A magasabb kategóriákban megismert minőség és funkcionalitás meglepően pénztárcabarát árral párosul, így a a piac legjobb ár-érték mutatójú készülékei közé kerülhetnek.
A sorozat az A5-ös készülékkel indult, és a maitól némiképp eltérő filozófiát képviselt. 1998-ban kapható társai közül kiemelkedett igényes, stílusos fémházával, amely már akkor igen nagy felbontású kijelzőt kapott a hátoldalon; emellett optikai közelítésre nem alkalmas autófókuszos optikával és teljesen automata üzemmóddal rendelkezett. 1024×768 képpontos felbontása anno kiemelkedőnek számított, hiszen az áruházak polcait VGA-felbontású masinákkal osztotta meg.
Fél év múlva az A5 utódjaként piacra került az A5 Zoom, amely egy 28 miliméterről induló, 2,5-szeres zoomobjektívvel egészítette ki az előd teljesítményét. Minthogy az új optika nagyobb helyet igényelt, a vékony fémház kismértékben meghízott, de a letisztult vonalak megmaradtak. E ház ezután változtatás nélkül adott helyet az 1999-ben megjelent A50-es, optikai közelítésre alkalmas sikerkészüléknek. Ez kisebb elektronikai módosítások mellett új, 1,3 megapixeles képvevőt kapott, így már 1280×960 képpont felbontású felvételek kerülhettek a tárolóként használt CompactFlash formátumú kártyára.
A következő modell, amely tagadhatatlanul az A50-es utódja, 2,1 megapixeles szenzorral, vékonyabb alumíniumházban és érdekes módon S típusjelzéssel került forgalomba, új kategóriát teremtve a Canon kínálatábann. Az utódra több mint két évet kellett várni: az A10-es jellemzően az alacsony árú, belépőszintű kategória megtestesítőjeként lépett színre 2001 júniusában. Ez 1,3 megapixeles, míg A20-as jelzésű testvére 2,1 megapixeles és háromszoros optikai közelítésre alkalmas optikával büszkélkedhetett. A fémházat felváltotta a műanyag, de ennek minősége sem volt kifogásolható. E két modellben debütált a hárompontos AiAF autófókusz-rendszer, amelynek köszönhetően igen éles képeket lehetett készíteni. Alig egy év múlva érkezett az A30 és A40, amelyek apróbb módosítások mellett mozgókép-felvételi lehetőséget kínáltak. Röviddel megjelenésük után lépett színre az igen egyszerűen kezelhető, ám optikai közelítésre nem alkalmas, ugyancsak 1,3 és 2,1 megapixeles A100 és A200, amelyek alacsony árukkal és jó képminőségükkel arattak vitathatatlan sikert.
Valódi áttörést a 2003-ban megjelent A60 hozott, a kézi beállítások kiválasztásának lehetőségével. Az erre a modellre épülő sor a mai napig kapható, és egészen az A95-ös készülékig tart, átölelve a 2,1 megapixeltől az 5 megapixelig tartó felbontásokat.
Jóformán mindenkinek van olyan, a fotózás iránt fogékony ismerőse, aki vagy vett már, vagy legalábbis elgondolkodott egy A sorozatú Canon készülék vásárlásán. A gyártó ugyanis az alacsony ár mellett az egy vagy két osztállyal feljebb található készülékek jellemzőit tette elérhetővé ezekben a masinákban, nemcsak a beállításoktól mentes fényképezésre, hanem kreatívabb fényképészeti módozatokra is lehetőséget adva. A sorozatra jellemző programválasztó tárcsa a profi gépekhez hasonlóan zsúfolásig tömve van üzemmódokkal: közöttük a teljesen automata mód és a témaautomatika előre definiált beállításai mellett a zár, a blende, illetve az ezek együttes konfigurálását jelentő teljesen manuális mód is megtalálható.
További hasznos lehetőség az eseti fehéregyensúly mérésének képessége, amely az előre beállított, illetve az automatika által mért értékeknél - nem túl kedvező fényviszonyok mellett -- jobb eredményt ad, igaz, csak mérsékelt fényviszonyváltozás mellett használható. Mindez az A510-es és A520-as készülékekben is jelen van, számos örvendetes újdonság mellett.
A két fényképező az elődökhöz képest 13 százalékkal kisebb, 20 százalékkal könnyebb és egyben takarékosabb is lett; immár nem négy, hanem csak két AA típusú ceruzaelemnek vagy akkumulátornak találunk helyet az alumínium előlapos készülékházban. Az A sorozatban először láthatunk négyszeres közelítésre alkalmas optikát, amelynek rajzolata a sarkokban is kifogástalan élességű. A CompactFlash kártyát felváltotta a Secure Digital formátum, ezt a készülék FAT32 állományrendszerrel is képes kezelni. Minthogy az új fejlesztésű CCD-képvevő igen nagy kontrasztátfogású, különösebb szoftveres trükkök nélkül készít kifogástalan dinamikájú képeket, ahol keresve is nehéz „beégett” részleteket találni. További figyelemre méltó újdonság a zoomvaku, amelynek teljesítménye az optikai nagyítás függvényében változik, így egy teljes optikai közelítéskor valóban megnövekszik fényének ereje. A beépített, 18-as kulcsszámún kívül egy külső vakut is illeszthetünk a készülék oldalára; ez tökéletes összhangban működik a géppel, sokkal inkább megfelelve az éjszakai vagy a beltéri fotózás által támasztott speciális követelményeknek.
Az optika elé külön vásárolható nagy látószögű és tele- előtétlencsék illeszthetők. Annak érdekében, hogy a képvevő szenzor pont az optikai tengely középpontjában legyen –- ami az egyenletesen éles képek alapfeltétele -, az objektívtubus képes az oldalirányú mozgásra. Érdemes megemlíteni, hogy az A510 és A520 típusokban a szakmai körökben igen elismert hatásfokú DIGIC képfeldolgozó áramkör teljesít szolgálatot, amelynek eredményeképp nemcsak a készülék reakcióideje minimális, hanem az autófókusz is meglepő hatékonyságú és gyorsaságú. Természetesen a képek kifogástalan minőségéért is ez a lapka felelős.
Azok, akik számítógép közbeiktatása nélkül szeretnének nyomtatni, választhatják a direkt nyomtatás funkciót: segítségével kristálytiszta nyomatok állíthatók elő a megfelelő fotónyomtató alkalmazásával. A készülék nyomtatás/megosztás gombja világít abban az esetben, ha a fényképezőgép és egy direkt nyomtatásra alkalmas nyomtató között létrejött az USB-kapcsolat. Ez a gomb egyben leegyszerűsíti az elkészült képek áttöltését is a Windows alapú számítógépekre, hiszen ennek megnyomásakor az áttöltési folyamat automatikusan megkezdődik. A témaautomatika kereken 20 fényképezési körülményt ölel át, amelyek között a víz alatti üzemmódot is fellelhetjük. Ehhez a készülékhez külön vásárolható vízálló tok szükséges, amely különleges diffúzorlappal lett ellátva, hogy a víz alól felcsillanó kövek ne okozzanak havazáshoz hasonló képhibákat.
Az 510-es és 520-as modell külső kialakításának ergonómiájával és belső értékei tükrében nemcsak a kezdő fényképészeknek lehet jó választás, hanem azoknak a kreatív, kézi beállításokat használó fotósoknak is, akik gyakran vonatkoztatnak el az átlagostól és a megszokottól, ezért egyéni stílusuk kifejezésére alkalmatlan egy teljesen automata, de hasonló árfekvésű kamera. A Canon Powershot A510 és A520 gyors rendelkezésre állásukkal igazi megtestesítői a „mutass és lőj” koncepciónak - egyben vérbeli profi készülékek is, ha az üzemmódtárcsát a témaautomatikához vagy a kézi beállításokhoz tekerjük. Várható, hogy képességeik és áruk alapján 2005 valódi slágertermékei lesznek.
A cikk a 2005. áprilisi számunk 32 oldalas CANON mellékletében olvasható.
