A múlt és a jelen, itthon és máshol
Ne siessünk ennyire előre és vizsgáljuk meg a hazai piacot. Egy pillanatra feledkezzünk meg a „warez” felhasználásról és letöltésekről, mert e felhasználók mindegyikének biztosan van legalább egy jó oka, amiért nem vásárol semmilyen lemezt (de mi sem tagadhatjuk, hogy a magyar átlagfizetéshez képest tényleg nagyon drága egy-egy közülük). Jelen állás szerint az olcsó, 500-900 forintos gazdaságos, valamint a drágább, normál kiadású DVD lemezek érnek el nagy tömegeket, mivel a lejátszók ára is évek óta a padlón van. Legyen szó akár neves, vagy teljesen névtelen gyártó termékéről. Ugyanez igaz a hanglemezekre (CD) is, mivel idehaza legálisan nehéz hozzájutni zenei albumokhoz veszteségmentesen tömörített formátumban – amit aztán arra konvertál a vevő, amire akar.
Maradva a lemezen terjesztett filmeknél, a Blu-ray eladások egyelőre emelkedő tendenciát mutatnak és a formátum nagy szerencséjére a 3D pár éven belül további eladásokat is generálhat. Ha megnézzük, tőlünk nyugatabbra hatalmas keletje van a Blu-ray lemezeknek – kiváló példa Anglia – köztük az extra kiadásoknak is. Gyorsan hozzá kell tennünk, hogy a szigetországban nem is annyiba kerülnek a lemezek, mint itthon, de figyelembe kell vennünk, hogy a magyar kiadások igényelnek egy kis extra munkát, mint például lokalizált borító és számos esetben szinkron, de ez önmagában nem jelenthetne ekkora árkülönbséget. Az is igaz, hogy a régi filmeket tartalmazó Blu-ray kiadványok esetében sokszor jobban járnánk, ha csak felirat lenne a 20 éves mono és 10 éves sztereó hangsáv helyett – a nagyobb piacokon a régi hangsávokat is újrakeverik.
A 3D megjelenésével a Blu-ray még erőre kaphat
Elvonatkoztatva a lemezes hordozóktól, a régen kizárólag csak számítógéppel lejátszható formátumokat kezelő médialejátszókat pont az illegális másolatok keltették életre. Most viszont már az egyszerű felhasználó sem elégedik meg az XviD és DivX nyújtotta lehetőségekkel, pontosabban azokkal a lejátszókkal, amik csak optikai adathordozón képesek fogadni ezeket a formátumokat, hanem az USB foglalat és kártyaolvasó került előtérbe, megfejelve iPod és most már iPhone támogatással (utóbbiak főleg az amerikai piac miatt kerültek fel ilyen gyorsan a támogatottsági listára). Sőt, ha tovább megyünk, most már az apróra tömörített filmek mellett egyre nagyobb teret hódítanak a nagyfelbontású tartalmak (rendszerint MKV konténerben), ám ezek az állományok elsősorban azokban a körökben közkedveltek, ahol rendelkezésre áll gyors internetkapcsolat.
A médialejátszó eszközök között a beépített merevlemezesek következnek a sorban, amik valószínűleg sokáig nem fog eltűnni a gépekből, még annak ellenére sem, hogy az internet és az onnan lejátszott filmek is egyre nagyobb teret hódítanak (nem a YouTube-ot értjük ezalatt). Itt lehetne még megemlíteni a felvételi lehetőséget, ami a merevlemez maradása mellett szólna, azonban ez is áthidalható azzal, ha távoli szerverre történik a rögzítés (ez a technológia idehaza is elérhető bizonyos szolgáltatók kínálatában).
Az előtérbe került és ennek hála már mindenkinél körvonalazódnak az otthoni hálózati támogatás előnyei. Egyelőre a DLNA az egyetlen úttörő módszer, ami jól használható abban az esetben, ha egy készülék merevlemezén/memóriájában tárolt állományt akarunk klasszikus értelemben vett átmásolás nélkül, gyakorlatilag streamelve lejátszani egy másik eszközön (például mobiltelefonon tárolt filmet egy nagyfelbontású tévén). A sok megkötés ellenére a jövőben mindenképpen nagy szerepet fog játszani a DLNA, főleg abban az esetben, ha mobil eszközeink is mind támogatni fogják ezt a lehetőséget.
A jövő az internet?
Nem is annyira a jövő, hanem már inkább a jelen az internetes és az on-demand lejátszás, legalábbis globálisan nézve. A rendelkezésre álló sávszélesség egyre nagyobb, nem kell felesleges másolatokat készíteni, optikai lemezeket írni, zajkeltő és áramfogyasztó merevlemezeket üzemeltetni. Az Egyesült Államokban például évek óta remekül működik ez a modell, az más kérdés, másutt miért jár gyerekcipőben ez a megoldás.
Az eltérő fogyasztói szokások mellet nyilván az okok között szerepel az internetelérések lassú sebességnövekedése, ráadásul a hazai helyzetet elemezve a kevésbé frekventált helyek és kisebb lélekszámú települések még mindig nagyon le vannak maradva – az árak pedig az egekben járnak. Megoldást jelenthetne a mobil internet, ám ennek forgalmi korlátai, nagy késleltetése és a cellák telítettségétől függő átviteli sebesség okán még szintén nem számítanak ideális megoldásnak. Az internetes lejátszók legnagyobb hátránya értelemszerűen maga a világháló, így ha valamilyen okból kifolyólag nincs internetkapcsolat, akkor nincs videó stream, az aktuális lejátszás is megakad.
Nyilvánvalóan ettől függetlenül, előbb-utóbb az interneten keresztül nézett, megvásárolt és kölcsönzött filmek PC-től mentes lejátszása fog előtérbe kerül, ahogy ez a tendencia már most is látszik: Magyarországon is léteznek már szolgáltatókhoz kötött online „videótárak”, amihez nem kell más, mint egy tévé, mellé egy digitális tévé-előfizetés és a hozzá adott médiabox.
Ez persze megkötésekkel jár, mert például csak a saját szolgáltatónk kínálatát nézhetjük, ezzel szemben az USA-ban vannak szolgáltatóktól független megoldások is. Egyes, idehaza is kapható lejátszókból ugyanaz a típus sokkal többre képes az Egyesült Államoknak szánt verzióban, például nem csak YouTube-ot nézhetünk vele, hanem komplett sorozatokat, filmeket és zenéket kínáló „csatornákhoz” is hozzáférhetünk. Hogy értsük miről is van szó, konkrétumokat is említenénk.
Az egyik jól ismert ilyen oldal a Netflix, ahol egy bizonyos összegért cserébe (konkrétan $8.99) annyi videót streamelhetünk tévére vagy gépünkre, amennyi csak jólesik. Szinén közkedvelt az ingyenes (!), ám szintén csak USA-beli IP címmel hozzáférhető Pandora internetes zenetár, vagy a szintén tévés-videós Hulu. Egy az egyben soha sem szabad hasonlítani annyira eltérő piacokat, mint az európai és amerikai, mert utóbbinál rengeteg csatorna van, mely saját gyártású filmet-sorozatot vetít, de az sem ritka, hogy egy-egy kiadóval kötött megállapodás értelmében csak annak műsorait sugározzák. Sőt, a helyzet ennél jóval bonyolultabb, hiszen egyes streamelt video tartalmat kínáló szolgáltatók nem szerződhetnek minden filmstúdióval és kiadóval, ezért egy picit kaotikus és foghíjas a kínálat.
A pletykák szerint Európába jön a Netflix!
Idehaza e tekintetben a helyzet kevésbé bonyolult, viszont drágábban juthatunk filmekhez. Az itthon elérhető on-demand kölcsönzők árai filmenként 500-900 forintos ársávban mozognak, ami már-már elfogadható, de inkább az 500-hoz közelebbi tarifa lenne igazán csalogató – erre is van példa: az egyik nagy IP TV szolgáltatónál maximum 600 forintot kell fizetnünk filmenként. Sajnos arra egyelőre itthon nincs lehetőség, hogy a filmet ne csak „béreljük”, hanem digitális formában (tehát letöltve) megvásárolhassuk, hogy később bármikor újranézhessük. A hazai állapottal kapcsolatban sok a megválaszolatlan kérdés, valószínűleg éveket kell még várunk egy Netflix-hez vagy Blockbusterhez hasonló univerzális megoldásra.
A jövő lejátszóinak bűvöletében
Mint említettük, az elsődleges cél a klasszikus PC száműzése a nappaliból, vagy olyan PC-alapokon működő platform, amihez nem kell szakértelem, nincs újratelepítés és a kezelőfelületként működő program elrejti a felhasználók szeme elől az operációs rendszert (a gyakorlatban rengeteg Linux alapon nyugvó példa van erre). Leegyszerűsítve: a felhasználónak ne legyen semmi gondja, csak bedugja a kábeleket és a távirányítóval minden elérhető legyen.
A most és a jövőben kapható médialejátszók megfelelnek ennek a követelménynek, jó példa erre a Roku és Apple TV, de a Google TV is ez irányba halad. Meg kell említenünk az amerikaiak másik nagy kedvencét, a TiVo-t, ami a kábelszolgáltatók set-top boxát is kiváltja, plusz felvevő képességekkel is rendelkezik.
A másik érdekes kérdés a HD felbontás, ami nem csak idehaza, de még az Egyesült Államok piacán is húzóerőnek számít – a HD és a Full HD képes médiabox-ok még ott is drágábbak, akárcsak idehaza – míg az említett TiVo már THX minősítéssel is kapható.
Nem akarnak kimaradni a biztosnak ígérkező piaci lehetőségből a konzolgyártók sem, ezért mind a Microsoft, mind pedig a Sony konzoljai befoghatók multimédiás célra – ráadásul a Playstation 3 a Blu-ray lemezeket is fogadja, 720p felbontásban 3D támogatással.
Vannak olyan gyártók ezen felül, amelyek nem csak azon tartalmak megjelenítését tartják fontosnak, ami az interneten megvásárolható, hanem saját anyagok lejátszását is lehetővé teszi. Ilyen például a Boxee, ami kezdetben csak szoftverként indult, de a hamarosan idehaza is kapható Boxee Box viszont komplett hardveres megoldást kínál, amivel bármi lejátszható és még internet sem feltétlenül kell hozzá.
Árukapcsolás: alkalmazások, közösségi élet, játékok és célzott hirdetések
Már látszik az új trend, a jövő, amiben a médiaboxok szerepe már nem a multimédiás állományok lejátszása korlátozódik, hanem játékra és internetezésre is alkalmas, akárcsak egy számítógép – ilyen a Boxee Box. Az ötlet zseniális: a felhasználó ott ül a nagy képernyős előtt, kezében egy viszonylag erős hardverrel rendelkező, internethez csatlakoztatott médiabox QWERTY kiosztású távirányítójával, amivel elérheti a legnépszerűbb közösségi oldalakat és egy hagyományos böngészőn keresztül az weboldalakat is (végre elfelejthetjük a képernyőre vetített billentyűzettel végrehajtott szövegbevitelt).
A jövő médiaboxainak extra tudása nem merül ki a böngészőhöz kapcsolható funkciókban, hanem különböző alkalmazások és játékok is elérhetők – utóbbinál nem kell konzoljáték komolyságú programra gondolni.
A jövő lejátszói már nem csak lejátszók lesznek
Az internetes elérés másik előnye lehet, hogy az összegyűjtött adatok (letöltött filmek, webes érdeklődés, letöltött alkalmazások stb.) alapján célzott reklámokat kaphatunk, amelyek sokkal jobban érdekelhetik a nézőt, mint a véletlenszerűen kiválogatott és ömlesztett hirdetés egyveleg, amire a nézők nagy hányadánál nagy valószínűséggel beindul a Pavlovi-reflex és rutinosan a távkapcsoló után nyúlnak, hogy egy másik csatornára váltsanak.
