Zack Snyder múlt csütörtökön bemutatott Acélembere az elmúlt évek hasonló – értsd, klasszikus képregényhősöket vászonra állító – filmjeihez méltó módon, (szuper)emberes tarolással nyitott a tengeren inneni és túli mozikban. A jól ismert Superman-sagát feltámasztó reboot ugyan a Pixar Szörny Egyeteme mögött csak a második helyen végzett a box-office listákon, de így is 400 millió dolláros jegybevételt termelt egyetlen hétvége alatt.
Nem számított az erős jóindulattal is legfeljebb „vegyesnek” nevezhető kritikai fogadtatás: a jónép megrohamozta – és azóta is kitartóan ostromolja – a multiplexek kasszasorait. Pedig az ítészek kíméletlenül klaviatúraélre hányták a produkciót: a rettegett Rotten Tomatoes rettegett kritikusai például alig 56 százalékot adtak a filmnek.
Maszkok, köpenyek, jófiúk
A nézők viszont imádják, és lelkesen vásárolják a jegyeket – persze a mellé való üdítővel, popcornnal és fröccsöntött merchandising-figurákkal együtt. A nézők már csak ilyenek, egyszerűen nem tudnak betelni a szuperhősökkel. Ráadásul nem csak a Supermannel, vagy a Vasemberrel, vagy Farkassal (aki egyébiránt inkább Rozsomák), vagy Amerika kapitánnyal, vagy a Denevéremberrel, vagy a Duracell-nyuszival – hanem úgy általában: a szuperhősökkel. Szeretik mindet nemre, fajra, felekezetre, lakóhelyre és szociális háttérre való tekintet nélkül. Na jó, Hulkot kicsit kevésbé. (Hihetetlen..!) Őt inkább csak „kedvelik”.
Kérdés, hogy meddig még? Meddig folytatódhat a vászonhéroszok jó évtizede tartó diadalmas masírozása; meddig repkedhetnek még IMAX-ból Disney 3D-be és vissza? Mostantól minden nyáron maszkos, köpönyeglobogtató jófiúk és jólányok fogják átvenni a hatalmat a Gyöngyvászon-birodalom felett, vagy a vájtszemű cinéfilek és a vasárnapi mozijárók előbb-utóbb ráunnak a muszklijancsikra és muszklijuliskákra és más szórakozás után néznek?
Sokan hitték – köztük magam is –, hogy a tavalyi év sokmegatonnás kasszarobbanása, a Bosszúállók a műfaj csúcspontja is volt egyben. A Marvel-moziverzum vörös óriása lassan magába roskad, míg pár év múlva fehér törpe nem lesz belőle, hogy aztán végleg kihunyva elpárologjon a feledés végtelen fekete űrjében.
Aztán idén májusban jött a Vasember 3 és vele a nemzetközi box-office szupernóvák újabb sorozata, meg persze a fentebb már megénekelt Acélember, és én arra gondoltam, kénytelen leszek revidiálni a véleményemet: a szuperhős-mozikra valószínűleg még hosszú és sikerekkel teli jövő vár.
A Marvel meg a többiek
Annál is inkább, mivel a Superman-remake (prequel, sequel vagy a jó ég tudja, micsoda) kivételesen nem Marvel-produkció. Pontosítok: nem olyan sikerfilm, amit egy, a Marvel által kiadott képregényből, a Marvel Studios közreműködésével készített valamelyik nagy álomgyári konszern. Superman a DC Comics hőse – és ilyetén minőségében az első olyan filmen is igazán sikeres képregényhős – már persze az örök kedvenc Batmanen kívül –, akit nem a Disney tulajdonában lévő New York-i stúdió rajzolói szabadítottak rá kicsiny planettánkra.
És ez jó dolog, az erősödő konkurenciaharc csak hasznára válhat a műfajnak – annál is inkább, mivel tovább záporoznak ránk a Marvel-filmek. A Sony a múlt héten jelentette be, hogy a Marc Webb rendezte A csodálatos Pókember jövőre mozikba kerülő második részét két további folytatás követi majd: a harmadik részt 2016-ban, a negyediket pedig 2018-ban fogják bemutatni.
A Disney sem maradhat le – ők 2016-ban és 2017-ben akarnak piacra dobni két, egyelőre cím nélküli Marvel-filmet.
Ja, majd elfelejtettem, naná, hogy a Bosszúállókból is sorozat készül: nemrég közölték a járulékos fanfárok közepette, hogy Robert Downey Jr. a második és a harmadik részben is hajlandó ellejteni Tony Stark (alias Vasember) szépen koreografált egzisztenciális-hidraulikus haláltáncát.
Aztán ott van még az idén júniusban debütáló Farkas és a 2014 májusában a mozikba kerülő X-Men: Az eljövendő múlt napjai a Foxtól. Meg persze az Acélember folytatása, amit a jövő év elejére és a régóta halogatott Igazság Ligája, amit 2015 nyarára ígér a Warner.
Jön a Kick-Ass 2 idén augusztusban, a The Fantastic Four 2015-ben – egyszóval elég egyértelműnek tűnik, hogy a szuperhősmozik sikere nem puszta filmipari buborék csupán.
Vagy ha az, hát nemigen akar kipukkadni.
