A Samsung évek óta azon van, hogy saját pályáján szorítsa meg az Apple-t: nem véletlen, hogy a Galaxy-vonal csúcskészülékei évről-évre erősebbek – és ezzel párhuzamosan kapósabbak is – lesznek. A cég a barcelonai Mobile World Congress-en mutatta be a Galaxy S5-öt, legújabb androidos okostelefonját, amely sok szempontból valódi riválisa lehet az iPhone-nak.
Az Apple-nek kapaszkodnia kell, hiszen legnagyobb versenytársának flagship-modelljei minőség és teljesítmény szempontjából lassan utolérik, sőt, egyes területeken bizony már túl is szárnyalják a Steve Jobs által megálmodott „überfont”. A dél-koreai gyártó vezetői láthatóan rákaptak a vetélkedés ízére, és mindent megtesznek azért, hogy pariban maradhassanak a cupertinóiakkal.
Nem elég, hogy ott lihegnek az Apple nyakában, de ők gyártják a legnépszerűbb Android-alapú okostelefont, és övék a platform piaci részesedésének java is. Míg mások – mint például a high-end készülékeiről méltán híres HTC – hiába próbálnak igazán számottevő felhasználói bázist maguk mögé állítani, a Samsung negyedről negyedre, évről évre több készüléket ad el. A gyártó a hordható elektronikai eszközök piacát is kinézte magának, az S5-tel egy időben a Galaxy Gear okosóra utódját, a Gear 2-t és a Gear Fit okoskarkötőt is bemutatták – utóbbiról egy későbbi cikkünkben részletesen is olvashattok majd.
A Galaxy S5 mától kapható a Vodafone kínálatában. Szerencsére, mi már korábban kipróbálhattuk a legújabb Samsung-csúcsmodellt, így megoszthatjuk veletek a tapasztalatainkat.
A külső
A Galaxy S5 első termékfotói nem tűntek túlságosan biztatónak, ezért aztán alaposan meglepődtem, amikor végre kezembe vehettem a készüléket, és kénytelen voltam elismerni, hogy a maga nemében mégis csak szemrevaló darab – sokkal szebb, mint az előző modell, a rendkívül sikeres Galaxy S4 volt.
Persze, az S5 továbbra sem „a legcsinosabb lány a placcon”, nem nyerhet szépségversenyt az olyan csupa fém versenyzők között, mint az iPhone 5S vagy a legújabb HTC One, de a Samsung designerei azért ügyes munkát végeztek, és kihozták a polimerekből azt, amit ki lehetett hozni belőlük. A telefont kimondottan jól összerakták: a műanyag burkolat ellenére sokkal igényesebbnek tűnik, mint a tavaly bemutatott S4.
A formaterv legnagyobb újdonsága a lyuggatott, bőrhatású hátlap. Az újítás alaposan megosztotta a mobilbolond fórumozókat – mi tagadás, a fotókon tényleg elég faramucin mutat. Élőben viszont már egészen más benyomást kelt; szép, kifejezetten kellemes a fogása és teljesen elfeledteti az emberrel azt, hogy egy műanyag telefont szorongat.
Az hátlap borításával ellentéteben az előlap már a klasszikus „Samsung szépségideált” tükrözi. Olyannyira hasonlít az S4-éhez, hogy első látásra szinte észre sem venni a különbséget. Maradt a hatalmas home gomb, a visszalépésért és a megnyitott alkalmazások közötti váltogatásért felelős kapacitív gombok, az előlap tetején csücsülő kamera és a szokásos szenzorok.
A tervezők épp hogy csak hozzányúltak a S4-ből ismerős designhoz: kicsit jobban eldugták az előlapi optikát és a tavalyinál épp csak egy leheletnyivel nagyobb, 5,1 hüvelykes, 1080 x 1920 pixel felbontású kijelzőt építettek a telefonba. Valószínű, hogy a Samsung a Galaxy modellek esetében nem véletlenül ragaszkodik évek óta a megszokott formatervhez: az Apple-hez hasonlóan a koreaiak is azonnal felismerhető, a versenytársakétól nagyban különböző okosmobilt akarnak a felhasználók kezébe nyomni.
A hardver
A lényeg persze ezúttal is a fedél alatt van, kezdjük is mindjárt az ilyenkor szokásos számmisztikával. Az S5-be a Qualcomm legújabb Snapdragon 801-es chipszettje került: négy Krait 400-as mag, 2,5 GHz-es órajel, szédülni fogunk a sebességtől. Jutott mellé egy képességes grafikus processzor is: az új Adreno 300-as GPU 450 helyett már 578 MHz-en zakatol. A kamera működését egy 450 MHz-es ISP (dedikált képfeldolgozó processzor) segíti. RAM-ból 2 GB-ot kapunk, ami bőven, sőt, „több, mint” elég – még akkor is, ha a Sony közvetlen konkurensnek számító Z2-jébe 3 GB memóriát pakoltak bele a szorgos japán hardverészek. A 2800 mAh-os lítium-ion akkumulátor meglepően jól bírja a strapát, komoly terhelés mellett is egy-másfél napig nyüstölhető a telefon egyetlen feltöltéssel. A háttértár 16 vagy 32 GB-nyi ez-meg-az tárolására alkalmas, de microSD kártyával tovább bővíthető. És ha már a kártyákról beszélünk: a készülékbe az aktuális trendnek megfelelően microSIM való.
És most jöjjenek a valódi ínyencségek. Az S5 egyik legnagyobb újdonsága az, hogy megfelel az IP67-es besorolásnak: teljesen por és bizonyos keretek között vízálló is. (A gyártó adatai szerint cca. fél órát bír ki egyméteres mélységben). Márpedig egy ilyen „normális” kiállítású telefon esetében ez pestiesen szólva „nem semmi”: ahhoz mindenképpen elég, hogy ne kelljen azonnal a szervizbe rohannunk, ha véletlenül beleejtjük a lábáztató vízbe vagy a városligeti csónakázótóba. Külön öröm, hogy a Samsung mérnökeinek a Sony Z1 fejlesztőivel ellentétben sikerült megoldaniuk, hogy a vízállóság kedvéért ne kelljen telekupakolni az S5-öt; csak a mikroUSB-csatlakozóra került egy diszkrét kis takarófülecske (a telefon lelkiismeretesen figyelmeztet minket, hogy zárjuk be, ha levettük a töltőről vagy fájlátvitel után a csatlakoztatott számítógépről), de a jackbemenetet például fedetlenül hagyták.
A másik nagy újítás a home gombba épített ujjlenyomat-olvasó. A Samsung szereti „hasznosítani” más cégek innovációit, ezt a megoldást is az iPhone 5S-ről koppintották, de becsületükre legyen mondva, hogy csavartak rajta egyet: az ő szenzoruk az Apple Touch ID-jével ellentétben csak akkor működik, ha végighúzzuk rajta az ujjunkat. A nemzetközi sajtóban megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire megbízható a rendszer; én a magam részéről meg voltam elégedve vele, tíz alkalomból kilencszer egyetlen gyengéd mozdulattal fel tudtam oldani a képernyőzárat. Az S5-tel három különböző ujjlenyomatot is rögzíthetünk, ami jól jön, ha a család más tagjai is használják a készüléket.
A kijelző
Ha phabletvásárlásra adjuk a fejünket, először általában a kijelzőt nézzük meg. Az S5-nek ezen a téren sincs szégyellnivalója, az 5,1 hüvelykes, 1080 x 1920 pixel felbontású Super AMOLED panel briliáns színeivel, kontrasztosságával és imponáló fényerejével hívja fel magára a figyelmet. Papíron ugyan nem sokban különbözik az S4-étől, mégis sokkal fényesebbnek, élénkebbnek és színhelyesebbnek tűnik. Minden további nélkül állja a versenyt az iPhone 5S kijelzőjével, és bár az új HTC One-t még nem állt módomban kipróbálni, nagyon meg lennék lepve, ha a tajvaniak új üdvöskéje le tudná főzni.
A kijelző méretével nem sokat variáltak a Samsungnál, alig 0,1 hüvelykkel lett nagyobb, mint a tavalyi modellé. A négyhüvelykes iPhone után ugyan hatalmasnak tűnik a telefon, mégis meglepően kényelmes a használata.
És bár engem sosem vonzottak az 5+ hüvelykes óriástelefonok, be kell ismernem, hogy a S5 kipróbálása után az iPhone kijelzője már kimondottan kicsinek, kényelmetlennek – kevésnek tűnik. Manapság, amikor már nem elsősorban telefonálásra, inkább internetezésre, dokumentumok olvasására és szerkesztésére, kép- és videónézegetésre, sőt, saját tartalmak előállítására és megosztására használjuk a készülékeinket, valóban bosszantó anakronizmusnak tűnik a négy colos formátumhoz való fogcsikorgató ragaszkodás.
Nem csoda, hogy – legalábbis ha hihetünk a pletykáknak –, végül az Apple is beadta a derekát, és a legújabb telefonját már nagyobb panellel dobja majd piacra. Kénytelen lesz; már ha nem akarja, hogy a nagy kijelzőre áhítozó felhasználók elpártoljanak tőle, és az Apple-boltok helyett inkább a konkurencia webáruházaiban, márkakereskedéseiben vagy viszonteladóinál költsék el pénzüket.
A kamera
Amióta a Nokia úgy döntött, hogy jobb, erősebb, nagyobb felbontású kamerákkal próbálja visszalopni magát az okostelefon-piac meghatározó szereplői közé, valóságos pixelháború tört ki a gyártók között. A Lumia 1020 bemutatása láthatóan megrémítette a konkurenciát; a versenytársak összeszorított farpofával állnak a közmondásos vonalon, és igyekeznek a rendelkezésükre álló legjobb technológiát bepakolni a hátoldali lencsék mögé.
A Galaxy S5 is a hobbifotósok kegyeiért folyó fegyverkezési verseny jegyében fogant. Állja is a sarat keményen, az új csúcstelefonba egy igazán jó, a legkülönfélébb körülmények között használható, sokoldalú kamera került. A 16 megapixeles, Full HD és 4K-videók rögzítésére is alkalmas fényképező szikrázó napsütésben és rossz fényviszonyok között, kül- és beltéren egyaránt jól teljesít. Nappali fényben kimondottan élvezetes a használata; egyszerűen működik: olyan képeket készíthetünk vele, amelyek nem csak a telefon kijelzőjén, de a monitoron, sőt a TV-képernyőn is remekül mutatnak.
A gyári adatok szerint a kamerának alig 250 milliszekundum kell az élesség beállításához és az exponáláshoz. Először azt hittem, ez csak marketingszöveg, aztán kipróbáltam, és tényleg eszméletlenül gyors. Az egy S5 igazi mesterlövész, az iPhone 5S-nek esélye sem lenne ellene egy déli harangszónál, a Saloon előtt lezavart blendepárbajban.
A Samsung a fényképező mellé járó alkalmazással is igyekezett a fotóbolondok kedvében járni. A szoftver számtalan különféle üzemmódot és beállítási lehetőséget kínál, a nagy dinamikatartományú képek készítését lehetővé tévő HDR-től a „szelektív fókuszon” át a Shot and More funkcióig. Ha akarunk, akár a Google Streetview-hez hasonló „virtuális sétákat” is készíthetünk a segítségével. Kicsit talán túl sok az extra, de akadnak közöttük kimondottan érdekes, sőt hasznos újítások is.
Maga a kamera pedig egészen kiváló: a remek felbontásnak, a villámgyors autófókusznak és nem utolsó sorban az alaposan átdolgozott, jól használható appnak köszönhetően, amióta nálam van a készülék, legszívesebben álló nap csak kattintgatnék billentyűcsépelés helyett.
A szoftver
A Samsung kezelőfelületei mindig is megosztották az okostelefon-használókat. A legendásan körülményes és túlírt Touchwizt mi is sokat ekéztük az elmúlt években; örömmel jelenthetem, hogy a szoftvertervezők ezúttal önmérsékletet gyakoroltak, és egy egészen jó interfészt tettek le az asztalra. A Recode riportja szerint ehhez persze az is hozzájárult, hogy a dél-koreai menedzserek alapos fejmosást kaptak a Google vezetőitől, így kénytelenek voltak visszafogni a designereiket.
Ennek köszönhető, hogy az Android 4.4.2-re épülő Touchwizz már jóval kevésbé túlbonyolított és kellemtelen, mint elődje volt; sajnos, továbbra sem gyári KitKat fut a készüléken, de azért egész pofásra sikeredett az új felület. Persze, az alapos redesign ellenére is akad azért pár, az S4-ből ismerős részlet. Ott van mindjárt a továbbra is zsúfolt értesítési központ, vagy a kijelző tetejéről két ujjal lehúzható „beállítások” flepni, amely annyi különféle hangolni és állítgatni valót kínál, hogy abba a legtapasztaltabb power user is belesápad.
A Touchwiz visszafogottsága elsősorban az olyan alapszoftvereknél vehető észre, mint amilyen például a megújult „S Tervező” naptáralkalmazás: ez korábban egy rémisztően barna, szinte teljesen használhatatlan förtelem volt, most viszont leginkább a hivatalos Google-app kissé átfazonírozott változatának tűnik. Nem mondom, hogy tökéletes, de kétségtelenül sokkal használhatóbb, mint az előző változat. A Google KitKat-párti politikájának köszönhető az is, hogy a Samsung saját szoftverei mellett a keresőcég alkalmazásainak többsége is felkerült a telefonra, ami lehetővé teszi, hogy a felhasználó szabadon eldöntse például azt, hogy az üzenetküldővel vagy a Hangouts-szal akar-e SMS-t küldeni.
A kezdőképernyő nem sokat változott az S4 bemutatása óta. A widgetek megjelenésén csiszolgattak egy keveset, de az igaz újdonságot a „My Magazine” jelenti. Ez a Flipboardra épülő, szabadon testre szabható és új forrásokkal is bővíthető hírfolyam igazán remekül működik; a gyártó valószínűleg a HTC Blinkfeedjének akart konkurenst állítani vele.
A dél-koreai cég továbbra is számos saját fejlesztésű alkalmazást kínál az Android-ökoszisztémán belül, de ezeket eddigi gyakorlatával ellentétben nem akarja mindenáron rátukmálni a vásárlóira. Van ugyan egy-két előtelepített Samsung-app az S5-ön, de ezek – mint például az S Health „fitneszközpont” vagy a Smart Remote távirányító – kivétel nélkül hasznosak, és jól használhatóak is; a többit a hivatalos webáruházból tölthetik le azok, akik szeretnék.
Az Apple-hez hasonlóan a Samsung is próbálja megvetni a lábát az egészségügyi alkalmazások piacán. Bele is építettek egy, az S Health-szel használható pulzusmonitort a készülék hátlapjába; elég az apró szenzorra illeszteni az ujjbegyünket, és mozdulatlanul, csendben megvárnunk, hogy megmérje, milyen tempóban zakatol éppen a ketyegőnk.
Az S5 egy másik újdonsága a „Geo News”, ami a tágabb környezetünkben tomboló természeti katasztrófákra (pl.: földrengés, szökőár, erdőtűz, sáskajárás stb.) és egyéb veszélyekre hívja fel a figyelmünket. Az app egyszerre több forrásból gyűjti az információkat, és azt is lehetővé teszi, hogy egyetlen érintéssel riaszthassuk a hozzátartozóinkat vagy más erre kijelölt személyt, ha komolyabb córeszbe kerülünk. Hasznos kis megoldás: főleg, ha egy vulkán mellett, cunamiveszélyes övezetben, a Bermuda-háromszögben vagy egy vörösiszap-tározó közelében lakik az ember.
A Samsung az energiamenedzsment terén is tudott újat mutatni. Ha bekapcsoljuk az „ultratakarékos módot”, monokrómra vált a kijelző, a rendszer kikapcsolja a WiFi-t , az LTE-t, alacsonyabb fordulatszámon pörgeti a CPU-t, és csak néhány kitüntettet alkalmazás használatát engedélyezi, hogy minél jobban kímélje az akkumulátort. Szintén újdonság a „letöltésgyorsító” is, ami a WiFi és a 4G adatkapcsolat kombinálásával jelentősen felgyorsítja a nagyobb fájlok letöltését.
A Samung csúcskészülékeinek legnagyobb vonzereje mindig is az volt, hogy a felhasználói rengeteg lehetőség és beállítás közül választhatták ki a nekik leginkább megfelelőt. E tekintetben az S5 sem okoz csalódást, de külön jó pont, hogy a cég ezúttal nem akarja az arcunkba tolni az összes jól-rosszul sikerült fejlesztését. Ami pedig a telefon teljesítményét illeti: szavunk se lehet, hiába próbáljuk kizsigerelni, az S5 minden feladattal játszva megbirkózik. Tesztelés közben a legkisebb akadást sem tapasztaltam, a rendszer mindig ugrásra készen várta a parancsaimat és pillanatnyi tétovázás nélkül reagált is rájuk. Kimondottan komfortos, sőt, már-már lelkesítő volt a használata.
Összegzés:
Az Samsung Galaxy S5 minden szempontból kellemes meglepetést nyújtott a számomra. Szép kiállítású, jó fogású készülék, amely gyönyörű kijelzőjével, bivalyerős hardverével és meggyőző akkumulátoridejével messze kimagaslik az androidos telefonok mezőnyéből; sok szempontból az örök etalonnak számító iPhone-t is kenterbe veri. Ráadásul a gyártó korábbi csúcsmodelljeivel ellentétben végre nem az aktuális Android-verzió groteszk módon eltorzított karikatúrája fut rajta, hanem egy valóban szerevaló, átgondolt kezelőfelület.
A cég számos extrával – mint az ujjlenyomat-olvasó, a pulzusmérő vagy a por- és vízálló burkolat – igyekszik elcsavarni a vásárlók fejét – valószínűleg (és a korábbi Galaxy-telefonok eladási statisztikáit ismerve) nem hiába igyekeznek.
A Samsung rengeteg hasznos és kevésbé hasznos alkalmazást is kínál a telefon mellé. Szerencsére, ezúttal nem akarják ránk tukmálni a szoftvereiket; sőt, a Google hasonló szolgáltatásokat kínáló appjait is előzékenyen előtelepítették a készülékre.
Kérdés, hogy mindez a borsos ár ellenére is elegendő lesz-e ahhoz, hogy a tavalyi csúcskészüléket használók S5-re váltsanak. Valószínű, hogy a Samsung inkább az iPhone-tulajdonosokat és persze azokat az androidos felhasználókat szeretné magához édesgetni, akik eddig HTC, LG vagy Sony okostelefonokat hordtak a zsebükben. Engem mindenesetre meggyőzött. Ha most kéne telefont vásárolnom, könnyen lehet, hogy a Galaxy S5-öt választanám.
