Az AMD rendszerével kapcsolatban már említettük az autógyártást. Ha visszaemlékszünk, a cég saját rendszerét 4×4-nek nevezte el, ami a gépjárművek esetében mind a négy kerék egyidejű meghajtását takarja. Az elnevezés a QuadFX-nél arra vonatkozott, hogy a platform négy központi egységre épül. Az Intelnek nem volt szüksége azonnali válaszra, lévén, hogy már jóval az AMD előtt piacra dobta hasonló paraméterekkel büszkélkedő Core 2 Quad rendszereit, amelyek a „zöld" gyártóénál jóval takarékosabb módszerrel, egyetlen tokozásba integrálva tartalmazták a magokat.
Éppen ezért nem volt szükség különleges alaplapra, lapkakészletre és tápegységre, ahogy bonyolult hűtésre sem - ráadásul, mint kiderült, az Intel négyutas rendszerei nagyobb számítási teljesítményre képesek kisebb fogyasztás és hőtermelés mellett.
Prezstízskérdés
A presztízs azonban minden gyártónak fontos, ezért az Intel is készített egy hasonló koncepciójú rendszert. A 4×4 nyomán ez a V8 elnevezést kapta, az amerikai autók klasszikus, V alakban elrendezett nyolchengeres motorjai alapján. Ahogy a nevéből is sejthető, a Media Creation Platform nyolc különálló magot tartalmaz, ily módon elméletben négyszeres teljesítményre képes egy „egyszerű" Core 2 Duo processzorhoz viszonyítva. Ekkora többletre azonban aligha van szüksége egy otthoni felhasználónak, ezért az óriáscég egyértelműen a munkaállomások piacára szánja a szörnyeteget.
A dupla foglalatos alaplap az 5000X elnevezésű lapkakészletet kapta, és két darab 3 gigahertzes órajelen futó, négymagos, 771-es Xeon 5365 processzor dolgozik benne 1333 megahertzes sínsebességgel. Legfeljebb 32 gigabájt 533/667 megahertzes ECC DDR2 memória helyezhető el a rendszerben, amelyhez a minimális ajánlás 4 gigabájt, de összesen nyolc bővítőfoglalat áll rendelkezésünkre. A funkciólistán a két darab gigabites Ethernet kártya, illetve az egycsatornás, legfeljebb két IDE-eszközt támogató ATA-, valamint a dupla, RAID-képes SATA-vezérlő mellett SAS-vezérlő is található. Utóbbi egyedi igényre hatportos, akár a RAID5-öt támogató változatban is megrendelhető. Bővítőkártyák elhelyezésére egy PCI Express 16×, valamint két PCI Express 4× foglalat áll rendelkezésre, két PCI-X bővítőhely mellett. A felszereltséggel tehát nincs probléma - de mi a helyzet a fogyasztással és a teljesítménnyel?
Összességében nem panaszkodhatunk. Az eleinte meglehetősen ijesztőnek tűnő hűtőventilátorokat a BIOS szabályozza, ezért a QuadFX-szel ellentétben nem vagyunk kitéve a pokol legmélyebb bugyrait idéző hanghatásnak. Külön meglepetés, hogy a teszt közben használt Radeon HD2900 XT hűtőbordáiról még kézzel is jól érezhetően melegebb levegő távozott, mint a processzorokéról.
Teljesítmény tekintetében már sokkal érdekesebb a helyzet. Nyolc darab Core 2 központi egység: irdatlan számítási teljesítmény, a kérdés azonban ugyanaz, mint az igazán nagy teljesítményű autóknál. Pokoli erős motort készíteni csak egy része a feladatnak, hiszen ha a többi alkatrész nem megfelelő, és a kerekek nem visznek át elég teljesítményt az aszfaltra, fölösleges volt az egész. A V8 esetében a szükséges erő megvan, de vajon a programok képesek-e kiaknázni? Az autógyártástól eltérően a döntés itt a programozók kezében van, vagyis az Intel hiába készíti el minden idők legerősebb számítógépét, ha a rajta futtatott alkalmazások nem képesek hasznát venni a plusz „kakaónak". Számos tesztben vizsgáltuk, hogy mi is a valóság, és szomorú tények kerültek napvilágra.
Manapság még a kétszálas működés előnyeivel is kevés program tud élni, de még ezekhez képest is elhanyagolhatóan alacsony százalék képes négynél több magot kihasználni. Az eredmény: futtatás közben a teljesítmény fele, legrosszabb esetben pedig a háromnegyede gyakorlatilag parlagon hever. További akadályozó tényező, hogy a szervermegoldások számos esetben inkább a megbízhatóságot célozzák, mintsem a maximális teljesítményt.
Remek példa erre az alaplapon lévő memória. Az automatikus hibakorrekcióval ellátott ECC-modulok megbízhatóbbak, stabilabbak - és persze jóval drágábbak - mint az egyszerű otthoni számítógépekben található típusok, de átlagos teljesítményük sajnos elmarad szerényebb társaikétól. Többek között ezzel magyarázható, hogy olyan programokat futtatva, amelyek például csak négy magot használnak a nyolcból, alacsonyabb teljesítmény mérhető az egyfoglalatos négymagos rendszerekhez képest. Speciális, eredetileg is többmagos rendszerekhez készített programok esetén a V8 azonban szárnyakat kap: az ígéretekhez, valamint várakozásainkhoz híven átlagosan 30-40 százalékkal gyorsabb, mint például a négymagos Core 2 Quad rendszerek.
Szerencsének nem nevezhető, annál inkább tudatos tervezésnek a szoftvergyártók hozzáállása e kérdéshez. A hardvermérnökökkel közösen felfedezték ugyanis, hogy a jövő a több szálon futó, párhuzamos alkalmazásoké. A professzionális szoftverek bizonyos százaléka már most felkészült erre, de még jó időbe telik, amíg ez igazán széles körben általánossá válik. Lehet, hogy Neumann János tételei először kerülnek szembe a széles körben elterjedt számítástechnikai megoldások valóságával.
Nem véletlen tehát, hogy a gyártó eredetileg is a munkaállomások piacára szánta a V8 platformot. A piacra dobás oka egyszerű: presztízs. Az AMD finoman szólva is csak „kiforratlannak" nevezhető rendszere óriási port kavart megjelenése előtt, az Intel pedig ugyanezt kívánta meglépni, de fölösleges marketing nélkül. Feltehetőleg ők is tisztában vannak az alábbi tényekkel.
Átlagos, otthoni használat esetében a magasabb árat nem indokolja a néha-néha magát megcsillantó pluszteljesítmény. Ha viszont kifejezetten ilyen rendszerekre fejlesztett alkalmazásokkal dolgozunk (például grafikai és tervezőprogramokkal), kétségtelenül ez az egyik legjobb munkaállomás.
Különvélemény - Papp Gábortól
Tekintve munkaállomás mivoltát, a V8 nem kapcsolódik szorosan a végfelhasználókat érintő piaci szegmenshez, ennek ellenére technológiai szempontból fontosnak tartottuk, hogy legalább egy rövid ismertető erejéig bemutassuk a teljes platformot.
Természetesen a V8-ban rengeteg erő lakozik, s ezt csak olyan programokkal tudjuk maximálisan kihasználni, amelyeket egyébként az otthoni felhasználók nem sűrűn, sőt talán egyáltalán nem használnak. Biztosan állíthatjuk, hogy hiába a dupla és erős négymagos Xeon processzor, játékokban nem képes túlszárnyalni a leggyorsabb négy- és kétmagos processzorok teljesítményét – vagy csak nagyon ritkán. E mögött nem is annyira hardveres, hanem inkább szoftveres okokat kell keresnünk: a végfelhasználóknak készített programok ugyanis nincsenek optimalizálva hasonló tudású platformra.
A rendszer mellé adott 850 wattos tápegység lehetne rossz tréfa is, mégsem az. A komplett egység egy AMD Radeon HD2900XT kártyával alapállapotban majdnem 300 wattot fogyasztott, nagyobb terhelés közben pedig az 500 wattos határt is átlépte. Ez ugyan még csak a tápegység maximális teljesítményének 60 százaléka, de nem árt, ha van egy kis tartalék – főleg a 12 voltos ágon. Az Intel Xeonhoz gyártott referenciahűtők jelentős mértékben különböznek asztali társaiktól, melyek hangosak, és nem is túl jó a hatásfokuk. Ezzel szemben a dupla hűtővel szerelt rendszer meglepően halkan dolgozott, és a hatásfokára sem lehetett panaszunk.
Egy V8 rendszer beszerzéséről kár akár álmodozni is, mivel ára jobbára megfizethetetlen, és bizonyos funkciók csökkentett tudása miatt egyébként sem bizonyulna jó választásnak (például az integrált hangkártya csak kétcsatornás, és PCI-foglalat sincs rajta). Nem érdemes azonban elkeseredni, pár év múlva ugyanis a nyolcmagos processzorok létezése már annyira természetes lesz, mint manapság a két- vagy négymagosoké.
Adatok:
- Intel Workstation Board S5000VXN
- Két Intel Xeon 5365 processzor
- 8 × 1 gigabájt Samsung DDR2 667 megahertzes memória
- Cooler Master 850W tápegység
Értékelés:
Intel V8
Előny: óriási teljesítménytartalék, ehhez képest elviselhető fogyasztás és hőtermelés
Hátrány: speciális, több szálon futó programokat igényel mindennek bizonyítására
Teljesítmény: 99
Szolgáltatás: 92
