Sokan a mai napig kételkednek benne, pedig számos kézzelfogható bizonyítéka van az 1969-ben történt Holdra szállásnak. Az Apollo-program (melynek kimondott célja volt bolygónk egyetlen holdjának meghódítása) 11. repülése során végrehajtotta a világtörténelem első embert is szállító szondájának landolását a Hold felületén. A műveletet évek előkészítő munkája és tesztek tucatjai előzték meg.
1969. július 20-án az Eagles leszállóegység három utasa pontosan tudta, hogy a végrehajtandó feladat nem lesz egyszerű, mert egyrészről kissé kicentizték a szükséges üzemanyag mennyiségét, másrészről nem volt egyszerű leszállni a temérdek kráter között. A szükség végül úgy hozta, hogy nem is a fedélzeti számítógép, hanem maga Armstrong hajtotta végre a manővert.
A 13 perces, érthető feszültségtől terhelt művelet után a tervek szerint Aldrinra, Armstrongra, és Collinsra egy több órás megérdemelt pihenő várt volna. Azonban az izgatott asztronauták inkább nem éltek a lehetőséggel, és a "holdatérést" követően szinte egyből kimentek körülnézni a frissen meghódított égitest felületére.
Az ütemterv felborulása mindamellet, hogy nem volt betervezve, más előre nem látott következménnyel is járt. A történelmi esemény bekövetkeztének a pillanatában még nem tartott ott a Föld forgása , hogy az Egyesült Államok vevőállomásai végre tudják hajtani az esemény televíziós közvetítését. A kérdéses időpontban a közvetítéshez az ausztráliai Honeysuckle Creek állomás volt a legjobb pozícióban, így ők továbbították a 384 000 km-ről érkező jelet, mely szerint "nagy lépést" tett meg az emberiség.
