A Sony Xperia J dizájnját megpillantva a Sony Ericsonos éra Xperia Arc és Xperia S készülékei ugranak be, valamint az a gondolat üt szöget a fejben, hogy vajon ennek fényében mennyit foglalkoztak odabent a mobil küllemével. Nos, a hátlap egy gumírozott hatású, enyhén ívelt műanyag panel, melynek látványvilágát az Xperia logotópián kívül a kamera, annak villanója, a kihangosító hosszúkás rése, valamint az ujjlenyomatok gazdagítják. A Bond filmből megismert nagy testvérhez képest a készülék egy ”extra funkcióval” rendelkezik. Nevezetesen azzal, hogy a hátlap eltávolítható. Ezalatt a krómrengetegben találjuk a normál méretű SIM portot, a microSD slotot, valamint az 1750 mAh-s akkumulátort.
Az alul és felül lecsapott szélű, zongoralakk fekete előlap illesztési rés nélkül csatlakozik a készüléken körbefutó krómozott kerethez. Az érinthető gombok felett 4 hüvelykes 480×854 pixel felbontású kijelző terpeszkedik, melynek képpontsűrűsége 245 ppi. Ebben a kategóriában ez bőven elegendő. A színek megfelelőek, se nem túlszaturáltak se nem fakók. A betekintési szög nagy és a fényerőt is fel lehet pumpálni, hogy odakint is olvasható maradjon a TFT panel tartalma.
Az operációs rendszer gördülékenységét a Qualcomm MSM7227A Snapdragon 1 GHz-es egymagos processzora próbálja biztosítani. Munkáját 512 MB RAM és egy Adreno 200 segíti. A felhasználók számára a 4 GB belső tárhelyből 2 GB áll rendelkezésre, ami az eddigi tapasztalatok alapján hamar teleszalad. Ahogy fentebb említettük a tárhely 32 GB-nyi memóriakártyával tovább bővíthető, így némileg kirúghatjuk a tárhely oldalát.
Az Xperia P és az Xperia U közé szánt telefon a szintetikus teszteken és használat közben körülbelül azt hozta, amit vártunk a hardvertől. Az esetleges szaggatások, a kihagyott képkockák, a röcögő felhasználófelület (sok widget vagy háttérben futó alkalmazás esetén) arra utal, hogy a telefon odabent elbírt volna még egy kis erőt. Ezt a felvetést a benchmark programok számokkal is alátámasztják. A quadrant mérése 1714 pontot az AnTuTu-é pedig 3852 pontot adott a készüléknek.
A gyengélkedő hardver böngészés során is kimutatja a foga fehérjét. Mindegy hogy a stock böngészőt vagy egy másik megoldást futtatunk, a tartalommal és effektekkel erősen megtűzdelt oldalak renderelése elfog tartani egy darabig és a nagyítás, illetve a kicsinyítés sem zajlik majd gyorsabban. A ”sok” várakozást úgy kerülhetjük el, ha mobilra optimalizált oldalakat nézünk, vagy kerüljük a fent említett, komplikált számításigényes oldalakat.
Adatkapcsolat szempontjából rendes csokorral bír a Xperia J. Mobilhálózaton felfelé maximum 7.2 Mbps-sel lefelé 5,76 Mbps-sel tölthetünk. Emellett kapunk alapfelszerelésnek számító WiFi b/g/n-t, DLNA-t, Bluetooth 2.1-et A2DP-vel és EDR-rel, valamint ott a microUSB is, melyet hasznosítva közvetlenül a gépről is pakolhatunk tartalmat a telefonra. A szórakozásunkhoz az RDS funkcióval megtoldott FM rádió is hozzájárul, bár leginkább az alkalmazások lesznek azok amikkel tengethetjük az időt.
A hátlap monotonitását megtörő 5 megapixeles kamera a legtöbb készüléken megtalálható megoldás teljesítményéhez hasonlóan produkál. A képek a kis kijelzőn még mutatósnak is nevezhetők, bár a mobilbetegségek jelei megtalálhatók rajtuk. Videokat maximum VGA felbontásban rögzíthetünk, amit nem nevezhetünk csúcs felbontásnak.
A Sony Xperia J 1750 mAh-s akkumulátora a középkategória energiaellátó egységeihez képest kissé vastagabb, ezért itt jár egy plusz pont a készüléknek. 3G-n 6-7 óráig lehet nyüstölni a J-t, ez azért nem rossz.
A középkategória alsó szegmensébe sorolható készülék értékelésénél nincs egyszerű helyzetünk. Az üzemidő megfelelő, a kijelző megér egy misét, az adatkapcsolat hozza a szintet, ám ezzel gyakorlatilag ki is merítettünk mindent. A készülék tempója nem túlságosan vonzó, pláne annak fényében, hogy egy picit olcsóbban ott a Xperia Sola, ami erősebb chipet kapott és a képei is normálisabbak.
