A Radeonoknál a 2011-2012-es év csodálatos volt – a HD7000-es széria a Tahiti GPU-val az élén nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy akinek ilyen, egyébként 4 éves kártyája van, mind a mai napig full HD-ben, maximális részletességgel játszhat. Az AMD nem is piszkálta meg túlságosan a jól összerakott GPU-t és bár többször fejlesztett rajta kisebb lépésekben, azért még mind a mai napig ezen GPU-k alapjaiból éldegél. És nem is rosszul, köszönhetően a kiválóan alacsony gyártási hibaaránynak, így az árversenynél soha nem esett kétségbe az AMD: ha jött egy újabb GeForce, a Radeonok egyszerűen olcsóbbak lettek.
Az órajeleken is sikerült időközben javítani, így ma ott tartunk, hogy az R9 290X a mai napig versenyképes alternatíva viszonylag jó árral megtámogatva. Igen ám, de azért az NVIDIA receptje is bevált, és a Maxwell fogyasztásának csökkentésével sikerült takarékosabb, mégis nagyon erős GPU-kat gyártania, ráadásul driverben és játék-optimalizáltságban is kicsit jobban áll, mint az AMD. A helyzet jelenleg nem túl rózsás az AMD-nek, ugyanis a TSMC gyártástechnológiát nem képes váltani, így pedig teljesen új microarchitektúrát bedobni költséges, ugyanakkor a 2011-es GPU-t sem nagyon lehet már tovább foltozni ahhoz, hogy az NVIDIA-val lépést lehessen tartani. Vagy talán mégis? Az AMD biztosra ment és mindkét úton elindult.
Fury-vonal
A nagyon menő Fury nevet adta legújabb Fiji GPU-s kártyáinak az AMD, és itt bizony nem holmi figyelemelterelés a névváltás: a Fury-val egészen újat kapunk. Konkrétan egy új GPU-t és teljesen új felépítést, ahol az architektúrának nem a GPU-tól távol eső eleme a memória. Az R9 Fury-n a fedélzeti memóriát az AMD mérnökeinek sikerült a GPU-val egy tokba integrálniuk, így jelentősen csökkent a kártya mérete, miközben a GPU erősödött és a 4 GB VRAM-ot is megkapjuk. Ez a RAM mennyiség ma már átlagos, egyáltalában nem kiemelkedő, igaz, azt is hozzá kell tennünk, hogy sok-sok mindenre elegendő, azonban a memória-sávszélesség eddig soha nem látott magasságokban szárnyal: a HBM-architektúrának (High Memory Bandwidth) köszönhetően az 1 GB-os RAM chipek 4096 bit széles buszon kapcsolódnak. Ehhez 4096 shader tartozik, a fogyasztás csökkent és a méretek is zsugorodtak: olyannyira, hogy az R9 Nano mindössze 6 colos kártya. De az R9 Fury egyelőre csúcskategóriát céloz, amit kevesen tudnak megfizetni, ezért kellett az átnevezéses, ráncfelvarrásos trükkhöz is folyamodni: ez lett a 300-as Radeon-széria.
MOBA vagy, vagy e-sportoló?
Az AMD újraosztotta videokártyáit, méghozzá azon a vonalon haladva, hogy milyen játékosok dominálnak manapság. Az online játékosok, MOBA-sok MMORPG-sek játékai nem a legkomolyabb grafikával készülnek (ennek ellenére tudnak nagyon jól kinézni), ezért számukra az R7 300-as szériát készítette el az AMD, míg efelett e-sportolókról beszél a cég, ahol R9 és Fury kerülhet a kosárba.
Sapphire Radeon R9 390X Tri-X 8 GB
Szerencsére arra figyelt az AMD, hogy ne lehessen ezt a részt annyival elintézni, hogy az R9 290X nevéhez hozzáadtak 100-at és kiadták újra, ugyanazt. A legerősebb R9 390X GPU-ja, a Grenada XT megkapta a szükséges ráncfelvarrást, de maradt a 2816 shader. A számítási teljesítmény azért nőtt, méghozzá a 100 MHz-cel megemelt órajelnek köszönhetően. A fedélzeti memória is gyorsabb lett, effektív már 6 GHz-en jár és maradt az 512 bit széles kapcsolat is. A kapacitáshoz is alaposan hozzányúltak, pontosabban nemes egyszerűséggel megduplázták, így az új, de megfizethető csúcs-Radeonon 8 GB GDDR5 VRAM lesz (bár tény, hogy 8 GB-os R9 290X is létezik). Ez különösen 4K-nál és óriási textúráknál hasznos, ahogy az AMD is azt reklámozza, hogy a 390X-szel a 4K-s játék már tökéletes sebességen fut.
A Sapphire Tri-X modellje érkezett elsőként tesztlaborunkba az R9 390X-es Radeonok közül. A hatalmas kártyán a Tri-X névből adódóan háromventilátoros, óriási hűtő terpeszkedik el, amely vastagságban két kártyahelyet és hosszában 30,5 cm-t foglal a házban. A Sapphire 8 GB-os csúcskártyájához egy kis saját extrát is hozzátett, mégpedig továbbfejlesztette a hűtést és gyárilag emelte az órajeleket is. Az új Tri-X hűtés továbbra is nagyon jól néz ki, a műanyag borítás alatti, hőcsövekkel megtűzdelt borda kellően robosztus, ám az igazán hasznos újdonság az újragondolt ventilátor-szabályozás. A három ventilátor így egészen addig nem pörög fel, amíg a kártya el nem éri a megadott hőmérsékletértéket, illetve a terhelés meg nem ugrik (értsd: el nem indítunk egy játékot). Ekkor a ventilátorok nem teljes fordulatszámon, hanem fokozatosan gyorsulva indulnak be, így továbbra is csendben teszik dolgukat. Hosszas, többórás terhelés közben ez nem változott meg, a kártyával kapcsolatban zajszint-gondjaink nem lesznek. A hatalmas R9 390X Tri-X hűtése tehát jól sikerült, ám mi hiányoltunk egy fontos részletet, mégpedig a fém hátlapot – sajnos ez lemaradt. A Vapor-X-en is megtalálható hátlap segíti a hűtést, merevíti a lapot és egyben a mechanikai behatásoktól is védi a kártyát. Akik a divatozást is szeretik, sajnos nem fognak örülni annak, hogy a Sapphire nem költött villogó logóra és világító ventilátorokra sem.
A tuning nem maradt ki a pakliból, ezt a Sapphire továbbra is támogatja, a megnövekedett memória miatt azonban a kiegészítő tápcsatlakozókból már két darab nyolc érintkezősre van szükségünk. A gyári alaptuning észrevehetetlen, de utólag, manuálisan jól bírja a kártya a túlpörgetést. Ez azt is előrevetíti, hogy egy 600 wattos táp mindenképpen elkel egy R9 390X-es rendszerhez.
Asus Strix R9 380 DC2OC 2 GB
Az Asus egy elérhető árú, középkategóriás Radeont küldött be megjelenés előtt. A Radeon R9 380 némileg szürkezóna, ha az AMD új kategorizálását nézzük: MOBA-hoz kicsit túl jó, 4K-hoz, e-sporthoz kicsit sovány. Amihez az AMD ajánlja, az a 1440p játék, de mi azért inkább full HD-re javasolnánk nyugodt szívvel, feltéve, hogy szeretnénk minden grafikai beállítást maximálisra tolni. Mi nem az AMD kategorizálása alapján vizsgáltuk ezt a modellt, hanem úgy, mint egy még megfizethető, új videokártyát. Különösen ez utóbbi nem volt egyszerű, ugyanis minden program normál R9 285-ös kártyának ismerte fel és az az igazság, hogy nem tévedtek.
Az R9 380 minden paraméterében megegyezik a régebbi modellel, ám ez önmagában nem feltétlenül hátrány, amennyiben valami extrát is kapunk. Erre oda is figyelt az Asus, így az árban hozzá legközelebb álló GeForce GTX 960-nal szépen össze is mérhető. A GPU-órajelnél 990 MHz-et állítottak be a lapkának (OC-módban 1010 MHz-et), amelyben 1792 aktív shadert találunk, a 256 bites buszon kapcsolódó GDDR5 fedélzeti memória pedig effektív 5,5 GHz-en dolgozik.
A hűtés már ismerős lehet és ez jó hír: a Strix DirectCU II blokkját és ventilátorvezérlését kapjuk, amely már bizonyította, hogy csendben képes gyárilag tuningolt kártyát is hűvösen tartani. A tesztelt kártyát fém hátlap is védi, a két ventilátor pedig csendben dolgozik – már amikor szükség van rájuk. Merthogy a vezérlés érzékeli, mikor dolgozunk 2D módban, illetve mikor nem terheljük le túlzottan a VGA-t. Ilyenkor a ventilátorok leállnak és a kártya passzív hűtéssel üzemel.
Tesztek
A szokásos, szintetikus teszteken mindkét kártya szépen teljesített, az elődöknél pár százalékkal jobbak voltak, ez nem kétséges. A full HD felbontásnál maradva örömmel láttuk, hogy a legfrissebb, alig párnapos driverrel az R9 380 közelebb került a 60 fps-es lélektani határhoz és a hardverigényes játékoknál is stabilan hozta a 30 fps feletti átlagsebességet. Ennél nagyobb felbontást 2 GB-os R9 380-nál nem javasolunk: a WQHD-hoz már 3-4 GB VRAM és erősebb GPU az ideális, ha a sebességet tartani szeretnénk.
Az R9 390X-nek a full HD meg sem kottyan, a 60 fps-t minden játék alatt nevetve hozza és sok esetben ennek a duplája sem okoz gondot. Ez a teljesítmény és az óriási fedélzeti memóriamennyiség WQHD-hoz is bőségesen elegendő, ugyanakkor a 4K felbontásnál már nem ilyen könnyű a dolga a kártyának. Ehhez az R9 390X-nél már kompromisszumokra kell felkészülnünk a részletesség beállításainál, de azért sok játék 30 fps mellett fog futni itt is, hiszen a memória-sávszélesség és mennyiség adott. Aki 4K-ra váltana, várjon még a Fury X-re, aki pedig itt is a 60 fps-t keresi, hát rögtön két kártyára gyűjtsön.
Összegzés
A mérések után és a tények ismeretében az első benyomásunk csalódottság volt: itt bizony nem sok újdonságot kapunk. Aztán jobban belegondoltunk és újból átnéztük a két kártyát és már nem voltunk ennyire negatívak. Ezek a VGA-k újak, a GPU-k nem igazán: ez tény, azonban – miután továbbra sem lehet a gyártástechnológián javítani, a kártyagyártóknál pedig halmokban állnak a Radeon GPU-k – a meglévő alapanyagból kellett többet kihozni. Ennek eredményeként az árban ismét faragott egy kicsit az AMD, miközben emelte az órajeleket és a gyártók frissítették a dizájnokat. Ez különösen a hűtés miatt fontos, amelyeknél mostantól általános az alacsony terheltség melletti passzív működés, de említhetjük a magasabb órajeleket is, ami szintén minden újabb Radeonra igaz.
Akinek R9 200-as szériájú vagy eggyel régebbi kártyája van, nem érdemes ezúttal felugrania az új Radeon-expresszre, hacsak nem az R9 Fury egyik változatára gyűjt. A régebbi Radeon vagy GeForce modelleknél megérheti váltani az új szériára: nagyobb fedélzeti memória, a megemelt órajeleknek köszönhetően jobb 3D-teljesítmény és azonos áron jobb kártya lehet a miénk. Ugyanakkor új funkciókból csakis olyat kapunk, amelyet szoftveresen, driverből adnak a Radeonokhoz és a sebességnövekedésnél nem beszélhetünk ugrásszerű előrelépésről.
A Sapphire Tri-X R9 390X hatalmas és erős kártya több, mint elegendő fedélzeti memóriával és ehhez tartozóan igen jó sávszélességgel. A hűtés immáron terhelésfüggő és nagyon csendes terhelés alatt is, ugyanakkor mi hiányoltuk a fém hátlapot. A kártya teljesítménye 1440p-hez tökéletes, full HD-ban pedig sokáig nem fogja még semmi sem megfektetni, ugyanakkor 8 GB ide vagy oda, 4K-ra, maximális beállítások mellett továbbra is csak fenntartásokkal ajánlanánk bárkinek is egy R9 390X-et – ehhez egymagában egyszerűen gyenge a GPU (pedig egészen sokat fogyaszt). Mindehhez a nála alig lassabb R9 290X 8 GB-hoz hasonló ár tartozik, de mi jobban örülnénk, ha ez az ár a mától kifutónak bélyegzett 4 GB-os R9 290X környékén, vagy a 120 ezer forinthoz még közelebb lenne.
Az Asus R9 380-as kártyája nehéz falat, ugyanis alapvetően nem rossz az indulóára, de nem is olyan vonzó, hogy mindenkit azonnal a szaküzletekbe tereljünk vásárolni. Ahogy az R9 285-nél láttuk, ez a teljesítmény abszolút versenyképes a GTX 960-nal, sőt, az R9 380 itt-ott még gyorsabb is, amin az újabb driverek még tovább javíthatnak majd. A DirectCU II hűtés szuper, a passzív leállás is hasznos, ugyanakkor OC modell ellenére az órajel-beállítások nem voltak különösebben agresszívak. Mindehhez 75 ezer forint feletti ár tartozik, ami azért akárhogy nézzük, jó pár ezer forinttal magasabb, mint a hasonló, Strix GTX 960-é, és ez nem jó hír. Az utóbbi hónapokban az NVIDIA nagyon sokat foglalkozott a GTX 960-nal driver-szinten, amelynek a hatása az egyre jobb teljesítményben jelent meg, miközben az AMD-től közel félévig nem kaptunk driverfrissítést – reméljük, ez többé nem fordul elő.
Sapphire Tri-X R9 390X 8 GB
Előny: 8 GB VRAM, jó hűtés, jó 3D teljesítmény
Hátrány: Régi architektúra, 4K-hoz még mindig nem elég, hatalmas fogyasztás
Asus Strix R9 380 2 GB
Előny: full HD-hez elegendő teljesítmény, nagyon jó hűtés
Hátrány: Csak 2 GB VRAM, nem túl agresszív órajelek, lehetne olcsóbb
