A hardvereszközök tesztelése pontosságot igénylő munka. Általános menetrend szerint először is kézbe vesszük a dobozt: megvizsgáljuk a kinézet, az elrendezés és az összbenyomás szemszögéből. Nem, ez egyáltalán nem lényegtelen lépés. A Gundelben is elvárjuk, hogy a frissen felszolgált paprikás csirkemell ne a lábasban, hanem előmelegített procelánon kerüljön az asztalra.
A terméket kibontva megvizsgáljuk, hogy mennyire könnyű azt üzembe helyezni, milyen anyagokból készült, mennyire masszív. Ezután következik a kipróbálás. A tapasztaltatokból építkezve készül egy adott egérről, monitorról, vagy épp grafikus kártyáról cikk, amelyben igyekszünk felmerült gondolatainkat, érzéseinket is átadni. Bizonyos esetekben szélsőségesen megkedvelünk, vagy meggyűlölünk egy adott eszközt: ilyenkor a rendelkezésünkre álló lehetőségektől függően videóban, leírt vagy épp felolvasott szövegben közöljük véleményünket. Néha megpróbáljuk egy mesterségesen előállított, a néző-olvasó számára komikus helyzetben átadni a tapasztalatokat.
Titokban minden tesztelő vágya korlátlanul, felelősség nélkül játszani a rábízott értékkel: megtenni olyan dolgokat, amelyet a vásárló biztosan nem fog az adott termékkel, de kíváncsi lehet rá. Remek példa erre a külföldi kollégák által elkészített iPhone-teszt, amelyben a dizájntelefon fényes felületének strapabírását tették próbára. Előadás szempontjából nem kifejezetten vicces, tartalom szempontjából viszont annál jobb: pár perc alatt megtudhatjuk, hogy mi történik, ha hanyag módon telefonos zsebünkbe csúsztatjuk az irodai kulccsomót. Ez az "A" lehetőség, amikor a rombolás nem céltalan.
A "B" verzióban a pusztítás célja csupán maga a pusztítás, a néző szórakoztatása. Talán értelmetlenül hangzik, azonban még a nevezetesen konzervatív angol médiában is működőképes: elég ha a BBC Top Gear címen futó, rendkívül szórakoztató - nem mellesleg óriási költségvetésből dolgozó - autós műsorára gondolunk.
Létezik azonban egy bizonyos "C" kategória is. Ide kerülnek azok a cikkek, podcastok, videók amik sem az "A", azaz értelmes, de nem vicces pusztítást, sem pedig a "B", azaz értelmetlen, de vicces rombolást bemutató osztályba nem sorolhatók. Egy valóságtól elrugaszkodott példa lenne erre, ha például valaki MacBook Airrel frizbizne, csak a színtiszta móka kedvéért, hogy megmutassa megteheti.
Jogos lenne mindez, ha a MacBook Air egy haszontalan, drága - vagy épp haszontalanul drága - folt lenne a noteszgépek palettáján, de nem az. Egy szívesen tagadott, de valójában nagyon is létező felhasználói rétegnek készült. Ők azok, akik erejüket meghaladó hitelt felvéve az eggyel nagyobb német luxusautót veszik, hogy a szomszéd belesárguljon az irigységbe. Ők azok, akik a kávézóban szívesen hagynak ott kétszer annyi pénzt, Theodora helyett Perrier ásványvízért. Akik az XMS-be belépve, félmillió forinttal a zsebükben a jóval kedvezőbb ár/érték aránnyal rendelkező MacBook Pro helyett esetlegesen az Airt választják. Pontosan tudom ezt, hiszen én is közéjük tartozom.
MacBook Air tesztünket hamarosan olvashatják a PC World Online-on.
