Lehet engem elfogultsággal vádolni, de én magamat leginkább azzal vádolom, hogy munkára használom a gépemet leginkább (az alkalmi Zuma nem számít!). Bárki pedig, aki munkára használja a gépét és akinek cakkos fogazatú határidők között kell végigegyensúlyoznia a nyomdai leadás pengéjén (mint nekünk, IT újságíróknak is) szívbajt kap, ha azt mondják neki, hogy már most ki kéne cserélni alattad az esztergapadot. Menet közben, persze. Ja és jobb lesz és nem fog fájni. Hm. Mintha ígértek volna már ilyet. Akkor jobb is lett, még ha fájt is kicsit, most inkább úgy látom, hogy fájna és semmivel sem lenne jobb, ha váltanék Windows 8-ra.
Persze a Windows gazdái nem érdekeltek abban, hogy sokáig ne adjanak el semmit, a Windows XP több, mint 11 éves sikerfutása nem ismétlődhet meg még egyszer. Vannak tanulmányok, – például az IDC kutatása –, ami szerint a Windows XP alapú rendszerek fenntartása ötször annyiba kerül, így a továbblépés Win7-re nagyon hamar megtérül. Ezt írtuk róla nem is régen:
„Az IDC eredményei szerint a váltással 25 százalékkal redukálódnak az üzemeltetési költségek évente, míg a felhasználók produktivitása 23 százalékkal emelkedik meg ugyanezen időszak alatt. Öt éves periódussal számolva pedig már 73 százalékos az összesített különbség. A kutatóintézetnek nyilatkozó vállalatok elmondása alapján ugyanis az XP-Windows 7 cserével 82 százalékkal kevesebb időt fordítanak a frissítések kezelésére, a vírusvédelemmel telt idő 90 százalékkal csökkent, a help-desk munkatársak terheltsége pedig 84 százalékkal esett vissza.”
Hát lehet, hogy nagyvállalati környezetben így van és amúgy is kilátásba kell helyezni valamilyen nyereséget, mert a váltás mindenképpen fájdalmas és kockázatos (no és eleve a változás nem kívánatos a legtöbb ember szemében). Saját tapasztalataim szerint (merthogy én már csak Windows 7-et használok, no meg Linux-ot) a mára beváltnak mondható operációs rendszer messze a legjobb a Windows történetében. Még akkor is, ha nem egyszer erőszakosan elkezdte a frissítések telepítését figyelmeztetés nélkül, a beállítások ellenére és ezzel a sürgős indulást kitolta még fél órával és volt olyan is, hogy a gépet egyszerűen magammal kellett vinnem futó update közben. Úgyhogy a „ 82 százalékkal kevesebb időt fordítanak a frissítések kezelésére” mondatot kicsit viccesnek érzem, de amúgy borzasztóan elégedett vagyok. Akkor meg mi a fenének váltsak?
Lincoln Spector, a pcworld.com szerzője felsorakoztat néhány érvet kifejezetten a váltás ellen (és az egyensúly jegyében van egy komplett cikke a váltás mellett is). Első érve persze az, hogy miért hívják a rendszert Windows-nak, amikor csempék (vagy ha úgy jobban tetszik, felőlünk lapkák) vannak benne és nem igazán ablakok? Az sem mellékes, hogy míg a hagyományos Asztalon annyi ablakot helyezhettünk el átfedve vagy egymás mellett, amennyit nem szégyenlünk, addig a Windows 8 startképernyőn legfeljebb két alkalmazás mehet egymás mellett, ha elég nagy a monitorunk felbontása. Persze visszatérhetünk a jó öreg Windows 7 stílusú Asztalhoz, de a sokat fejlesztett és használt Start menü csak egyszerűsített változatban él.
Ott tehát a kettősség, hogy az áttérők kedvéért (és az egyelőre visszafogott alkalmazáskészlet miatt) nem CSAK csempék vannak, ott a régi Asztal is, még ha alapértelmezetté nem is tehető. Vélhetően azért, hogy szokhassuk az újat, míg a régit használjuk (mondjuk ha a régit használom, akkor az újat épp nem, szóval minek is váltottam?). Ha mégis váltva használnánk a két rendszer Internet Explorerét, akkor kétszer kell menedzselnünk például a kedvenceket, mert nem ugyanabból az adatbázisból gazdálkodik a program két változata. Kirakhatunk a csempék közé kedvenc weblapokat, ami nagyon jó, de ebből sem fér el akárhány, visszaüt az új interfész pazarló helygazdálkodása.
Adott egy szakadék a klasszikus, kiforrott PC-s és a még gyakorlatilag ki sem alakult táblagépes kezelőfelületek között. A Windows 8 csempéi egy új irány, talán kézenfekvőbb és jobb is, mint az iOS vagy az Android módija, csakhogy minek tolják oda egy olyan ember orra alá (kötelező jelleggel), aki egy PC előtt ül? Azt gondolják, hogy egy óvatlan pillanatban majd érintőképernyőssé változik a laptopom vagy asztali monitorom? Melyik frissítést kell ehhez telepíteni? Meg kéne tartani mindent a maga helyén, a bevált PC-s (Win 7) felületet a munkára, böngészésre használt PC-ken, az érintés -érzékeny kezelés támogatása végett helypazarló csempéket meg a táblagépeken. Nem lenne úgy okosabb?
A fentebb leírtak a szerző véleményét tükrözik, nem a szerkesztőség álláspontját!
