Vendéglátóhelyet üzemeltetni egy kicsit összetettebb feladat, mint megsütni és feltálalni, amit a kuncsaft rendelt. Ezt is megtanítja nekünk a patinás széria legújabb tagja, meg hogy nem mindig a béka a nyerő feltét.
Bár nem nyúlnak olyan messzire a múltba ajándék játékunk gyökerei, mint a jellegzetes formájú kulináris műremeké, de az, hogy egészen 1994-ig lehet visszavezetni a családfáját, kölcsönöz neki egyfajta nemességet.
Ám a dicső múlt emlékeivel legfeljebb a büszkeséget lehet jóllakatni, a korgó gyomrok nem ettől fognak elhallgatni, hanem ha dagasztjuk a tésztát, keverjük a szószt, daraboljuk, szeleteljük és reszeljük a tetejére valót.
Minden út Rómából ered
Akár meg is tehetné, mégsem árul zsákbamacskát a Gentlymad Studios alkotása, amelyet az Assemble Entertainment karolt fel: a dolgunk valóban nem más, mint felfuttatni pizzériánkat, és addig-addig terjeszkedni, mígnem már a nevünk hallatán is automatikusan megindul az emberek nyálelválasztása szerte a világban.
Az oktatómódként is értelmezhető, nem kevesebb mint tizenkét küldetésből álló kampány kezdetén az olasz fővárosban még csak egy food truckból szolgáljuk ki a vendégeket, de ennek is megvan az előnye, hiszen bármikor szedhetjük a sátorfánkat, hogy átcuccoljunk a város egy forgalmasabbnak tűnő és emiatt jövedelmezőbbnek ígérkező pontjára. Persze egyébként is megyünk az emberek után, hiszen máskor és máshol étkeznének a melósok, a diákok, a turisták.
Ennél egy fokkal - na jó, sokkal - több odafigyelést igényel tőlünk a játék, amikor már helyrajzi és házszámmal rendelkező ingatlanba tesszük át a székhelyünket, mert az enteriőr kialakítása, a menü összeállítása, az árak meghatározása és a marketing is a nyakunkba szakad, valamint alkalmazottak is kellenek. Utóbbiak ráadásul nem a szolgalelkű, hanem az öntudatos fajtából valók, azaz csak meghatározott óraszámban hajlandóak gürizni, és cserébe még fizetést is elvárnak.
Eközben viszont az istenadta nép éjjel-nappal abrakolna (játék közben múlik az idő, és szépen váltják egymást a napszakok), ezért kénytelenek vagyunk még több embert felvenni, őket különböző műszakokba beosztani. És értelemszerűen abban a kérdésben is ajánlott mielőbb dűlőre jutnunk, hogy a tapasztaltabb, hatékonyabb, ám nagyobb fizetési igényt bemondó jelentkezőnek adunk-e állást, vagy annak, aki korábban csak pusztította a pizzát, de azt sem tudja, melyik végén kell megfogni a konyhakést.
Játssz az étellel!
Apropó, ha már szóba kerültek a vendégek, nem árt tudni róluk, hogy sokféle az ízlésük. Szerencsére nem arról van szó, hogy mindenki egyéniség lenne, mindössze különböző csoportokba sorolja őket a játék, és meghatározza, hogy a munkába igyekvők például a húsféléket részesítik előnyben, míg a külföldiek között sokan a vegán vagy vegetáriánus kosztra esküsznek, a diákság pedig valamiért attól jön lázba, ha gyümölcs is van a pizzán. Ráadásul az említettek csupán egy szeletét képviselik a vendégkörnek, emiatt részben az adja a Pizza Connection 3 zamatát, hogy meg kell próbálnunk eltalálni a célcsoport ízlését.
Hozzávalók tucatjaiból szemezgetve tudjuk összeállítani és elnevezni a recepteket, akár olyan "csemegéknek" is helyet kereshetünk a pizza tetején, mint a kígyó, a szöcske, a hangya, a giliszta, a lisztkukac és a béka. De ízlésről nem nyitunk vitát, pláne akkor, ha épp az extrém fogások miatt válik pizzériánk közkedvelt turistacélponttá.
Tekintve, hogy az alapanyagok nem a fán teremnek (illetve némelyik igen, de tudjátok, mire gondolok), folyamatos utánpótlásról kell gondoskodnunk, méghozzá oly módon, hogy beszállítókkal szerződünk. Kiszolgáltatottságunkat valamelyest mérsékelhetjük raktárhelyiség kialakításával és készlethalmozással is. Attól azonban, hogy van miből pizzát sütünk, és a végeredmény még finom is, nem fognak lerohanni bennünket az éhes polgárok. Mert ahogy a mondással ellentétben a jó bornak is kell cégér, úgy a pizzériánk is csak profitálhat a reklámból.
Számos más lehetőséghez (mint például a kiszállítás) hasonlóan a hirdetési opciókat is akkor tudjuk feloldani, ha áldozunk a kutatásra, vagyis mielőtt célzottan juttathatnánk el üzenetünket a populáció egyes csoportjainak, mindössze annyit tehetünk, hogy valami szerencsétlent beöltöztetünk kabalafigurának, hogy aztán egész nap a bejárat előtt győzködje a járókelőket. Ha mákja van, nem vereti össze a konkurencia, csak hogy borsot törjön az orrunk alá, mert mint azt tudjuk, szerelemben és háborúban mindent szabad. Márpedig kíméletlen háború zajlik a színfalak mögött a pizzák szerelmeseinek megnyeréséért, és semmi sem tüntet fel jobb színben bennünket, mint amikor a riválisoknál patkányok szabadulnak el, vagy "véletlenül" megszalad a csípős…
Csinálj, amit akarsz!
Míg a kampány bizonyítottan alkalmas arra, hogy belénk sulykolja az egyes játékmechanikák működését, és rávezessen bennünket az összefüggések felismerésére, addig az sem vitatható, hogy Pizza Connection 3 élménye az úgynevezett szabad játékban csúcsosodik ki. Tényleg mindent testre szabhatunk a kezdőtőkétől az MI vezérelte konkurencia agresszivitásáig. Elérhetjük tehát hogy ne forduljon piszkos módszerekhez, és nekünk se legyen ilyesmire szükségünk, ehelyett valóban az dönt majd, hogy ki nyújt magasabb színvonalú szolgáltatást, és melyikünk helyez finomabban illatozó pizzát a vendégek asztalára.
A Pizza Connection 3 a PC World-előfizetés Ultimate csomagjának része számos további ajándékkal egyetemben.
