A ma használatos video- és hangmegosztás csak pár éves múltra tekint vissza, de a tömörített médiaformátumok megjelenésére tehetjük a kezdetét. A tapasztaltabb és inkább már középkorú felhasználók emlékezhetnek arra, amikor az első, még tömörítetlen AVI állományokra rácsodálkoztunk a képernyőkön, vagy lejátszottuk az első audio CD-t. Bár a Windows 3.1 verzióhoz is készült Video for Windows alkalmazás, de mégis a Windows 95 és 98 korában indult be az első multimédia-őrület. A videokártyák és a processzorok a jobb megjelenítés irányában fejlődtek, a hangkártyák is egyre tisztább zenét adtak vissza. Mára már elérkezett a teljes, szinte mindenhol elérhető zsongás korszaka. Hívhatjuk így, hiszen a hordozható eszközön át a házimozi-rendszerekig már mindenhol hozzáférhető a csúcsminőségű kép és hang, a szárnyait bontogató 3D-technológiákról, tévékről, eszközökről még nem is szóltunk! Manapság már nem hat meg bennünket egy rádió webre költözése, hiszen több millió csatorna ezen keresztül sugározza a műsorát. A YouTube vagy a DailyMotion.com pedig szinte ontja magából a számtalan videót, amit akár utazásaink közben is megnézhetünk. De hogyan is történik mindez?
A legismertebb videomegosztó oldal milliós nézettséggel
A streaming technológia
A streaming magyarul annyit jelent, hogy folyamatosan valamilyen adást sugárzunk levegőben, interneten, helyi kábelen, tehát egy streamet (stream jelentése angolul: folyam) küldünk valakinek, valahova. Ha a legmaradibb technológiát nézzük, maga a rádió és a tévéadás is egyfajta stream, viszont a mai értelemben főleg a fájlalapú adást azonosítjuk így – tehát amit számítógépek számítógépeknek vagy az adatfolyam vételére alkalmas készülékeknek sugároznak.
A technológia négyféle eszköztől/szolgáltatástól függ: egy erős processzortól, a videokártyától, a megfelelő sávszélességtől, valamint az operációs rendszer fogadóképességétől. A videokártyának főleg a mostanában terjedő HD-minőségű videók megjelenítésében van szerepe, de ezek fogadásához megfelelően erős processzor is szükséges. Az adást végző gépen is a processzor végzi az igazi munkát, ugyanis a gyorstömörítés és az átküldés szintén ezen múlik. A sávszélesség minél nagyobb legyen, mind feltöltési és letöltési oldalon, adótól vagy vevőtől függően, hogy megfelelően tudjuk továbbítani az adatokat. Az operációs rendszernek pedig fogadnia kell és fel kell dolgoznia a bejövő jelet, valamint szakadozó kapcsolat esetén az átmeneti tárolót muszáj állandóan kezelnie. Minél nagyobb felbontásban és jobb minőségben adjuk vagy kapjuk a jelet, annál erősebb hardverre, nagyobb sávszélességre van szükségünk.
A videofájlokat eleinte még nehezebben tömöríthettük, ráadásul nem a korábbi hardverekre lettek tervezve, ezért sürgetővé vált egy olyan tömörítési szabvány elkészítése, amely kis helyet foglal, nagy felbontást képes tárolni és mégis visszaadja az élményt. Bár történtek kísérletek többféle irányban, mára csak alig pár tárolóformátum maradt a ringben. Helyi tárolásra említhetnénk az AVI formátumon belül a DivX, XViD, vagy az MP4 kodeket, az MPEG családban az MPEG-2-t, míg a nagy felbontású videók esetében az MKV, az MP4 és a Windows Media az elterjedtebb. Ezek közül kisebb trükkökkel hálózati sugárzásra is használhatjuk a legtöbbjüket, de külön erre a célra fejlesztettek ki számtalan formátumot, mint a Real Media, a Quick Time vagy a Flash Video, de ide sorolandó az előbb már említett Windows Media is. Hangok tömörítésére ezek audioformátumai ismeretesek, mint az MP3, a WMA, a Real Audio vagy az AC3 formátum.
A Shoutcast weblapján több ezer online rádiót hallgathatunk minden stílusban
A sugárzás lényege, hogy az adott fájlt nem egyszerre töltik le a kliensoldalon, hanem folyamatosan kerül a célgépre a lejátszás közben. Kétféle célba juttatás is lehetséges: ha a vendéggépről csatlakozunk egy adatfolyamra, vagy a mostanában terjedő direkt adás, amikor a sugárzó oldalról küldjük a jelet a célra (például tévé vagy mobil eszközök). Az átvitel többféle protokollon keresztül történhet: az ismertebbek a HTTP, MMS, RTSP vagy UDP, de természetesen ezeken kívül is vannak újabb technológiák, próbálkozások. A legtöbb eszköz azért a felsoroltakat használja, mert a legtöbb fogadó fél olyan programokat használ, amelyek ezeket a protokollokat ismerik. Természetesen a későbbiekben lesz szó arról, hogy egyes alkalmazások univerzálisan képesek adni és fogadni is, tehát a határok lassan elmosódnak.
Ismertebb megoldások
Nemsokára minden eszköz képes lesz hálózati médiát fogadni. Vegyük például az újabb LCD-televíziókat, amelyek képesek közvetlenül a YouTube-ról lejátszani a műsort, és azt akár HD-minőségben is meg tudják jeleníteni – természetesen a feltöltött videótól függően. Ne feledkezzünk meg a mobiltelefonokról, amelyekben Wi-Fi található, de még digitális tévécsatornákat is nézhetnénk velük a jövőben. Már egy netbook is képes egy másik eszközre HD-minőségű filmet sugározni akadás nélkül, akár vezeték nélküli hálózat segítségével. Ez már nem a jövő, hanem például a Windows 7 egyik újdonsága. De említhetnénk például az Orb megoldását is, amellyel bárkinek bárhová megoszthatjuk a gépünkön lévő tartalmat. Ahogyan a Windows Media Player, az Orb megoldása is nagyon hasonló: egy egyedi azonosítót kell igényelnünk (hogy biztosan tudják, kitől jön a megosztás), és utána az látogat el hozzánk, majd nézi meg a megosztott filmjeinket és képeinket, akit csak meghívunk. (A Windows 7 alapú gépeken való médiamegosztásról Windows 7-szelídítő sorozatunk 3. részében írunk részletesebben.) Elsőre talán nem hangzik túl egyszerűnek a dolog, de tényleg pár kattintás, és utána mienk a világ.
A Dailymotion már nyitott a mobileszközök felé is
A házi rádióadó készítése már kicsit komplikáltabb, ugyanis ingyenes programokból kevesebbet találunk az interneten. Az egyik a Shoutcast, amely a Winamp programhoz készült beépülő. Ilyenkor csak el kell indítanunk a zenét, amit másokkal együtt szeretnénk hallgatni, és máris elkészítettük a saját „rádiónkat”. Az IceCast egy önálló program, amely hasonlóképpen működik, de nem szükséges hozzá a Winamp, és egyedi listákat itt is összeállíthatunk. Még megemlítenénk a Wowza alkalmazást, amely csak félig ingyenes és korlátokkal sugározhatjuk a fülnek valót. Videó megosztására a TVersity is megfelelő lehet, ám ezt csak azoknak ajánljuk, akik nem ódzkodnak a kodekcsomagoktól, ugyanis az ffdshow-n kívül még pár más kódolót is telepíthet, ha nem figyelünk oda.
Az internetes megosztó oldalak másféle elven működnek. A legtöbb esetben már a háttérben, feltöltés közben megtörténik a konvertálás, tehát nem közvetlenül a nyers médiát látjuk vagy halljuk viszont, hanem egy internetre optimalizált verziót. Ezért néha célszerűbb egy olyan formátumot elkészítünk házilag, amit az adott oldal is használ, hogy a konvertálással ne töltsünk el drága perceket. Erre a célra kiválóan alkalmas a SUPER nevű ingyenes alkalmazás. A leggyakrabban „sugárzott” webes formátumok manapság az MP4 és az FLV, de még itt-ott elvétve találhatunk MOV kiterjesztésű fájlt vagy védett Windows Media tartalmat is. A feltöltésnél történő átalakítás lényege, hogy csak egyszer dolgoztassa meg a videó a processzort, nem pedig minden lejátszáskor. Mivel ez alaposan lefoglalja a szerver erőforrásait, miközben más szálon lejátszás történhet, ezért legtöbbször csak saját, dedikált kiszolgálókon lehet ilyen oldalt üzemeltetni, bérelt tárhelyeken fizetés ellenében sem.
Talán érthető, hogy a házi sugárzást valójában egy-két, de maximum öt vendégig célszerű csak beüzemelni, hiszen a legtöbb otthoni feltöltési sávszélesség általában alacsony, még ha rendelkezésünkre is áll az erős processzor a gyorstömörítéshez. Ezenfelüli csatlakozásokhoz célszerű külön szervert készíteni és bérelt internetcsatlakozást használni.
Windows Media kódoló 9 Series
A Microsoft kicsit furcsán magyarított nevű programja, a Kódoló az egyik legrégebbi (közel nyolcéves), de máig jól használható megoldás a házi médiasugárzáshoz. Kiszolgálóoldali verziója is létezik Windows Media Services néven, ami jobban skálázható a több kapcsolat kezelésére, védett tartalom sugárzására is alkalmas, valamint ideális a Windows-alapú megoldásokhoz. Főleg azért célszerű használni, mert a legtöbb gépen megtalálható a fogadó lejátszó (például a Windows Media Player). A Kódoló segítségével akár HD-felbontású filmek is készíthetők, de sugárzásra nem javasoljuk ezt a minőséget (a feltöltési sávszélesség miatt). Egy másik előnye, hogy az analóg bemeneti eszközöket is kezeli, tehát egy megfelelő kamerával távfelügyeletre is használható, esetleg megoszthatjuk a nagyvilággal a tévékártyánk képét. Bár kezdetben Windows 2000 és XP rendszerekhez jelent meg, de Vista és Windows 7 alatt is használható, ráadásul pár apróbb kiegészítőt kapunk mellé, és még magyarul is elérhető!
Telepítés után máris egy varázslóval találjuk magunkat szemközt, ahol eldönthetjük, hogy egy eszközről szeretnénk sugárzást indítani, vagy egy meglévő fájlt alakítanánk át, esetleg felvesszük a képernyőn történő eseményeket (hasonlóan a Camtasia alkalmazáshoz). Célszerű az Egyéni munkamenetet választani, mert akkor az összes beállítást megkaphatjuk.
Tegyük az ablakot teljes méretűvé, hiszen sok információt kell majd figyelnünk. A Tulajdonságok ablakban állíthatjuk be a lejátszási listát, alul pedig a sugárzási adatokat láthatjuk majd. A megjelent Források fülön választhatjuk ki a lejátszandó állományokat és adhatunk nevet minden elemnek. Forrásnak állítsuk be a Fájlt. A videót nem kell bepipálnunk, elég csak a hangot megadnunk, ha kedvenc MP3 vagy Windows Media Audio gyűjteményünket szeretnénk megosztani. Fontos, hogy ha kevert forrású listát szeretnénk készíteni, hagyjuk bepipálva az összes szűrési lehetőséget! Egy listából választhatunk, hogy a szám/videó lejátszása után mit tegyen a program: leállítsa a sugárzást, ismételje azt, váltson a következő forrásra, vagy térjen vissza a lista elejére. A felvett elem kezdetét és végét is beállíthatjuk, ha az egy valós fájl. Sajnos a kódoló nem tud „kézzel” készült listát betölteni, de a sajátját elmenthetjük későbbi visszatöltésre. Véletlenszerű lejátszás sem lehetséges. Egy forrás felvétele után a lista alján nyomjuk meg a Hozzáadás gombot új elem felvételére, a sorrendet pedig beállíthatjuk a mellette lévő nyilakkal.
A kódolóval egyszerre sugározhatunk és alakíthatunk át más fájlokat, esetleg egy külső kiszolgálónak küldhetjük el az adást. Ha csak a listát szeretnénk egy vendégünknek lejátszani, akkor a 8080-as (vagy egyedileg megadott) portot hagyjuk nyitva, a másik két opcióra nem lesz szükségünk.
A Tömörítés fülön adhatjuk meg, hogy milyen maximális sebességgel csatlakozhatnak fel hozzánk. A listák tartalomtól függően változnak, tehát ha az első lapon csak a Hang opciót választottuk ki, akkor itt a zenékhez legjobban illeszkedő tömörítési arányokat adhatjuk meg. Filmek esetében a képkockasebességet (FPS) és az átviteli sebességet láthatjuk. A folyamatos sugárzáshoz számoljunk kicsit: figyelembe kell vennünk a feltöltési sebességünket, valamint a kliens letöltési sávszélességét. Hang átviteléhez a maximális 135 Kbit/s megfelelő, de filmek esetében érdemes a feltöltési sávszélességünk értékének maximum 80 százalékát beállítani. Választhatunk az előre elkészített profilokból, de ha egyik sem nyeri el a tetszésünket, a Szerkesztés gombbal újabb sablont készíthetünk. Jobb átvitelnél használhatunk állandó, konstans (CBR) tömörítést, de ha valóban skálázni szeretnénk az átvitelt, és a processzorunk is bírja, akkor átállíthatjuk VBR- (változó) típusúra is. A Kétmenetes kódolás átvitelre alkalmatlan, viszont az Időrövidítéssel gyorsíthatunk vagy lassíthatunk a lejátszáson.
Ha mindent rendben találunk, indítsuk el az első próbarádiónkat vagy videónkat! Az eszköztáron kattintsunk a Kódolás indítása gombra, és ha minden rendben történik, elindul az adás. Tehetünk egy egyszerű próbát: a Figyelő ablakban lévő Kapcsolatok fülön találjuk a szükséges címet, a csatlakozók számát és az IP-címét. Egy szépséghibát mindenképpen módosítani kell a cím beírásánál, ez pedig a protokoll: a http helyett mms-t írjunk be. Ekkor az Internet Explorer automatikusan rákérdez a Windows Media Player indítására és máris élvezhetjük a sugárzott adást. Ha nem a helyi hálózaton, hanem az interneten keresztül szeretnénk megmutatni a frissen forgatott videónkat, akkor a gépünk neve helyett a netes IP-címét írjuk be (például: mms://84.134.210.20:8080). A könnyebb elérhetőség kedvéért célszerű a no-ip.org weboldalon egy saját címet regisztrálnunk (például: mms://radio.no-ip.org:8080). Egy hátránya van csupán ennek: a címet közvetlenül az Internet Explorerből vagy a Firefoxból (pár böngésző nem értelmezi), illetve a Windows Media Playerben a Fájl menü URL megnyitásán keresztül lehet használni.
VLC media player, az adóvevő
A sugárzásra, valamint a videók, hangok lejátszására másfajta, de rugalmasabb megoldást kínál a VLC media player. Adó és vevő egyben, tehát ha a barátunk ugyanezt az ingyenes alkalmazást használja, akkor tényleg csak a kísérletezőkedvünk szab határt annak, hogy miként vetítjük le kedvenc filmjeinket. A VLC rugalmasabb megoldást biztosít, mint az előbb bemutatott Microsoft program, ugyanis számtalan formátumot és protokollt támogat. Míg az előbbi esetben a sugárzott média WMV vagy WMA típusú, addig a VLC-nél akár MPEG, FLV, MKV, OGG vagy MOV formátumok közül is választhatunk, amelyek alatt más kodek működhet. A kimeneti konténer eltérhet a forrás típusától, de természetesen csak bizonyos keretek között válogassunk. A program indítása után a Média menüben találhatjuk a Műsorszórást. Többféle bemenet közül választhatunk: fájlokból, közvetlenül lemezről (akár DVD-meghajtót is!), hálózatról történő továbbítás útján vagy felvevőeszközből indíthatjuk az adást. Többszámos összeállítás hozzáadásához a listafájlt (például: M3U) adjuk hozzá, ne a fájlokat!
Miután megadtuk a forrást, alul kattintsunk a Műsorszórás gombra. Ekkor egy háromlépéses varázslóban találjuk magunkat. Az első ablakban láthatjuk az előbb megadott forrást, majd a Következő gombbal léphetünk tovább. A második lépésben meg kell határoznunk, milyen protokollokon keresztül fogunk sugározni. Ez nagyban függ a következőkben kiválasztott becsomagolástól is, például az MMS csak Windows Media továbbítására használható. A mellette lévő Hozzáadás gombbal adhatjuk meg a helyi gép IP-címét és a sugárzás portját. A helyes kiválasztás azért fontos, mert a vendégoldalon olyan vevőalkalmazásra lesz szükség, amely csatlakozni is képes a beállított protokollal. Több protokoll is felvehető, de tartsuk szem előtt a nyitott portok mennyiségét és a csatlakozni kívánók számát! MMS-protokollnál célszerű a 8080-as portot beállítani, ezt használják a legtöbb esetben az ilyen típusú állományok továbbítására. Az Átkódolás aktiválását érdemes bekapcsolni a jobb átvitel érdekében, ha filmünk túl nagy bitrátán lett eredetileg kódolva.
A Profil listából előre összeállított sablonokból válogathatunk, amelyeket módosíthatunk a mellette lévő gombbal, de újat is létrehozhatunk, ha egyik sem nyerte el a tetszésünket. A Betokozás fülön adhatjuk meg a fogadó lejátszóknak, miként lássák az adatfolyamot, tehát milyen konténerbe tesszük a műsort. Videokodekekből és hangkodekekből választhatunk, ráadásul még feliratfájlt is becsatolhatunk. A kodekek listájában számos lehetőségből választhatunk, tehát a konténerhez megfelelőt hamar beállíthatjuk. A videoméreteknél adjuk meg a három paraméter egyikét, hogy megfelelő kimenetet lássunk, az átméretezés listában javasolt például a 0,75-ös értéket kiválasztani. Ha minden változtatással végeztünk, mentsük le a profilt. Végül a harmadik oldalon speciális paramétereket is bekapcsolhatunk, de ha mindent jól állítottunk be, akkor a Műsorszórás gombbal elindíthatjuk az adást. A vételt vagy VLC Playerrel, a Média menüben lévő Hálózati műsor megnyitása ponttal, vagy MMS-sugárzás esetén a korábban említett módon a Windows Media Playerrel indíthatjuk, természetesen a venni kívánt adás IP- és portcímének, illetve protokolljának beállítása után.
