Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki akár lakásban, akár autóban a klíma első fuvallatára máris asztmás rohamot, fejfájást, ízületi gyulladást, tüdőgyulladást, maláriát kap, és hisztérikusan kéri a kikapcsolást. Tény, hogy a nem megfelelő használat okozhat panaszokat, de önmagában a klíma messze nem a patás ördög találmánya, csak akkor válik kellemetlenné, ha fogalmunk sincs, hogyan bánjunk vele, de ez igaz a tésztaszaggatótól a 9 tonnás úthengeren át az automata gépkarabélyig. Tegyünk hát kicsit rendet a témában!
A "klímafóbok" elsődleges ellenérve a legionárius betegség, ami valós probléma, és extrém esetben a felhasználók életének a végét is jelentheti, de igen egyszerű módszerrel megelőzhetjük, hogy valaha is találkozzunk vele. Odahaza már csak azért is kisebb az esélye, mert jellemzően a nem megfelelően telepített, üzemeltetett és karbantartott központi klímák környezetében fordulhatnak elő a legionella baktériumok, amiből rögvest az is következik, hogy figyeljünk oda a légkondicionálónkra. Amennyiben nem vagyunk restek a nyári nagyüzem előtt hívni egy szakit klímatisztításra, máris meg vannak oldva a problémáink. De még ha soha nem tisztíttatunk, jó eséllyel akkor sem fogunk fogunk százszázalékos biztonsággal légiós betegséget kapni, de inkább ne adjuk meg az esélyét azzal, hogy csak megvásároljuk a klímát, viszont takaríttatni már restek vagyunk.
Szintén klímaellenes érzelmeket generál az ízületek, izomcsoportok fájdalma, amiről valóban tehet a mesterségesen szabályozott hőmérséklet, de csakis akkor, ha ateista antihumanista módjára nyomatjuk a hűtést, mintha nem ismernénk se istent, se embert.
Valóban hatalmas károkat tudunk okozni magunkban és másokban is, ha a lehető legalacsonyabb hőmérsékletre kapcsolunk, és egyenesen emberre irányítjuk a légáramlatot. Amennyiben azonban kellő odafigyeléssel klímázunk, és mégis hasonló panaszaink vannak, érdemes inkább azon elgondolkodnunk, hogy munkaidőnk alatt milyen testtartásban ülünk, és a hétköznapokban mozgunk-e eleget. A légkondi kivezető nyílásait pedig érdemes úgy állítani, hogy tényleg ne közvetlenül minket érjen a hideg, hanem szép lassan hűthesse át a szoba levegőjét.
További érdekes témakör az a jelenség, amikor odakint tombol a kánikula, lakásunkban azonban 20 °C-ra van állítva a klíma. Ez egy nagyon rossz, és valóban káros gyakorlat, tekintve, hogy egységünk jó eséllyel nem tud megbirkózni azzal, hogy a kinti 35°C-os hőmérsékletből bentre 15 °C-kal hidegebbet készítsen, legalábbis abban az esetben semmiképpen sem, ha nem túlméretezett szettet vettünk. Másrészt ha valami, akkor az valóban egészségtelen, ha ilyen mértékű hőmérséklet-különbségnek tesszük ki a szervezetünket azzal, hogy az ebben az esetben szinte jégveremnek tekinthető belső térből megyünk az odakint lévő "kemencébe". Ne legyünk buták, igyekezzünk szem előtt tartani, hogy optimálisnak a kinti hőmérsékletnél 6-8 °C-kal hűvösebb közeg tekinthető, és nem nehéz belátni, hogy 35 helyett 27 már kellően komfortos tud lenni.
Utolsó pontként tekintsük át azt az ellenérvet, miszerint a klíma egyenes út a légúti megbetegedésekhez. Itt sem mondhatjuk azt, hogy teljesen alaptalan a félelem, de megbetegedés csakis akkor történhet, ha újfent elmebeteg módon használjuk, és harminc fokban kapálgatunk 4 órát, majd bemegyünk a húsz fokra hűtött szobába. Igen, ilyenkor jó eséllyel a háziorvosnál fogunk kikötni, egyhetes betegszabadság jövőképével, tehát legyünk okosak, és ne hűtsünk ész nélkül.
Mint látható, a teljesség igénye nélkül soroltunk fel néhány ismert tévhitet, hiszen elég sok van még a fent tárgyaltakon kívül is, de talán ennyiből már látható, hogy kellően odafigyelő használattal és karbantartással a klíma nem az ellenségünk, hanem nagyon is barát. Ja, és azt mondtuk már, hogy egy partnerünknél egy nagyon megfofntolandó klíma-akció tart éppen?
