Ki az, aki ne szeretne ingyen iPad vagy iPhone készüléket nyerni? Bizonyára sokan. Nem is példátlan, hogy egy promóciós kampány csúcsán menő iPad, iPod vagy iPhone foglalja el a főhelyet, mint főnyeremény, ami kétségtelenül igen hatékony vevőcsalogató. Na, ez az, amit az Apple szerint nem szabad.
Philip Elmer-DeWitt számolt be a Fortune Apple 2.0 blogjában arról, hogy az Apple két oldalas iránymutatót adott ki, mely jó útra térítheti a tévelygőket, oszlatja a sötétséget és általánosan jó hatással van a menedzsmentre (legalábbis az Apple stábjára). A dokumentum a partnerek (harmadik fél) számára készült, mivel a neves gyártó megelégelte, hogy bárki saját tetszése szerint foghat egy míves Apple terméket és azt - akár szedett-vedett köretek között - felajánlhatja nyereménynek.
Ipod még csak-csak, de az iPhone és az iPad tilos!
A „parancslevél" nagylelkűen lehetővé teszi, hogy - megfelelő körülmények között, a továbbiakban részletezett feltételekkel - a vállalkozások vásároljanak maguknak bizonyos Apple termékeket promóciós célokra. Előzetes engedély kérésre kötelez a cég mindenkit, de ha nem sértjük a feltételeket, akkor elvileg nyeremény válhat különösebb gond nélkül a legtöbb termékből (iMac, Mac Pro, MacBook, MacBook Pro, MacBook Air, minden iPod - kivéve a Touch) Ha ugyanis iPod Touch sorsolással szeretnénk vadítani vevőkörünket, akkor csak 250 darabos vásárlás felett és szigorú feltételekkel (ezek nem részletezettek) tehetjük ezt meg. Ha pedig arról ábrándoztunk volna, hogy nyereményjátékunkban valakit iPhone vagy iPad bálványokhoz juttatunk, akkor bizony le kell, hogy hűtsük magunkat, ezt az Apple számunkra kifejezetten megtiltja („az ötöst szádra ne vedd" - ha esetleg beugrik valakinek ez a mondat). Kérdés, hogy vajon igaza van-e ebben az almás gurunak, vagy sem.
Megvettem, akkor az enyém, nem?
Konkrétan a promóció korlátozott. Mondhatnánk, hogy mindent szabad, ami nem tilos, de annyi feltétel fért a 2,5 oldalas PDF dokumentumba, hogy az ember szigorú rácsok közt érzi magát egy szűk és igen kényelmetlen cellában. Tilos használni az „ingyen" szót az Apple termékekkel egyszerre említve címben, főcímben. Ajándékként említeni is csak úgy szabad, hogy a mondaton belül egyértelművé válik, hogy nem az Apple, hanem a promóciós cég adja a terméket bizonyos feltételekkel (vásárlás, feliratkozás, stb.)
Érdekes módon csak az iPod shuffle, nano és touch termékekhez hajlandó a cég sajtófotókat biztosítani (csak módosítás nélküli felhasználásra), egyébiránt magunknak kell elkészítenünk azokat. Aztán nagyon vigyázzunk, hogy milyen fotókat készítünk a termékekről. Érdekes előírások vannak. Tilos a tok, táska, csak teljes termék közölhető, részlet nem. A valósnál nagyobb méretben tilos megjeleníteni az eszközöket, tilos őket illusztrálni, csak egyszínű, tiszta háttér előtt fotózhatók. Kizárólag bekapcsolt állapotban mutatott képernyő fotózható, tehát a képernyőtartalmat utóbb vágással pótolni tilos (vagyis esély sincs minőségi felvételekre). Semmilyen eldobható csomagoláson nem szerepelhet Apple termékkép, az élelmiszer promóciókban pedig tilos a képi megjelenítés, hogy miért, azt nem tudni. (Az Apple tehát bizonyára nem szeretné, hogy almatermesztőként aposztrofálják, esetleg nem pártolja az evést, de csak találgatunk.)
Mások miért nem reklamálnak?
Érdekes módon az Ószövetség mindössze 10 pontban fektette le az értelmes együttélés alapszabályait, ez a lista azóta is széles körben ismert és alkalmazott is. Steve Jobs birodalmát viszont rengeteg apró szabály védi, ezek zöme tiltás vagy konkrét szigorral kötelező előírás, amiről az a mondás jut eszünkbe, miszerint „ki sokat markol, keveset fog". Vajon a bűnös ellenszegülőket laszóval teperik majd földre az almás fejvadász-cowboyok, utána eredve az utolsó azerbajdzsáni illetőségű betéti társaságnak is? Meglátjuk, elég nagy-e ehhez a cég ügyvédi gárdája. (Kapásból érdekes, hogy egy olyan ország egyik világszerte vezető vállalata kíván termékei után nyúlva vaskézzel kormányozni, mely elvileg a szabadság őshazája.)
Steve Jobs világcége gyakorolja uralkodói jogait és megtiltja a vásárlónak, hogy tetszésük szerint használják fel a terméket. Na jó, imádhatják, csókolgathatják, akár használhatják is, de nem fordíthatják saját hasznukra annak marketing erejét. Ez annál inkább is érdekes, mert az Apple nemigen hirdet, hiszen úgy is mindenki ír az újdonságairól, Apple botrányoktól és sikerektől egyaránt hangos az online és nyomtatott sajtó egyaránt, vagyis az alma ereje éppen imádóiból fakad.
No meg ki tilthatná meg, hogy a megvásárolt termékkel - legyen az vasaló, űrhajó, mosópor, telefon, csúcsszámítógép vagy akár egy táblagép csonka almával - új tulajdonosa azt tegyen, amit csak szeretne? Ha más termékek esetében ebbe lehetetlen beleszólni - legalábbis addig, míg a promóció részletei törvényt nem sértenek - akkor miért pont az Apple vehetné el ezt a szabadságot? Csak mert szolgáltatás is van a hardver mögött? Egy márkás színestévé mögött is van (nem csak broadcast, de ma már okostévé tartalom is!), mégsem tiltakozik egyik nagy tévégyártó sem, ha készüléküket kisorsolják bárhol, bárkik, miután kifizették.
A szokásos alapvető megfontolásokon túl nem tűnik tehát jogosnak az Apple promóciós parancsolata, még ha a jóhiszeműség keretein belül néhány dolognak bizonnyal helyt adhatunk. Rendben, nem nagyítjuk a terméket, nem takarjuk ki felirattal, nem használjuk a logót, nem társítjuk saját üzenetünkkel, nem lépünk fel látszólag az Apple nevében, de mi kérünk elnézést, ha egyszerűen csak szeretnénk odaajándékozni, szabadon. Bár, ha jobban meggondoljuk, szeretné bármelyik vállalkozás, hogy egy „innovatív" és igen jól menedzselt, de már többször bizonyítottan szigorúan zárt szellemiségű, szinte despota cég nevével társítsák? Egyre kevésbé vagyunk biztosak ebben, mindenesetre mi nem fogunk Apple terméket sorsolni. Elment tőle a kedvünk.
(Jelen írás egy szubjektív eszmefuttatás, mely nem tükrözi sem a kiadó, sem más kollégák véleményét, szigorúan csak a szerzőét.)
