Számítógépek, melyek vékonyabbak, mint egy LAN-csatlakozó – ez a Core M gépek világa, ahol nem kirívó, ha egy PC könnyebb másfél kilogrammnál, szétválasztható vagy éppen kifordítható önmagából. A tabletek és a notebookok közé beékelődött kategóriában találunk a tabletvilágból átemelt megoldásokat, és a notebookoknál bevált technológiákból is merítettek a tervezők. A végeredmény minden gyártónál más: a platform már nem korlátozza a mérnököket, így szinte bármilyen formájú és méretű gépet el lehet készíteni. Erre egy-két éve még nem sok esély lett volna, hiányzott ugyanis a megfelelő platform, amely kicsi, nem melegszik, alig fogyaszt, mégis kellően erős ahhoz, hogy vérbeli PC-t lehessen építeni rá. Itt jött a képbe az Intel, az új kategória egyik legnagyobb támogatója, aki elkészítette a szükséges platformot: ez lett az Intel Core M, vagyis a Broadwell-Y.
A közös nevező
4,5 watt: mindössze ennyi hőt termel maximálisan egy Core M processzor, vagyis ekkora TDP-vel kell számolnia a tervezőknek. Ez közel a harmada az eggyel korábbi, Haswell-alapú, ultraalacsony fogyasztású processzorokénak, amelyeknél még elengedhetetlen volt egy ventilátor a 11,5 W TDP-s központi magokhoz. A szuperalacsony fogyasztás ellenére a Core M két darab, teljes értékű, x86-64 magot tartalmaz, méghozzá a legújabb Broadwell-Y alapokkal. A 14 nm-es gyártástechnológia lehetővé tette azt is, hogy ebbe az agresszívan alacsony fogyasztásba egy integrált grafikus egység is beleférjen. Ez az Intel HD Graphics 5300 jelölést kapta, és alapvető feladatokhoz elegendő teljesítményt nyújt, továbbá tartalmazza a Quick Sync modult is. Az órajeleknél sokkolóan alacsonyan kezd a Core M, ugyanis az 5Y10 modell alapjáraton 800 MHz-es, ugyanakkor a turbó móddal terhelés alatt akár 2-2,9 GHz-ig is felpöröghet egy Broadwell-Y ultramobil processzor. Hogy a fejlesztők enyhítsék az alacsony órajelekből fakadó szerény teljesítményt, 4 MB gyorsítótárat is integráltak a lapkára, melyet minden CPU-modul és a grafikus vezérlő is egyenlően kihasználhat.
Nem erőgépek
A Core M felépítéséből látható, hogy nem egy teljesen új processzort kreált az Intel, csupán ultraalacsony fogyasztású processzorainak talált egy hangzatosabb nevet, külön kategóriába sorolta őket, és tartva a 4,5 wattos TDP-t igyekezett ellensúlyozni az alacsony alapórajelet. Az integrált grafikus rész számozása se vezessen meg senkit, hiába ötödik generációs, szédítő 3D-teljesítményt ne várjunk tőle, sőt csupán alapvető feladatokhoz elegendő a HD 5300, játékra még alacsony felbontás és részletesség mellett sem ajánljuk ezeket az ultramobil hibrid gépeket. Kipróbáltunk egy-két játékot a teszt során, de 10-15 fps-nél még HD felbontás és alacsony részletesség mellett sem kaptunk jobb eredményeket, márpedig így játszhatatlan egy First Person Shooter vagy egy autóverseny. Ezzel ellentétben a Windows áruházban található, egyszerűbb játékok gond nélkül futnak a HD5300-on is, ahogy flashjátékok és régebbi címek esetén sem lesz gondunk.
Acer Switch 12
Igazán egyedi és kategóriájában olcsó gépet alkotott az Acer. A full HD-s kijelző Gorilla Glass borítással védett, amire szükség is van, a Switch ugyanis tablet, 2-az-1-ben hibrid, notebook, átfordítható PC és még sorolhatnánk. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a kijelzőhöz zsanéron csupán egy félhosszúságú talp csatlakozik. A Switch 12 így használható kézben fogva, állítva vagy a talpat kihajtva, többféle pozícióban megtámasztva. A tablet azonban csak az egyik lehetőség: a hátsó talphoz mágnesesen csatlakozó billentyűzetet lekapva előre is felcsatolhatjuk azt, így notebookot kapunk. Miután a billentyűzet Bluetoothon kapcsolódik, ezt tablet, illetve állított, sátor módban is használhatjuk, sőt, nem is feltétlenül kell a géphez csatlakoznia, hiszen több hónapra elegendő kapacitású akkumulátort rejt. A gond az, hogy a kis méret miatt kényelmetlen rajta a gépelés, és a touchpad sem fért el, csak egy egészen lapos trackpointot kapunk.
A 230 ezer forintos árba viszonylag szerény összeállítás fért bele, ám ez a mérési eredményeken nem igazán látszik meg. A kijelzőre nem lehet panasz, 12,5 colon tökéletes a full HD felbontás és az IPS-panel. A 4 GB RAM a megcélzott felhasználáshoz elegendő, pontosabban a szűk keresztmetszet úgyis a Core M 5Y10a lesz. A tároló pedig csak 128 GB-os, amely írás során sem remekel. A Switch 12 összteljesítménye egy hajszálnyit gyengébb, bár a PCMark8 eredmény egészen jó lett. Az akkumulátoros üzemidő aktív használat mellett, lekapcsolt Wi-Fi-vel hat óra alatt van: egy Core M-es géptől többet vártunk volna. Mindehhez 1,4 kg-os súly és műanyag borítás társul.
A Switch 12 flexibilitása bámulatos, ugyanakkor az összkép zavaros, és sajnos egyik módban sem kényelmes igazán a használat: táblagépnek vastag, notebooknak kényelmetlen. Jó pont, hogy elegáns tokot kapunk hozzá.
Előny: olcsó, többféle felhasználási mód, jó kijelző
Hátrány: csak 128 GB SSD, kényelmetlen billentyűzet, vastag, N-es Wi-Fi
Asus Zenbook UX305
Nagyon fontos mérföldkő az UX305 jelölésű Zenbook a notebookok történetében, ugyanis az alapmodell megfizethető kategóriában (220 ezer forint) hozza az ultrabook minden előnyét. Az UX305 mindössze 1,2 kg, amihez 12,3 mm-es vastagság tartozik. A Core M gép teljes egészében alumíniumborítást kapott, vagyis strapabíró és masszív is egyben. A szupervékony házba már nem fértek el olyan hardverek, mint például a 2,5 colos HDD vagy a LAN-csatlakozó, helyette az Asus M.2-es SSD-t és ac szabványú Wi-Fi vevőt szerelt a gépbe. A kijelző 13,3 colos, IPS-es, matt és többféle, akár érintésérzékeny verzióban is elérhető. Az olcsóbb, 220 ezer forinttól induló modelleknél full HD felbontást kapunk érintőfelület nélkül, a drágább modellekbe pedig már érintésérzékeny FHD- vagy egyenesen Quad HD+-kijelzőt szerelnek, amely 3200×1800 pixeles natív felbontásra képes. A csatlakozók terén semmiben nem szenvedünk hiányt, így adott három darab USB 3.0, egy microHDMI, SD-kártyaolvasó és kombinált fejhallgató/mikrofon-csatlakozó is.
Tesztünkre egy QHD+-kijelzővel, alapteljesítményű Core M 5Y10 CPU-val, 8 GB RAM-mal és 256 GB SSD-vel szerelt modell érkezett. A gép ereje átlagos felhasználáshoz elegendő, de játékra sem a GPU, sem pedig a nagyfelbontású, egyébként nagyon szép képet adó kijelző miatt nem ajánljuk. A használat során a billentyűzet kényelmes volt, a ki/bekapcsoló helye viszont szerencsétlen, és háttérvilágítás sincs, ami igencsak hiányzott. A touchpad óriási és teljes, integrált gombos: kicsit pontatlannak, érzéketlennek éreztük. A notebook felnyitása nem egyszerű a penge szélek miatt, ráadásul örültünk volna, ha a zsanér kicsit tovább is nyitható.
Az üzemidő a Core M jelzés ellenére nem éri el a 10+ órát, helyette inkább a tesztben átlagos hat órára számítsunk egy töltéssel. Extraként az Asus mellékelt egy USB-LAN átalakítót, ami figyelmes kiegészítő ehhez az egyébként gyönyörű notebookhoz.
Előny: prémium kivitel, könnyű és nagyon vékony, tökéletes kijelző
Hátrány: szerény teljesítmény, közepes üzemidő, apró hibák a billentyűzettel és touchpaddal
Dell Latitude 13 7350
A sok pengevékony és 1,2 kg-os gép között kifejezetten nehéznek és vastagnak, szó szerint testesnek hat a vállalati felhasználásra szánt Dell Latitude 13 7350, pedig itt is egy Core M-es számítógépről van szó. Amint felhajtjuk a súlyos, 1,7 kg-os notesz kijelzőjét, meg is kapjuk a választ: egy 2 az 1-ben hibridgépről van szó, melynek felső, kijelzőrésze igazából maga a számítógép, az alsó rész csupán egy billentyűzet. A tabletrészt lecsatolva továbbra is jól érezhető a súly és a vastagság, amely véleményünk szerint már nem indokolt egy Core M-alapú számítógépnél. Hagyományos notebookként használva a billentyűzet és a kijelző közti súlyelosztás sem szerencsés, mert a 7350 „fejnehéz” lett, ezért az egyébként masszív zsanér sem nyitható szét túlzottan nagy szögben, nehogy hátraboruljon a komplett gép.
De nézzük meg egy másik szemszögből is a 7350-et. A lecsatolható táblagép ezzel a full HD-s, 13,3 colos kijelzővel nagyon hasznos, a gép borítása kellemes, stabilan fogható. Érdekes döntés a Dell részéről, hogy tabletmódban csak fülhallgató/mikrofon és tápcsatlakozó érhető el, a mini-DP, az SD-kártya-olvasó és a két darab USB 3.0 a billentyűzetre került. Notebook módban az 1,7 kg még elviselhető, a vastagságnak pedig határozott előnyei is vannak. A tablet alsó, vastagabb élén elhelyezett két hangszóró nagyon erős, szép, tiszta hangot produkál, egy hibrid géptől óriási meglepetés mindez. A billentyűzet és a touchpad is nagyon jó minőségűek, hosszú cikkek begépelésére is tökéletesen alkalmas a háttérvilágítással rendelkező tasztatúra. Az üzemidő is ennél a gépnél bizonyult a legjobbnak, köszönhetően a tabletrészbe rejtett 30 Wh-s akkumulátornak és a billentyűzetben elhelyezett 20 Wh-s párjának. Folyamatos, normál használat során 7,5 órát dolgozott a Latitude 13,mellyel a tesztmezőny legjobbja lett.
Előny: gyors, szuper hang, jó üzemidő, gyárilag aktivált Bitlocker
Hátrány: vastag, szerencsétlen súlyelosztás, kevés RAM
Lenovo Yoga 3 Pro
Egyszerűen gyönyörű a Lenovo Yoga 3 Pro gépe, ráadásul a legtöbb ismerősünk felszisszent, amikor először meglátta, hogy „letörjük a kijelzőt”. Pedig nem törtük le, hanem a 813 elemből álló, hihetetlenül masszív zsanérnak köszönhetően a Yoga 3 Prót bármilyen helyzetbe állíthatjuk – például kifordíthatjuk. Mindehhez nagyon vékony készülékház és gyönyörű, 13,3 colos, Quad HD+ érintőkijelző tartozik. Azért, hogy tablet módban se sérülhessen a kijelző, Gorilla Glass védelmet is kapott, amely hatékony, de ad némi tükröződést a képhez.
A Yoga 3 Próban az egyik legerősebb Core M, az 5Y70 dolgozik alaplapra forrasztott, 8 GB RAM-mal és egy Lite-On 256 GB-os SSD-vel. Noha a Core M alapfilozófiája, hogy ventilátormentes gépek épüljenek rá, a Lenovo mégis beszerelt egy miniatűr ventilátort a vékony házba, amely szerencsésen halk – mi még huzamos terhelés alatt sem találtuk zavaróan hangosnak. A gép összteljesítménye az 5Y70 ellenére kiábrándító, pontosabban a szintetikus teszteket leszámítva nem vettük észre, hogy nem egy 5Y10-es alapmodellt használunk. Ez már csak azért is érdekes fejlemény, mert a gép többi komponense is abszolút fejlett és elegendő, így a 8 GB RAM és a 256 GB-os SSD is. Jó hír, hogy a modularitás ellenére a billentyűzet és a touchpad kényelmes és jól használható, sőt, a gomboknak praktikus háttérvilágítása is van.
A Windows 8.1-en előtelepítve kapunk jó néhány Lenovo segédprogramot. Akad pár felesleges applikáció, de vannak hasznosak is, például a Harmony, amely figyeli, hogy mikor milyen módban használjuk Yogánkat, és ehhez optimalizálja a beállításokat.
A Yoga 3 Pro egy drága, hibrid notebook, ehhez mérten azonban viszonylag kicsi az akkumulátora, így sajnos az üzemidő sem haladja meg a tízórás álomhatárt. Tesztünk során hat órát mértünk, amire egy sokkal jobb számítási teljesítményű, olcsóbb, de persze némileg vastagabb, nehezebb haswelles ultrabook is képes.
Előny: papírvékony, könnyű, szép, szuper kijelző, jó összeállítás
Hátrány: apró ventilátor, lehetne jobb üzemidő, méregdrága
Összegzés
A Core M notebookok felhozatalában akad hibrid és hagyományos kialakítás egyaránt, de készüljünk fel, hogy az extravagáns megoldásoknak vastagon megkérik az árát – lásd a Yoga 3 Prót. A vékony kivitel és a nagyfelbontású kijelző ugyancsak meglátszik az árcédulán, de minket ennél jobban zavart, hogy a teljesítményben is meglátszott a miniatürizálás. Sajnos a Core M nem mérhető össze a „hagyományos” ultrabookokba szánt Intel Broadwell-U CPU-kal, és 10+ órás üzemidő sem vígasztal egyik gépnél sem. Sokkal inkább 6-7 órára lőtték be a gyártók az üzemidőt, az általános felhasználáshoz szükségesnél nagyobb számítási teljesítményt pedig egy laza tollvonással feláldozták a méret és súly oltárán.
A Yoga 3 Pro tesztünk legdrágább gépe, cserébe a zsanérmegoldás tökéletes, és az egész PC megépítése is prémium kategóriás. A Lenovo a szükséges komponenseken sem spórolt, elegendő memóriát, SSD-t és ac Wi-Fi-t kapunk a legerősebb Core M SoC mellett. Mindezek fényében egyértelmű, hogy ez a gép érdemli meg a Tesztgyőztes címet.
A Dell Latitude 13 7350 abból a szempontból egyedi, hogy hiába drága és vastag, mégsem csalódtunk benne. A megépítés minőségi és strapabíró, használata kényelmes, a zsanér jól működik, hangja is nagyon jó.
Az Asus UX305 azért bámulatos, mert megtartotta a klasszikus notebookformát, és ebben hozott előrelépést vékonyságával és pehelysúlyával. Ez a gép sem a spórolásról szól, a borítás prémium, általános felhasználáshoz erős, de van néhány bosszantó apróság, ami nekünk nem tetszett.
A mezőny legolcsóbb tagja nagyot akart álmodni, ezért minden lehetséges pózba képes elhajolni, ám ez a határtalan flexibilitás egyben a veszte is: egyik módban sem túl kényelmes. Ennek ellenére az ár döntő lehet egyeseknek, akik abban azért biztosak lehetnek, hogy túl rosszat nem választottak – csak előtte próbálják ki a Switch 12-t, hogy tényleg szükségük van-e egy ilyen szuperhibridre.
A Core M SoC számunkra némileg csalódást okozott, ennél azért jobb számítási teljesítményt, de legalábbis sokkal jobb, minimum 10-11 órás üzemidőt vártunk. Ehelyett minden eddiginél vékonyabb és könnyebb, prémium PC-ket kaptunk, melyek hordozhatóságban csillagos 5-öst érdemelnek.
