ahhoz, hogy jelentős környezeti hatást gyakoroljon, de a hosszabb távú, nagyobb volumenű alkalmazás előtt fontos megérteni a potenciális kockázatokat. Az Exeteri Egyetem doktorandusz hallgatója, Guy Hooper például olyan kísérleteket végez, amelyek során tengeri élőlényeket, például fitoplanktonokat és kagylókat tesznek ki ilyen víznek, hogy lássák, befolyásolja-e az anyagcseréjüket vagy a mészvázuk kialakulását.
A projekt az Egyesült Királyság kormányának 3 millió fontos támogatásával indult el, és a tizenöt kísérleti szén-dioxid-eltávolító kezdeményezés egyikeként működik az országban. A cél hosszú távon nem csupán az, hogy új technológiák segítségével csökkentsék az üvegházhatású gázok mennyiségét, hanem az is, hogy ezek a megoldások ipari szinten is elérhetővé váljanak, mindezt lehetőleg zéró kibocsátás mellett.
A SeaCURE még csak most kezdte meg működését, de ha a kezdeti eredmények biztatóak lesznek, könnyen lehet, hogy a jövő klímamegoldásai nem a levegő, hanem az óceánok felől érkeznek majd.
