Asztali PC-t építeni 10 perc csavarozás mindössze - állítják sokan, de vannak, akiknek emlékeiben ez inkább rémálomként és anyagi csődként él - no és persze több órás vagy akár napos elfoglaltságot jelent. Bár a kezdetekhez viszonyítva egy mai, modern asztali PC építése már sokkalta egyszerűbb és bolondbiztos is, azért még jó néhány katasztrófát lehet előidézni figyelmetlenségből vagy tudatlanságból.
Pedig minden olyan egyszerűnek tűnik: az ATX szabvány ősrégi és mind a mai napig rendkívül szigorúan határozza meg mindennek a pontos helyét. A rögzítés az esetek 99,99%-ában szimpla csavarokkal történik, a csatlakozókat pedig úgy alakították ki, hogy mindent csak oda tudj bedugni, ahová valójában való. Ott van még a leírás is, amit minden alaplap-dobozban, de sokszor videokártyákhoz, CPU-hűtőkhöz és egyéb komponensekhez csomagolva is megtalálsz.
A tápegység, CPU, alaplap rengeteg védelmi áramkört tartalmaz, így ma már a legtöbb gép védett a rövidzárlat, a túlhevülés, feszültségingadozás stb. ellen is. Mégis, miután minden egyes PC egy kicsit más, egy kicsit egyedi, egyszerűen kódolva van a rendszerbe a hiba lehetősége. És itt nem feltétlenül a hardveres, gyártói oldalról érkező gondokra utalunk, hanem az emberi tényezőre, merthogy lehet mutogatni a pontatlan leírásra, rossz feliratokra, hibás termékekre, de valahogy az esetek döntő többségének mégis az a vége, hogy szimpla user error okozta a katasztrófát.
Mutatunk néhány orbitális hibát, amik természetesen nem velünk fordultak elő (azt úgysem vallanánk be), és nagyon reméljük, hogy saját rossz élménnyel nem tudjátok kiegészíteni a listát.
Kirobbanó alaplap
Szeretnél egy pillanat alatt sok-sok pénzt veszíteni? Akkor holtbiztos tanácsot tudunk adni. Vásárolj össze minden fontos komponenst, amit kinéztél következő asztali PC-dhez, majd izgalomtól fűtve ess neki és csavarozd össze gyorsan a komponenseket. Ugyebár az egyik fő lépés az, hogy a házba becsavarozod az alaplapot. Sokan ezen lépés után búcsúztak el új gépük jó néhány alkatrészétől.
Ugyanis sokan mind a mai napig elfelejtik, hogy az alaplapok alá távtartó pöcköket kell szerelni, ezekre lehet rácsavarozni magát az alaplapot. Több leírás is megemlékezik arról, milyen látvánnyal fogad egy olyan PC, amiből ezeket kifelejtették a nagy kapkodásban: volt olyan felhasználó, akinek szinte szó szerint kirobbant a ház oldalán az alaplap, vagyis az azon elhelyezett kondenzátorok.
CPU-hűtő, ami nem hűt
Mindenre odafigyelsz, nem sajnálod az extra időt a régóta áhított komponensekből álló számítógép összeszerelésére, sőt, amikor elsőként elindítod a PC-d, az be is kapcsol és indulhat a Windows telepítés. Hol itt a gond? Gyanússá válhat, hogy terhelés alatt a ventilátorok hamar 100%-os fordulatszámra kapcsolnak, és hiába zajos az új géped, akár egy porszívó, valahogy csak eléri a gép a 100 Celsius fokos hőmérsékletet, majd szépen lefagy. Nyilván nem te rontottad el, hiszen még pasztáztál is, de akkor mi lehet a gond? Jó néhány beszámolót olvastunk, ahol a több órás pániknak egy határozott homlokra csapás vetett véget: a CPU-hűtő alján ugyanis ott maradt a védőfólia. Ez márpedig kiváló szigetelő, nem csoda, hogy úgy izzadt már az alapfeladatok alatt is a processzor.
A VGA, ami semmivel sem kompatibilis
Bár sok asztali gépnél is processzorba integrált GPU hajtja meg a monitort, azért általánosságban elmondhatjuk, hogy ha valaki otthonra asztali PC-t épít magának, akkor abba videokártyát is tervez beépíteni. De mi van akkor, ha a szereléskor jössz rá, hogy az általad választott kártya nem kompatibilis az alaplapoddal? Akkurátusan végigpróbálod az összes kártyahelyet, de valahogy nem megy bele. Nos, néhány türelmetlenebb PC-építőről már hallottunk, akik ekkor nyers erővel igyekeztek megoldani az inkompatibilitási gondot. Az eredmény? Sérült alaplapi foglalatok és megrepedt, eltört NYÁK-lapos VGA, ami manapság a legdrágább komponense egy számítógépnek. Pedig csak annyit kellett volna tenni, hogy leveszik a PCIe érintkezősorról a műanyag védőkupakot…
Szerelés valós időben
Sok, magát fekete öves PC-szerelőnek beállító felhasználó örökre szeretné eltitkolni, hogy vele is előfordult már legalább egyszer, hogy kapkodás, vagy éppen lustaság miatt komoly anyagi károkat okozott. Ez akkor fordulhat elő, amikor az amúgy többé-kevésbé jól működő, éppen bekapcsolt gépben akar valami apró szerelést, végső simítást elvégezni. Például egy lecsúszott kábelt visszadugni a helyére, vagy rögzíteni a VGA-t, esetleg HDD/SSD-t. Az eredmény nem egy jobb gép, épp az ellenkezője. A csatlakozót rosszul illeszti a helyére, vagy a leeső rögzítőcsavar, esetleg a csavarhúzó feje hozzáér néhány más alkatrészhez, jön a rövidzárlat és az elfüstölő komponensek. Egy pillanat alatt ki lehet így nyírni az alaplapot vagy akár a VGA-kártyát is. Lehet, hogy plusz 1-2 percet elvesz az életedből, hogy kikapcsold és áramtalanítsd PC-det, de attól nem leszel kevésbé menő, ha ezt elővigyázatosságból megteszed.
Viszlát, CPU-lábak!
A modern Intel és AMD processzorok már váltottak LGA (Land Grid Array) tokozásra, ám a régebbi CPU-knál még a processzor alján voltak a lábak. Míg az LGA technológiánál a foglalat a különösen sérülékeny a rengeteg érintkező miatt, addig a PGA (Pin Grid Array) tokozást onnan ismerheted fel, hogy az adott chipnek ezernyi apró lába van. Ilyen például minden AMD AM4 CPU is, illetve a régebbi Intelek is.
Míg mind a két technológiának vannak különösen érzékeny pontjai, a PGA esetében akkor is figyelned kell rá, amikor nem is feltétlenül szeretnéd a processzorodat kiszerelni. Sajnos sok AMD Ryzen AM4 CPU élete ért úgy véget, hogy a gyanútlan felhasználó csak a CPU-hűtőt igyekezett leszerelni, ám a hőpaszta olyan jól "rácuppantotta" a CPU hősapkájára a hűtőblokkot, hogy azok együtt mozogtak. Ha ilyenkor a CPU-hűtőt kicsavarozást követően egyszerűen kiemeled, jó eséllyel a processzor is jön vele - majdnem teljes valójában. Mindössze 4-5, vagy mondjuk 20 láb marad a foglalatban. Az ilyen processzorokat házilag már nem is lehet megjavítani, talán csak az igazán ügyes kezű műszerészeknek lehet némi esélyük.
És ha már CPU-foglalat, az LGA-s balesetekről is essen szó. A foglalatot az alaplapgyártók egy műanyag kupakkal védik, ám ezt sokan leszedik, mielőtt a CPU-t a kinyitott foglalatba behelyeznék. Ilyenkor elég, ha csak pár centiről leejted a behelyezendő CPU-t, vagy egy csavart, esetleg magát a csavarhúzót ejted véletlenül a foglalatra - az apró kis érintkezőlábak azonnal komoly pogózásba kezdenek, aminek kifésülése igazi művészet és speciális szerszámok nélkül nem is biztos, hogy érdemes belefogni.
Szerelés egzotikus helyeken
Amikor végre beszerezted a sok-sok komponenst és hazaértél a dobozokkal, érthető, hogy izgatott vagy és minél előbb szeretnél működő gépet látni. Sokan így tesznek, ám valamire nem mindenki figyel: például arra, hogy ne műanyagszálas szőnyegen szerelje gépét. Igen, az ellenség ez esetben a sztatikus töltés, illetve a kapkodás, hogy még a gépházba való beszereléssel se teljen a drága idő, csak induljon a PC. A sztatikus elektromosság pedig csodákra képes, ha egy bonyolult és igen érzékeny elektronikai berendezést kell tönkre tenni egy pillanat alatt. Elég csak egy-két apró szikra, esetleg némi égett szag (amperszag), és alaplapod, vagy bármely, nagyon drága komponensed máris végérvényesen tönkre ment - ebből nem lesz egyhamar működő számítógép.
Ha tudod, hogy fennáll a sztatikus töltésnek a veszélye, szereléskor földeld a kezed (filléres kiegészítőről beszélünk), az antisztatikus ESD csuklópántok 500-1500 forint között beszerezhetők szinte bármely számítástechnikai szaküzletben.
A méret az lényeg
Az előre, gyárilag összeállított asztali PC-k nem túl népszerűek hazánkban, pedig sok nyűg elkerülhető velük. Persze, kevésbé rugalmas a konfiguráció, kötött a dizájn és az ár sem mindig a legbarátságosabb. Viszont akik saját maguk válogatják össze PC-jük komponenseit, belefuthatnak egy apró, de annál bosszantóbb hibába.
A micro ATX formátum az alaplapoknál ma már egyáltalában nem jár fájdalmas kompromisszumokkal, sőt, az mATX házak is könnyen szerelhetők, viszont sokszor előfordul még ma is, hogy az ATX lapok egy kicsit olcsóbbak. Ha az árakra fókuszálsz válogatásnál és nem nézel utána alaposan minden komponens paraméterének, könnyen előfordulhat veled is, hogy amúg nagyon pofás mATX házba egy ATX-es alaplapot vásárolsz. A szerelésnél aztán villámcsapásként ér a felismerés, hogy itt a fűrész nem lehet megoldás, csak a csere, ami több napot, akár 1-2 hetet is eltarthat.
Paszta által elveszve
A hőpaszta elengedhetetlen kellék gépépítésnél - ez gondoskodik arról, hogy a CPU-hűtő és a processzor hősapkája közti hőátadás a leghatékonyabb legyen. Jól teszed, ha nem sajnálod azt a pár ezer forintot egy minőségi, nagy hőátadási tényezőjű pasztára, viszont még ekkor is vigyázz. Rengeteg képet láttunk a neten olyan, kiégett csúcskategóriás PC-kről, ahol a paszta okozta a gép vesztét. Vannak ugyanis olyan hőpaszták, amelyek vezetik az elektromosságot (folyékony fémként is hivatkoznak rájuk), cserébe kiváló hőátadási tényezővel büszkélkedhetnek. Csakhogy az ilyen paszta elég, ha csak egy gombostűnyit is lecsöppen, lefolyik az alaplapra, netán a foglalat környékén bárhova, az azonnal zárlatot okoz, ami az esetek 99,9%-ában azonnal kivégzi az alaplapot.
Minden DIMM-foglalat egyforma
A PC-szerelés egyik legegyszerűbb és egyértelmű lépése, amikor a rendszermemória-modulokat illeszted a helyükre. Meg kell nézni, hogy nem egészen pontosan középen található bevágás a foglalatnak megfelelő helyen legyen, majd határozott mozdulattal, de nem túl erősen a helyükre pattintani a modulokat. Ezen nem is szoktak fennakadni az újonc gépépítők, azt viszont sokszor még a veteránok is eltévesztik, hogy hova is pakolták be a RAM-okat. Adná magát, hogy dupla csatornás kiépítésnél a CPU-hoz közelebb lévő, első foglalatba, valamint a harmadikba kerüljön RAM, viszont a NYÁK-lapi vezetékezés miatt sok lapnál ez nem így van, és a 4 DIMM-foglalatból például a 2. és 4. az, amiket elsőként fel kell tölteni. Ez tipikusan az az eset, amihez nem szégyen az alaplap kiskönyvét előkapni a dobozból és ellenőrizni a sorrendet. Néhány gyártó megteszi, hogy a lapra is felszitázza ezt az információt. Ha rossz helyre illeszted, sok-sok órád mehet el azzal, hogy miért nem teljesít úgy az új PC-d, ahogy az elvárható lenne, szerencsétlenebb esetben pedig fagyás, adatvesztés is felléphet, különösen terhelés során.
Reccsenő VGA
Már majdnem készen vagy géped összeállításával, mindenre odafigyeltél, csak a legdrágább komponens, a videokártya behelyezése van hátra. Gondosan leszeded a PCIe érintkezősort védő kupakot (te nem vagy olyan kezdő, mint egyesek!), és kellemes kattanás kíséretében a VGA-d is a gépben landol. Jöhetnek is az első mérések, régi játékaid megcsodálása 4K-ban és 120 fps-sel - nem csoda, hogy izgatott vagy, hiszen ezért fejlesztetted gépedet.
Aztán sok-sok óra játék és tesztelgetés után egyszer csak reccsenést hallasz, a gép fagy, kép elmegy, jön a sokk. A videokártyád behelyezését követően rávetetted magad a gépre, viszont a kártya rögzítőcsavarjai még mindig az asztalon hevernek. Miután egy mai, modern videokártya igen súlyos és hosszú is, kiemelten fontos, hogy gondoskodj a megfelelő rögzítéséről. Az igazán nagy monstrumokhoz még hátsó tartóoszlopot is adnak, elkerülendő, hogy idővel meghajoljon, megcsavarodjon a kártya NYÁK-lapja.
+1: Hajmeresztő hibák a múltból
Ma már ritkán használjuk egy modern asztali PC-ben, de régebben a legfontosabb tápcsatlakozó a MOLEX volt - ilyet kért szinte minden periféria. A nagy MOLEX mellett létezett a kicsi is, amit - ha nem figyeltél - viszonylag könnyen lehetett fordítva, vagy egy érintkezővel elcsúsztatva bedugni. Az eredmény: rövidzárlat, füst, kiégett komponensek.
Szintén régebben fordult elő sokszor, hogy kezdő PC-építők nem törődtek azzal, hogy az alaplapi 20-tűs csatlakozót egy extra műanyag fül is a helyén tartja. Az erőszakos rángatásnál általában sérült alaplap lett a vége.
És a végére egy fekete öves baki: anno a processzorok hűtését nem kellett ennyire komolyan venni: ha volt valami kicsi, zajos hűtésed, az bőven elegendő volt a stabil futáshoz. Néhányan annyira nem foglalkoztak ezzel, hogy amikor nem volt kéznél kompatibilis példány, egyszerűen pillanatragasztóval a CPU-hoz rögzítették azt, amit találtak. A sokkoló az, hogy a legtöbb ilyen kókány sufni szerelésből született PC hosszú évekig hibátlanul működött.
