Facebook, iWiW és MSN – e kifejezéseket mára már az idősebb korosztály képviselői közül is egyre többen ismerik, nem beszélve a tinikről, akik bizonyára lelkesen folytatnák a felsorolást, úgymint MyVip, Yamm, YouTube és Flickr. A mai fiatalok szinte együtt nőttek fel a világhálóval. Esetükben a webszolgáltatások megléte teljesen természetes, és így az is, hogy azokon keresztül próbálnak minél több információt megosztani magukról.
A közösségi oldalakon életük minden apró rezdüléseiről beszámolnak, a telefonjukkal rögzített videókat egy gombnyomással feltöltik a YouTube-oldalukra, a felhőben elhelyezett képeiken pedig az összes ismerősüket felcímkézik és így tovább. Nincs mit tenni, a közösségi médiumokon szocializálódott tinik többségének hatalmas a virtuális lábnyoma. Igaz, erről nem csak a fiatalkorúak tehetnek. A 30-as éveiben járó generáció tagjai ugyanis már a gyermekük megszületése előtt telekürtölik a világhálót az új jövevény érkezéséről.
Blogokban babanaplót vezetnek, feltöltik egy online tárhelyre az ultrahangon készült képeket, a születés után pedig videókkal és további fotókkal gondosan dokumentálják a csemete fejlődésének minden egyes pillanatát. Így egy korábbi felmérés alapján napjainkban már a nyugati országokban született 2 éves gyermekek 85 százalékának van valamilyen online megjelenése, azaz elérhető róla valamilyen felkutatható információ. Ám vélhetően sokan vannak azok, akik nem szeretnék, hogy az életük korai szakaszában keletkező információk később felbukkanjanak. Ez szép ábránd, de szinte lehetetlenség. A nevünk alapján ugyanis könnyen azonosíthatóak vagyunk. Ennek feloldására javasolta például Eric Schmidt, a Google korábbi elnöke, hogy 18 éves korában mindenkinek biztosítani kell a névváltoztatás lehetőségét.
Nem csak online telefonkönyv...
Persze utóbbi csak kevés esetben lehetne indokolt, de ettől nem szabad elbagatellizálni a témát. „Miért pont rám lennének kíváncsiak? A sok apró információmorzsából hogyan gyűlhetne össze valami rólam?” Gyakori ártatlan, gyanútlan kérdések ezek az adatvédelem veszélyeivel kapcsolatban, amelyekre engedtessék meg, hogy röviden válaszoljunk. Egyrészt soha nem tudhatjuk, hogy kinek, mikor és miért leszünk fontosak, másrészt ezen apró információmorzsák együttesen rengeteg mindent mesélhetnek el rólunk.
Hallani lehetett például egy magyar nő esetéről, aki igyekezett eltitkolni a jövedelmének egy részét az adóhatóság elől, ami egészen mindaddig sikeresen működött, amíg elő nem kerültek az egyiptomi nyaralásról készült friss képei. Egy behajtó cég ugyanígy nyakon tudja csípni azt, aki egy közösségi oldalon feltöltött képen egy frissen vásárolt autó előtt pózol. Ma már ráadásul szinte mindenki természetesnek veszi azt, hogy állásinterjú előtt a felvételiztető körbeszimatol a közösségi oldalakon. Számos témát tudnánk még felhozni. Amerikában a rengeteg termelődő adatnak és nyilvános adatbázisnak köszönhetően már egy egész webes iparág épül az effajta adatbányászatra, illetve ellensodrásként a fellelhető találatok eltüntetésére. Az online háttérelemzés (online background check) a tengerentúlon már olyan szinten elterjedt, hogy több fejlesztőcég is kínál ilyen szolgáltatást. Szerencsére hazánk még e téren (is) gyermekcipőben jár – részben a publikus adatbázisok csekély száma miatt –, ám ettől függetlenül nem dőlhetünk hátra. Már most érdemes mindenkinek egy komplett online háttérelemzést elvégeznie saját magán!
Közösségi életünk nyomai
Ha magunk után akarunk kutakodni, akkor elsőként mindenképpen ott nézzünk körül, ahol a legtöbb adatot adjuk meg magunkról: a közösségi oldalakon. Itt van például az iWiW, amelynek a profiloldalaiból blogok is gyakran szemléznek, hogy egy-egy képet vagy személyt pellengérre állítsanak. Ezen művelethez a magyar oldalra lépjünk be, majd a Profilom menüponton belül válaszuk ki az „Adatlap” opciót, s kattintsunk az „Adatlap megtekintése ismeretlenként”. Ezt követően vizsgáljuk meg, hogy mások mit láthatnak róluk. Nézzünk meg az általunk megadott publikus adatokat, a feltöltött képeket, az ismerőseinket, a rólunk írt véleményeket, az apróhirdetéseinket és a fórumbejegyzéseinket. Lássuk be, hogy valóban elég sok adat kibányászható rólunk. Sőt, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, akkor a lakcímünket és a telefonszámunkat is megtudhatja bárki.
Hasonló a helyzet a Facebook-oldalunkon is, csak itt annyi a különbség, hogy a nyilvános profiloknál a számunkra ismeretlen személyek a közösségi oldalon végrehajtott cselekedeteinkbe is beleláthatnak. Ajánlott beállításon ugyanis a szolgáltatás mindenki számára megmutatja bejegyzéseinket, képeinket, az életrajzi adatainkat és kapcsolatainkat. Ha ezen szeretnénk változtatni, akkor az adatvédelmi beállításoknál állítsuk át az értékeket.
Kérjük ki a Facebook-kartotékunkat!
Ezenfelül mindenkinek érdemes legalább egyszer kikérnie a facebookos kartotékját – a Fiókbeállításokon belül „Adataid letöltése” –, hogy megtudja, milyen információkat tárol róla az oldal. A közösségi honlapok után érdemes a figyelmünket a Google felé fordítanunk, mivel a keresőcég a szerteágazó szolgáltatásai révén rengeteg adatot tárol a felhasználóiról. Egy korábbi írásunkban már részletesen megnéztük, hogy milyen információkat kezel a Google, ám hogy esetünkben konkrétan milyen adatokat tárolnak a mamutcég szolgáltatásai, azt a google.com/dashboard oldalon tudhatjuk meg. Itt áttekinthetjük a profilunknál megadott információkat, az Analytics- és Blogger-fiókunk eseményeit, naptárunkat, Picasa-képeinket, YouTube-videóinkat és így tovább. Rengeteg mindent találhatunk, így ahol lehet, nézzük meg tüzetesebben a Google szolgáltatásainál keletkező adatvédelmi beállításokat (Manage privacy settings).
Árulkodó keresők
A Google azonban nem csak így segíthet az utánunk kémkedőnek. A keresője a web legsötétebb nyilvános zugaiba is bemerészkedik, tehát az esetében nem elég csak az általa üzemeltetett szolgáltatásoknál körbeszimatolni. Elsőként próbáljunk rákeresni segítségével teljes nevünkre, vagy a honlapoknál előszeretettel használt felhasználónevünkre.
Más is itt kezdi
Amennyiben gyakori névvel rendelkezünk, illetve túl sok nem hozzánk tartozó találatot kapnánk, akkor próbáljunk meg olyan kulcsszavakat is használni, amely a személyünkhöz köthető (például: „Molnár József PC World” vagy „Molnár József Őrbottyán” és így tovább). Ha pedig egy konkrét információt keresünk, akkor bátran egészítsük ki azzal a keresőkifejezést (például: „Molnár József mobil” vagy „Molnár József lakcím”). Remélhetőleg utóbbi esetben senki sem fogja az első találatok között viszontlátni a valós adatait.
Mint egy nyitott könyvben
Ha csak egy adott szolgáltatáson vagy oldalon szeretnénk kutatni, akkor szűkítsük le egy domainre a keresést (például „site:pcworld.hu Molnár József”). Ezen formulával egyébként hasznos a közösségi oldalakat is átkutatnunk („site:linkedin.com Molnár József” vagy „site:facebook.com Molnár József”). Sőt a Mark Zuckerberg által fémjelzett közösségi oldal esetén érdemes egy próbát tennünk az Openbook.org webcímen elérhető keresővel is, amely a begépelt kulcsszavak alapján képes átkutatni a Facebook publikus bejegyzéseit. Így például a nevünkre rákeresve egy, a személyünkkel kapcsolatos pletykába is belebotolhatunk. Ha arra nem is, érdemes például az „e-mail”, illetve a „mobilomat” kifejezésekre rákeresni. Az eredmény meglehetősen tanulságos lesz.
A szabadság földje
Szerencsére a fenti módszerekkel egyelőre meglehetősen nehéz megtalálni bármely magyar felhasználónak a mobilszámát vagy a lakcímét. Főként azért, mert Magyarországon meglehetősen kevés az elérhető publikus adatbázisok száma. Ismételten fontos hangsúlyoznunk, hogy ez jelen téma kapcsán egy szerencsés adottság, mivel a tengerentúli szabad adatbázisok tömkelege mellett könnyen lehet bárki után nyomozni.
John Smith élete a monitoron
Ennek megfelelően Amerikában már külön iparággá vált a teljes online háttérelemzés, amely szolgáltatás során a cégek egy csekély összegért cserébe összegyűjtenek minden, a weben fellelhető információt az ingyenes és fizetős adatbázisokból a megfigyelt személlyel kapcsolatban. A fejlett adatbányász megoldásokkal ezen cégek képesek a kulcsszavak, az adatok közötti relevancia és kapcsolat, valamint az adatelemző algoritmusok segítségével összeállítani egy adott személy online lábnyomát. „A mai időkben nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy kivel lépünk kapcsolatba hivatalos és személyes ügyeink intézésénél. A minden részletre kiterjedő háttérelemzéssel megtudhatja, hogy üzleti partnere ellen folyik-e csőd-, vagy bármilyen rendőrségi eljárás. Így mindent megtudhat az adott személyről még azelőtt, hogy személyes információkat osztana meg vele, vagy elfogadna egy tőle érkező felkérést” – olvasható a peoplefinders.com oldalon, amely mellett a cég egy oldalsó dobozban arra is biztat, hogy nézzünk utána a szomszédainknak, hogy nem rendelkeznek-e valamilyen szexuális perverzióval.
A szolgáltatással így nem meglepő módon bármely amerikai állampolgárnak megtudhatjuk a telefonszámát, sőt még családi állapotával, korábbi válásaival, közlekedési kihágásaival, szomszédainak kilétével és a tulajdonában lévő javakkal kapcsolatban is képbe kerülhetünk. Érdemes felkeresnünk a mylife.com és a ussearch.com szolgáltatását is, a megoldásokkal ugyanis tallózhatunk az Egyesült Államok lakosai között, sőt paranoiásabbak a mylife oldalán még annak is utánanézhetnek, hogy kik kerestek rá a profiljukra korábban.
Mindenki kereshető
Kissé ironikus, hogy majd' minden megoldásnál, vagy kapcsolt szolgáltatásnál ott található az online nyomok eltüntetése, azaz a nyomok felderítése mellett a nyomok eltüntetése is jó üzletnek tűnik. Utóbbi nem egyszerű feladat, mivel a szoftverek olyan oldalak adatbázisaiban is keresnek, mint a Facebook, LinkedIn, Flickr, Twitter, Meetup, Ebay, amazon.com, classmates.com és így tovább. Bár ezen információk megtekintéséhez regisztrálni kell, azonban név, kor és hely alapján bejelentkezés nélkül is tallózhatunk az adatok között.
Bárkire rátalálhatunk
A ussearch.com oldalon pedig a teljes háttérelemzés kérése mellett mi magunk is kutakodhatunk. Rákereshetünk egy amerikai állampolgár nevére, egy telefonszámra, e-mail címre, amely mellett kifejezetten a közösségi oldalak, bűnügyi és tulajdonjogi adatbázisok információ között is kereshetünk. Önkéntes magánnyomozók segítségére lehet még ezenfelül a telefonszámokra épülő zabasearch.com (hazánkban: telefonkonyv.hu) és a whitepages.com, a rendőrségi jelentéseket tartalmazó criminalsearches.com, illetve a több adatbázisban kereső searchsystems.net és virtualgumshoe.com. Utóbbi szolgáltatás különleges, mivel a használatával tallózhatunk az Egyesült Államok több száz ingyenes adatbázisa között. Ezen esetben azonban mivel az információk közötti kapcsolatot nekünk kell feltárnunk, nem kell félnünk attól, hogy más hosszú órákat fog a mi profilunk megrajzolásának szentelni.
A web mélye
A fenti szolgáltatások csak az Egyesült Államokban érhetők el; hazánkban a nyílt adatbázisok csekély száma és a bürokratikus akadályok alaposan megnehezítik az online kutakodást. Ettől függetlenül nem érdemes hátradőlnünk, mivel van néhány szolgáltatás, amely nem korlátozódik a szabadság földjére.
Ilyen például a pipl.com, amely képes a hagyományos keresőknél sokkal mélyebbre hatolni a web nyilvános, kereshető adattábláiban. Így a szolgáltatás megpróbál egy adott kifejezéshez – legyen az egy név, e-mail cím vagy nick – kigyűjteni minél több releváns információt az egyetemi publikációkból, a bírósági papírokból, a közösségi oldalakról és így tovább. Ezen képességével nem tér el a fentebb tárgyalt megoldásoknál, ám mégis kiemelnénk a szolgáltatást, mivel a segítségével a magyar felhasználók után is kutakodhatunk.
Az azonos felhasználónév negatív hatása
Próbából keressünk rá a saját nevünkre, és vizsgáljuk át a kapott eredményt. Ha nem túl gyakori névvel rendelkezünk, akkor szinte biztos, hogy az oldalsávon azonnal megjelenik majd az arcképünk, s ezt követően a személyes és üzleti adatok között is könnyen felbukkanhat egy hozzánk köthető találat, ám azt biztosan megtudhatjuk, hogy a weben mely névrokonunk rendelkezik a legnagyobb webes lábnyommal.
Következő lépésként keressünk rá az e-mail címünkre, és a gyakran használt felhasználónevünkre, amely esetekben vélhetően sok konkrét, hozzánk köthető tartalomhoz fogunk jutni. Minél több a találat, annál nagyobb a digitális lábnyomunk. Habár a magyar felhasználókról tapasztalatunk szerint a pipl.com képes a legrészletesebb kartont összeállítani, érdemes egy próbát tennünk még a wink.com és a zoominfo.com szolgáltatásokkal is. Utóbbi megoldások ugyanis, habár elérhetők hazánkból is, mégsem képesek részletes adattáblákkal szolgálni. Végezetül, ha olyan információra bukkanunk, amelyet szeretnénk titokban tartani, akkor keressük fel az adott szolgáltatást és töröljük a kellemetlen adatot.
Jó tanácsok:
– Ne nyissunk profilt gyermekünk nevében egyik közösségi oldalon sem, várjuk meg, hogy ő tegye meg azt. Egyébként utóbbi esetben sem árt a csemetén tartani a szemünket.
– Csak azt az adatot osszuk meg a cégünkkel kapcsolatban, amelyet a munkahelyi konyhában is elmondanánk munkatársaiknak.
– Az emberek általában a szokásuk rabjai, és így előszeretettel használják ugyanazt a felhasználónevet majd' minden szolgáltatásnál. Vigyázzunk arra, hogy ha egy helyen azonosítanak minket, akkor a többi tevékenységünkre is fény derül.
– A fórumokon írt több évvel ezelőtti hozzászólásaink is bármikor napvilágra kerülhetnek egy jó adatbányász szoftver által. Így saját nevünkkel, illetve gyakran használt felhasználónevünkkel csak olyat írjunk, amelyet évek múltán is vállalnánk.
– Amit mi megtalálunk magunkról, azt mások is meglelhetik.
Kapcsolódó témák a fórumban:
- iWiW
