Vitathatatlan, hogy a széles körben használt Ethernet-kábel az, amivel legstabilabban, üzembiztosan egymáshoz kapcsolhatjuk otthoni vagy irodai kütyüinket, hiszen a vezetékeket nem zavarják a szomszéd hálózatok, hibás elektronikai eszközök vagy az időjárás. Kis többletköltséggel pedig semmi akadálya a szupergyors, gigabites hálózat kiépítésének sem, ami igen tág teret ad az otthoni és sokszor a kisirodai hálózati eszközöknek is. Ugyanakkor a kábeles hálózat kiépítése több munkával és költséggel jár – utóbbival főleg akkor, ha rejtett, minőségi szerelésre van igény. Jó hír, hogy a 100 megabites hálózatok teljesítménye sok esetben Wi-Fin is elérhető, ráadásul nem is túl drágán.
Tesztünkben sorravettünk hat olyan 802.11n-es útválasztót, mely többet ígér az N-es körökben alapnak számító 150 megabites sávszélességnél, és a dobozon merészen 300-as értéket olvashatunk. Ez az érték egy egysávos, azaz rendszerint a 2,4 GHz-es sávban dolgozó 802.11n Wi-Fi-routerekre utal, melyek képesek két rádiócsatorna párhuzamos terhelésével és összekapcsolásával (channel bonding vagy dual stream) elméletileg megduplázni a teljesítményt.
Eleve érdemes figyelembe venni, hogy a specifikált adatátviteli teljesítményértékek elméletiek, a gyakorlatban azok mintegy felével számolhatunk jó feltételek mellett is. A 802.11g 56 Mbps-re képes, ami az adminisztrációt szolgáló toldalékbájtok miatt (overhead) jó, ha 30 Mbps. Hasonlóképpen a 150 megabites és 300 megabites 802.11n rendszerek teljesítményét is csak felerészt kapjuk meg a gyakorlatban – a többi egyrészt a fizikai és hálózati adminisztráció, másrészt a marketing áldozata lett. Sajnos ha vannak régebbi, nem N-es kliensek a hálózatban (pl. egy régi noteszgép vagy olcsóbb okostelefon), akkor az nagyban visszavetheti a teljesítményt. Meg kell említenünk, hogy a jelenleg tesztelt útválasztók elvileg két fizikai rádiócsatornát (nem sávot!) használnak – de csak ha környezetükben akadnak zavartalanok. Egy Wi-Fi kliensekkel teli irodában vagy lakótelepen sajnos akár egy érintetlen frekvenciát sem talál a rendszer, ilyen helyekre nagyban ajánlott a kétsávos (dual band), azaz 5 GHz-en is forgalmazó modellek beszerzése, ami egy hamarosan következő tesztünk témája lesz majd.
TP-Link TL-WR1042ND
A TP Link router dobozában találunk egy magyar nyelvű vázlatos útmutatót, de a lemezen mellékelt varázsló már nem honosított. A négy gigabites LAN port egy matricával van leragasztva, ami felhívja a figyelmet, hogy telepítés előtt mindenképpen nézzük meg a CD-t, a rajzos varázsló elég ahhoz, hogy a kábelek összekeverése nélkül üzemelhessük be a routert: adjuk meg, hogy miféle internetkapcsolattal rendelkezünk és állítsuk be a Wi-Fi-titkosítást is.
Ugyanaz a hagyományos TP-LINK menü fogad minket, mint a gyártó bármelyik másik útválasztójában. Aki már ismeri vagy rendelkezik hálózati alapismeretekkel, az simán kiigazodik rajta, de a teljesen kezdő felhasználók azért segítségre szorulnak majd.
Ha mindent nem is tud a készülék, de az alapokon (VPN, tűzfal) kívül még számos extrát kínál. Bandwidth management címszó alatt be- és kimenő sávszélességet rendelhetünk egy IP és port tartományhoz. Elég rugalmasan kontrollálhatjuk és időzíthetjük az egyes weboldalakhoz történő hozzáférést is. A szülői felügyelet szabályai megengedő jelleggel definiálhatók, MAC cím szerint engedélyezhetjük a hozzáférést bizonyos domain nevekhez vagy IP címekhez. NAS funkció is van, mely – ahogy ma az általános – NTFS partíciókon is működik, CIFS és FTP hozzáférést nyújt felhasználókezeléssel. A készülék fürgén reagál, megfelelően használható, jó pinget ad, a Wi-Fi teljesítménye sem rossz.
Aki felhőket, félautomata működést és formabontó dizájnt szeretne, az más terméket fog választani. Ha pedig valakinek eddig bevált a márka, az nyugodtan megveheti ezt a modellt is, egy hozzáértő kezében néhány felhasználós otthoni vagy még inkább kisirodai hálózat felállítására nagyon is alkalmas, gigabites képességeihez képes jó árú darabról beszélhetünk.
Előny: olcsó, gigabites LAN-, USB NAS- és nyomtatómegosztás
Hátrány: nem honosított, prioritáskezelés csak Wi-Fin
Teljesítmény: 3,5
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
D-Link DIR-636L
Szembetűnően eltértek a D-Link tervezői az útválasztók esetében oly megszokott „lapos könyv szarvakkal” dizájntól, a DIR-636L inkább egy hengerformát vesz fel. Meglepő módon eddig ez a szerkezet nem volt divatos, pedig így egyrészt kisebb helyet foglal a készülék, másrészt bőven elférnek benne az antennák is. A hátoldalon, a gerincen sorakoznak a csatlakozók, van mechanikus bekapcsológomb és praktikusan, felül helyezték el az USB aljzatot is.
Kellemes meglepetés a lemezen elhelyezett részletes, magyar nyelvű varázsló, mely az internet-hozzáférés és a biztonságos Wi-Fi, valamint az admin jelszó beállításában segít. Egy kártyán mellékeli a D-Link a gyárilag beállított egyedi Wi-Fi-paramétereket a biztonságos (WPA2-PSK AES) hozzáféréshez. A honosítás jelen pillanatban még nem terjed ki a D-Link megszokott stílusában készült webes kezelőfelületre, de nyelvi csomagok letölthetők hozzá, hamarosan valószínűleg a magyar is. A menü felépítése logikus, és megkapjuk, amit manapság egy routertől várhatunk, rengeteg beállítási lehetőség áll rendelkezésre. A szokásos fogásokon túl a router használható a cég mydlink szolgáltatásával is, ami azt jelenti, hogy egy webböngészővel távolról, külön dinamikus DNS állítgatása nélkül elérhetők a legfontosabb beállítások, illetve igény szerint kizárhatók gépek az internet használatából. Az USB-be csatlakoztatott merevlemez vagy pendrive tartalma távolról elérhető a HTTP biztonságos változatán keresztül is, felhasználókat és jogosultságokat vehetünk fel. Ehhez persze tudnunk kell az aktuális IP-címünket, így célszerű egy dinamikus DNS szolgáltatással együtt használni ezt a funkciót.
Jó teljesítményt nyújtott a DIR-636L, a Wi-Fi-kapcsolat betongerendás födémen át sem gyengült meg vészesen, állománykezelésben és médiaátjátszásban egyaránt jól működött.
Előny: kiváló teljesítmény, gigabites LAN, precíz beállítások, mobil app
Hátrány: nyomtatókiszolgáló nincs
Teljesítmény: 4,5
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
Zyxel NBG-419N v2
Teljesen hagyományos elrendezésű, kétantennás készülék a Zyxelé. Az elegánsan fekete ház különlegessége, hogy a hátoldalán elhelyezett mechanikus nyomógombokkal ki-be kapcsolható nemcsak a Wi-Fi, de az előlapi LED-ek fénytánca is, így egy hálószobában is elhelyezhető.
A lemezen mellékelt induló szoftver csak a beüzemelést szemlélteti egy rajzzal, és közli az alapértelmezett jelszót. Angol nyelvű varázsló vezet át a webes konfiguráción, mely még a hálózati topológiát is felrajzolja. Az egyszerűsített kezelőpanelen kapcsolgathatjuk a fő funkciókat (pl. energiatakarékosság, tartalomszűrő, sávszélesség menedzsment). Expert módra váltva kissé elveszve éreztük magunkat a rengeteg beállítási lehetőség között, egyrészt sok funkciót kínál a router, másrészt ezek képi tagolása nem olyan látványosan rendszerezett, lehetnének áttekinthetőbbek a menük. A tűzfal szabályalapú és tilthatunk kulcsszavakat és technológiákat, konkrétan a proxy-használatot, sütiket, Java és ActiveX modulokat, ami bizony nem hátrány. Sablonok alapján finomra hangolható a sávszélesség elosztása a különféle tevékenységek, eszközök között, az egyszerűsített panel Game Engine gombjával pedig a játékkonzolok (PS3, Xbox 360) részére nyújthatunk gyorsabb kiszolgálást.
NetUSB névre hallgat a Zyxel routereiben használt technológia. Itt az USB port nem arra szolgál, hogy a hagyományos módon megosszuk a rácsatlakoztatott meghajtó mappáit, hanem bármilyen eszköz távoli csatlakoztatását megengedi a helyi hálózaton át. Nemcsak pendrive, merevlemez, nyomtató, hanem akár szkenner vagy multifunkciós nyomtató is használható így, csak fel kell telepíteni a kliensgépekre (az alap Windows és Mac OS is lehet) a NetUSB Utilityt.
A Wi-Fi teljesítménye nem élvonalbeli, viszont a szokásosnál kisebb mértékben csökkentik az akadályok, nagyon megbízható és stabil a vezeték nélküli kapcsolat, ahogy az egész útválasztó is.
Előny: több üzemmód, stabil Wi-Fi, kikapcsolható LED-ek, Game Engine
Hátrány: nincs VPN
Teljesítmény: 3,5
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
NETGEAR WNR3500L v2
Magyar varázsló fogadja a felhasználót az álló helyzetben is üzemeltethető, csinos, lakkfekete WINR3500L webes felületén – aztán megeshet, hogy hirtelen angolra vált, úgy tűnik, nem minden oldal honosítása készült el. Aztán a nyelvi fájl automatikus letöltése megoldotta az ez irányú problémákat, és a kinyomtatott részletes útmutató is magyar, eltévedni nemigen fogunk. Egyedi Wi-Fit is beállítottak a gyárban, az SSID-t és jelszót matricán mellékelték. A beépített varázsló és a NETGEAR Genie app révén netbookról vagy táblagépről, okostelefonról is üzembe állítható és felügyelhető a hálózat. A kezelőfelület teljesen honosított és igen jól rendszerezett lett, a hagyományos listák helyett jól azonosítható, méretes ikonok és többhasábos megjelenítés segíti a tájékozódást.
Hagyományos, NAS stílusú állománymegosztást ad a router, az USB-be csatlakoztathatunk Flash-meghajtót vagy merevlemezt is (utóbbinál saját táp célszerű). Felhasználókezelés nincs, de minden megosztott mappához olvasási és írási jelszót vehetünk fel, emellett FTP és HTTP(S) hozzáférés is biztosítható az internet irányából is. (HTTPS-en csak elérhetők az adatok, feltöltésre nem ad lehetőséget a kezelőfelület, persze FTP-n keresztül teljes a hozzáférés.)
Rendelkezésre állnak a szokásos biztonsági funkciók, ezeket szülői felügyelettel a Live Parental Controls egészíti ki, az OpenDNS nyújtotta szolgáltatást úgy kell feltelepítenünk a routerre. A rendszer nagy adatbázissal és a felhő erejével dolgozik, ha épp egy-egy magyar specialitásra nem reagálna, akkor azokat kulcsszóalapú szűréssel tarthatjuk távol a családtól. Megadható egy admin IP, ahol a szűrés nem érvényesül. Hozzáértők számára nem mellékes, hogy a gyártó lehetőséget ad alternatív operációs rendszerek (például DD-WRT, Open-WRT és Tomato) használatára, a WNR3500L v2 nyílt forráskódú alapokon is üzemeltethető.
Ha nem is kimagaslóan stabil, de jóval átlag feletti vezeték nélküli teljesítményt mondhat magának a WNR3500L, és funkciókészlete is elég gazdag, a nyílt forráskód és bitbarkács rajongóinak mindenképpen ajánlott.
Előny: gyors és messzire ható Wi-Fi, gigabites LAN, nyílt forráskódú alapok, NAS funkció
Hátrány: nincs VPN
Teljesítmény: 5
Szolgáltatás: 4,5
Ár/érték: 4
Fritz!BOX WLAN 3270
A hagyományos, fekvő felállásban és falra két csavarral felaggatva is üzemeltethető az AVM karcsúsított FRITZ!Box modellje. A 3270 azok számára készült, akik nem igénylik a gyártótól megszokott zavarbaejtően gazdag telefonos szolgáltatásválasztékot, és nem is szeretnének túl sokat fizetni a routerért, de azért egy IP telefonnak örülnének. Maradt még elég a vasban, beépített ADSL2+ modemmel és egy USB porttal is rendelkezik a kétantennás 3270-es, utóbbira UMTS adaptert, nyomtatót, pendrive-ot vagy merevlemezt is köthetünk. USB tekintetében kombinált használatot tesz lehetővé a Fritz!Box, azaz a háttértárakat NAS funkcióval teszi elérhetővé, a LAN és az internet oldaláról egyaránt. A nyomtatók, szkennerek és egyéb eszközök az USB Remote Connection funkcióval távolról használhatók a helyi hálózat egyik számítógépéről.
A nagyobb FRITZ!Box modellek Dect telefon-támogatása itt nem adott, de azért IP telefon szolgáltatásokat kezeli a webes felület és az iOS és Android alatt használható FRITZ!Phone alkalmazás is.
A felügyelet körében számítógépenként írhatunk elő eltérő szabályokat. Az időalapú ütemezés, valamint a fehér és fekete listák mellett a hálózati alkalmazások (eMule, Bittorrent, SSH, Telnet és akár sajátok) is blokkolhatók, így egy munkahelyen könnyen megoldható, hogy csak az adminisztrátor használhasson mondjuk távfelügyeletet. A QoS funkció is megadható gépekre vonatkozóan, és három szinten (valós idejű, elsőbbségi és háttéralkalmazás). Így lehet olyan kliens, akinél prioritást élvez az internettelefon vagy a médiakiszolgáló, míg másoknál nem. Részletes beállítási lehetőségek állnak rendelkezésre mindenhol, például dinamikus DNS beállításából is használhatunk sajátot, vagy választhatunk nyolc népszerű szolgáltató közül.
Kicsit kilóg tesztünkből a FritzBox modellje, mivel képes az 5 GHz-es tartományban (802.11n+a) dolgozni. Azért igazi kétsávosnak semmiképp nem nevezhető, hiszen nem képes a kettőt együttesen használni és váltani (a vendég Wi-Fi is csak a fő WLAN-nal megegyező frekvencián használható). Gyengített kivitele ellenére most is a legnagyobb tudású darab németes precizitással, otthon, de akár egy kisebb irodában is nagyon jó hasznát vehetjük.
Előny: integrált ADSL2+ modem, precíz felület IP telefon szolgáltatásokkal, 3G modem-támogatás, mobilapp VoIP-hoz
Hátrány: fekvő állapotban melegszik, a kábelmodemes csatlakozás egy LAN portot elfoglal, nem olcsó
Teljesítmény: 4
Szolgáltatás: 5
Ár/érték: 3
Trust Wireless Router 300N
A mezőny egyértelműen legapróbb útválasztója a Trust Wireless Router 300N, ráadásul a kis mattfekete házba belefért még a két antenna is. Számos állapotjelző LED-et helyeztek el, a felső lapon és a hátoldalon ott van a WPS és Reset funkciókat is ellátó kis nyomógomb, igaz, elég nehezen hozzáférhető ponton.
Az üzembehelyezést igen szűkszavú és apróbetűs gyors útmutató segíti magyarul is, bár ennek gyakorlatilag semmi hasznát nem venni. Többet jelent a papír diagrammal kitöltött oldala, ami alapján a kábeleket összedugva – esetleg a kábelmodem újraindítását követően – egy-két perc alatt üzemkész is volt a hálózatunk internetkapcsolattal együtt. Hozzáférés hitelesítését igénylő kapcsolatoknál (tipikusan ilyen az ADSL) persze némi beállításra szükség van, ebben segít valamelyest a webes felület angol nyelvű varázslója. A vezeték nélküli hálózatot a WPS-sel vagy a router aljára címkézett jelszó használatával üzemelhetjük be. Kissé nehézkes, hogy a webes adminfelület címe ugyan fel van tüntetve a beüzemelési útmutatóban, de a fióknév és -jelszó csak a készülék alján olvasható.
A kezelőfelület régi stílusú, és ennek megfelelően egyszerű és igen gyors. Megtaláljuk a szokásos szolgáltatásokat, van a tűzfalban kulcsszavakra és URL-re épülő tartalomszűrés, porttovábbítás és virtuális kiszolgálók állíthatók be. Blokkolható az ActiveX, proxyhasználat és a Java is. Különlegessége, hogy több, akár hét SSID is megadható a vezeték nélküli beállításokban, ezek izolálva is működtethetők teljesen eltérő biztonsági beállításokkal. A QoS saját szabályok alapján dolgozik, de előre beállított sablonok nem segítik a használatát.
Semmilyen jelentősebb extrát nem tud felmutatni a Trust routere, viszont kicsi, szemtelenül olcsó és nálunk azonnal működött. Igaz, nem volt túl gyors, inkább a 150 megabites Wi-Fi teljesítményét hozta, mint a 300-asét. Jó ár/érték arányú vételnek számít azok számára, akiknek nincs szükségük az állomány- és nyomtatómegosztásra, és elboldogulnak a hagyományos, angol nyelvű webes kezelőfelületen.
Előny: kis méret, egyszerű üzembehelyezés, igen olcsó
Hátrány: visszafogott teljesítmény, nincs USB- és VPN-támogatás
Teljesítmény: 3
Szolgáltatás: 2,5
Ár/érték: 3,5
Hogyan teszteltünk?
Megkíséreltük a leírás alapján üzembe helyezni az útválasztókat, ami végül mindig sikerült is, de több esetben utólagos korrekciókra volt szükség. Az alapbeállításokon túl nem sok mindent változtattunk meg, csak átállítottuk tisztán N-es forgalmazásra a rendszert. Sebességteszthez egy asztali PC-t (2,2 GHz-es négymagos AMD processzor) és egy laptopot (2,3 GHz-es Core i3 CPU) használtunk, a PC gigabites adaptere kábellel csatlakozott az útválasztóhoz, onnantól Wi-Fin utaztak a jelek a laptophoz illesztett 300 megabites USB 2.0 adapterig. A sebességet állománymásolással próbáltuk ki kertvárosi jellegű környezetben, ahol csak 1-2 Wi-Fi hálózat jele volt gyengén érzékelhető.
Három ponton mértünk, egyet méteres távolságból, még egyet a szomszédos helyiségből (egy közfallal és mintegy öt méterrel odébb) és egy szinttel feljebb, a vasbeton födémen túl. Kipróbáltuk az alapszolgáltatásokat és a specialitásokat is.
Értékeltük a teljesítmény mellett a szolgáltatásokat szintúgy. Ide soroltuk az üzembehelyezést megkönnyítő dolgokat, de a különféle extra lehetőségeket még inkább. Fontosnak tartottuk, hogy a router nyújtson valamiféle állománymegosztási és dinamikus DNS lehetőséget, a távmunka érdekében VPN-támogatást, prioritáskezelést. Feltüntettünk a táblázatban sok egyéb jellemzőt, ezen felül valamennyi router a 300 Mbps kategóriából került ki négy LAN és egy WAN porttal, és mindegyik kínált nyomógombos csatlakozási lehetőséget (WPS).
D-Link DIR-636L
Otthoni használatra a DIR-636L-t találtuk a legkézenfekvőbb választásnak. Persze nemcsak azért, mert ez a router újszerű elrendezésével barátságosabban hat a könyvespolcon, hanem mert minden téren elég jól teljesít és megfelelően kezelhető. Aki találkozott már a D-Link jól rendszerezett menüjével, az persze semmiképp sem fog eltévedni, de ami a családi használat során lényegesebb, hogy a WPS csatlakozás és a NAS funkciók használata könnyen megtanítható azoknak is, akik nem érdeklődnek túlzottan az IT iránt, csak szeretnének egy kis otthoni tárhelyet, amit bárhonnan elérhetnek egy böngésző vagy FTP link segítségével. Mindenki saját felhasználónevet kaphat a családon belül, így a privát szférával sincs gond.
Ha pusztán menedzselni akarjuk az otthoni hálózatot, ahhoz még nem kell külön dinamikus DNS-t beállítani, a mydlink.com honosított szolgáltatásán keresztül nyomon követhető az otthoni hálózat állapota, és be is avatkozhatunk. Talán túlzás lenne felhőrouternek nevezni a DIR-636L-t, de annyi biztos, hogy tesztünkben megfelelően működött, erőteljes Wi-Fi és gigabites Ethernet van benne, nyújtja a kisvállalati munkához szükséges szolgáltatásokat is (pl. VPN), valamint követhető webről és mobilalkalmazással szintúgy.
NETGEAR WNR3500L v2
Úgy tűnik, hogy a gyors routerek az álló elrendezésű, modernebb megjelenésű darabok közül kerülnek ki mostanság. A NETGEAR WNR3500L tesztünk abszolút sebesség bajnoka lett, jelentősen ráverve a többi résztvevőre úgy, hogy teljesítményét még a betonfödém sem tudta jelentősen csökkenteni. (A közvetlen közelről mért átvitelben akadt nála gyorsabb, de ez az előny már öt méterrel odébb elenyészett.) Tesztünk során egyértelműen a vezetékes Fast Ethernet sebességét vagy 40 százalékkal meghaladó gyakorlati teljesítményt mérhettünk még a szintek közötti forgalmazás során is. Magyarán, ha valaki teljesítményt akar, de szeretné megúszni a kábelezést, akkor megvan a számára ideális választás. Persze ha ennél több kellene, akkor majd segít a 4 gigabites Ethernet port.
A sebességhez járul még a Live szülői felügyelet, a jól és teljesen magyarul kezelhető kezelőfelület és a zökkenőmentes üzembehelyezés is. Nem a legolcsóbb, de mindenképpen jól sikerült darab a WNR3500L v2 magában is, erre pedig még rájön a lehetőség, hogy alternatív operációs rendszert használjanak hozzá a mélyvízben igazán jól úszók, egyértelműen jó választás.
Fritz!BOX WLAN 3270
Ugyan legalább kétszer annyiba kerül, mint versenytársai, mégis meg kell, hogy álljunk egy szóra – és egy logóra – a Fritz!Box mellett. A 3270-es a prémium árkategóriában ügyködő gyártó könnyített, telefonos extráktól megfosztott modellje, így a legnagyobb modellekben megtalálható telefonkészülék és DECT-támogatás már nem található meg repertoárjában. Ugyanakkor még így is használható VoIP központként, okostelefonról kezdeményezhetünk olcsó hívásokat akár külföldi szolgáltatókkal szerződve, így megmenekülhetünk az extra adótételektől.
Döntésünket persze csak részben indokolják a gazdaságpolitikai aktualitások (konkrétan a telefonadó), de emellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Fritz!BOX az egyetlen olyan modell, mely grafikusan monitorozza akár a Wi-Fi csatornák használatát, akár a díjszámlálót, és képes UMTS stick használatára is.
Rengeteg jól működő extra funkciójával egy munkahelyet is kiszolgálhat, különösen, hogy a szabályok gépenként jól állíthatók, így szépen a munkakörökhöz szabhatók a kliensek lehetőségei. Ugyan csak egysávos, de ez a sáv lehet az 5 GHz-es is, ami abban az esetben kifejezetten jól jöhet, ha zsúfolt Wi-Fi környezetben és egy irodán belül, viszonylag kis területen kívánunk hatékonyak lenni – és persze kompatibilis vezeték nélküli adaptereink is akadnak.
